Szexpázsit

Asszem terhes vagyok! A mondat, amire mindössze egyetlen épkézláb válasz adható, méghozzá az, amit Amanda mondott, mielőtt rávágta volna Reginára a telefont. - Tíz perc múlva nálad vagyok - harsogta, és amint kapott ubert, kocsiba pattant és bepötyögte a címet. A barátnője lakásában aztán őrületes kupleráj fogadta. A hifiből üvöltött a zene, a földön ruhakupacok akadályozták a szabad átjárást, Regina pedig a gardróbként aposztrofált, de valójában lomtárolásra használt, apró szobából kiabált ki, jelezvén a helyzetét.

Amanda levette a cipőjét és a kabátját, majd pedig azon volt, hogy hallgatásra bírja a hangfalakat. Regina felé vette az irányt, aki jóformán ki sem látott a kacatok közül. A földön ült, egy méretes kartondobozba rakodott, elcsigázott volt és gondterhelt. Legalábbis Amanda így látta őt, amikor az ajtófélfának támaszkodva benézett a kisszobába.

- Tudod, hogy nem működik a távkapcsoló? - kérdezte, kezében rázva a kis szerkezetet, demonstrálva a zaj megszüntetésére tett kísérletének kudarcát.
- Kellett az elem a vibrátorba - vetette oda Regina, de fel sem nézett a barátnőjére.
- Amúgy mit keresel?
- Ki kéne rámolnom végre ezt az egész helységet. Mióta beköltöztem, raktárnak használom.
- Miért? Mi lesz belőle? Gyerekszoba? - viccelődött Amanda, majd pedig félre volt kénytelen húzni a fejét, nehogy eltalálja egy felé repülő, kövér fitneszlabda.
- Ezzel még csak ne is viccelődj! - közölte a támadó, majd pedig kifordult a konyha felé. - Kérsz bort?
- Nem, eleget ittam Nitca bulijában.
- Tényleg, milyen volt?
- Semmi extra. Nem is beszéltünk. Ráhagyott az egyik barátnőjére.
- Hülye kis picsa. Máris utálom!
- Miért?
- Mert Jutasra nyomul.
- Ugyan! Pár napja a konyhában még Milánnal flörtölt - válaszolta Amanda. - És amúgy is, mióta is vagy te féltékeny?
- Késik - dünnyögte Regina pár másodperc hallgatás után.
- Mióta?
- Öt napja.
- Öt nap semmiség. Elszámolhattad, rövidebb, vagy hosszabb a hónap, rosszul áll a Hold, vagy túlszedted a fogamzásgátlód - próbálta menteni a helyzetet Amanda, látszólag sikertelenül.
- Egy ideje már nem szedem. Leálltam vele nyáron, amikor pangás volt. Nem akartam céltalanul mérgezni magam.
- Öt nap még nem a világ vége. Mondjuk, tudom, hogy ez pont három nappal több, mint amit ép ésszel kibír az ember lánya. Tesztet csináltál?
- Dehogy, nem mertem - kortyolt bele Regina a magának kitöltött rozéba. - Először ki kell találnom, mi a fene lesz...

Amanda csendben kullogott be a barátnője mögött a nappaliba, és vele szemben, az egyik fotelben foglalt helyet, miután lesöpört onnan egy csomó cuccot.

- Jutasnak azt mondtam, szarul vagyok. Mi volt ma bent?
- Semmi. 20 perc volt kábé a meeting. Milán megint köddé vált, alig voltunk bent néhányan, akik beszámolhattunk valamiről.
- És mi történt tegnap? Láttam kerestél.
- Találkoztunk éjjel. Enni mentünk. Vezette a kocsim. És elvitt magához - darálta Amanda, Regina pedig felhúzta mindkét szemöldökét.
- Na, csak nem?
- Nem. Hová gondolsz? A háza előtt megjelent Szeréna, hozzávágott egy üres üveget a kocsimhoz, majd pedig Milán felvitte magához. Eléggé szét volt esve. Ittas volt és ijesztő.
- Erre te?
- Visszakértem a kocsikulcsom és otthagytam őket. Elég szánalmas lett volna, ha ott várakozom a kapu előtt, hátha én is felmehetek, miután kirakta az exét.
- Szóval megint elbasztátok... - summázta Regina, és nagyot kortyolt a borából.
- Nálunk ez már életforma. Totál reménytelen az egész. Viszont rájöttem valamire. Beszélni akarok Szerénával.
- Mégis mi a fenének?
- Mert megsajnáltam. Köztünk semmi sem volt, mégis láttad, hogy reagáltam, mikor Füreden Szeréna nyitott ajtót. Képzed csak el, neki mennyire szörnyű lehetett, amikor pár nappal később odamegy Milán lakásához, és azt látja, velem érkezik haza.
- Én már azt sem értem, mi a francnak rejtőzködik az ablaka alatt. Ez azért elég para.
- Azt mondjuk, én sem tudom. De ma valahogy megértettem őt. És legfőképpen azt, hogy engem jogtalanul utál. Nyilván azt hiszi, van valami Milánnal, de te is láthatod, hogy rohadtul nincsen. Csak húzzuk egymást. Manipulál. Én meg élvezem. Vagy nem... - mélázott Amanda.
- Nem tud veled mit kezdeni. Ezt mondta Füreden. Miután lementem, hogy kipateroljam a szobádból. Elég csalódottnak tűnt.
- Szegény, biztos bántotta, hogy nem feküdtem le vele, húsz órával azután, hogy megdugta az exét, aki halálosan szerelmes belé.
- Beszéltetek tegnap óta?
- Nem írt. De nem is tudom, mitől félek jobban. Attól, hogy soha többé nem hallok felőle, vagy, hogy hamarosan küld egy pontot.

- És akkor minden kezdődik elölről - sóhajtott Regina, és magára húzott egy puha pokrócot.
- És te Jutassal? Beszélned kellene vele.
- És mit mondjak neki?
- Az igazat. Hogy késik. És hogy nem mertél még tesztet csinálni, mert nem tudod mit akarsz. És mert nem ismered az ő álláspontját sem.
- De neki ehhez semmi közé. Ez az én problémám. Ha megjön, feleslegesen szólok neki. Ha meg nem jön, úgyis én döntök - erősködött Regina, de úgy tűnt, mintha maga sem hitte volna, amit mondott.
- Szeret téged.
- Tudom. De én nem. Vagy nem eléggé. Vagy nem úgy, ahogy kéne. Nem úgy, ahogy megérdemelné.

Akkor először fordult elő, hogy Regina önként mesélt a Jutassal való kapcsolatáról. Hogy Amandával végre nem a kiismerhetetlen és kibogózhatatlan Milán volt a téma, hanem a főnök irányába táplált érzések, valamint azok vélt, vagy valós hiánya. Regina sokáig úgy érezte, ha nem beszél erről a liezonnak hitt románcról, akkor nem is létezik. Ha nem válik a reggeli kávérutin beszédtémájává, akkor nem lesz is lesz belőle valódi probléma. És ha azt mondja magának, és Amandának, hogy ők bizony nem alkotnak egy párt Jutassal, akkor az valószínűleg így is lesz. Azt persze mindenki érezte, hogy valami hiányzik. Amanda is, Regina is, és vélhetően Jutas is tisztában volt azzal, hogy valami nem oké ebben a kapcsolatban. De hogy miért nem adta át magát eddig Regina ennek az egésznek, arra egészen mostanáig nem derült fény.

- Mindig úgy érzem, lehetne jobb is. Félek, hogy megalkuszom, hogy beérem kevesebbel, ha vele maradok. Szeretem, amikor ott van, de amikor nincs, elfog a páni félelem, hogy lemaradok valami sokkal jobbról, amíg mellette vagyok. Hogy elszalasztok egy csomó jó lehetőséget, kihagyok egy sor érdekesebb, bátrabb, izgalmasabb férfit, amíg arra várok, hogy ő egyszer olyanná váljon, mint amit valójában keresek.
- Szerintem csak pánikolsz. És ezért inkább elhiteted magaddal, hogy nem elég jó neked...
- Tudom, hogy gáz, de tényleg azt hiszem, hogy többet érdemlek. Hogy csak az időmet vesztegetem - sóhajtott Regina, de nem nézett Amandára. Tekintetét a pokrócba mélyítette, ami segített abban, hogy a barátnője kimondhassa azt, amit gondolt.
- Olyan vagy, mint Milán...
- Ezt meg hogy érted?
- Vele vagy, de mégsem vagy ott. Úgy csinálsz, mintha lenne valami, miközben nincs is. Elhiteted vele, hogy fontos neked, de nem is veszel tudomást arról, mit érez, mit gondol, vagy mit szeretne. Bocs, de én Milánnal kapcsolatban érzem mindig ezt.
- Ez azért így elég durva csúsztatás - emelte fel a hangját Regina. - Ő egy regisztrált szociopata és ahogy te is mondtad, manipulál téged. Amikor megbánt, eléri, hogy ne vegyél róla tudomást, utána meg csinál valami nagyon cukit, hogy elhitesse veled, tévedtél, amikor azt gondoltad, hogy egy érzéketlen pöcsfej.
- Pontosan. És utálom is érte - kontrázott Amanda.
- Nem! Te azért utálod, mert szeretni is tudnád. Én meg azért haragszom folyton Jutasra, mert valamiért nem tudom eléggé szeretni...

Vissza - 26. rész   Tovább - 28. rész

Most kezdem, irány ez első rész!