Céges stratégiai és csapatépítő hétvégére érkeztek Villányba ők tízen. Egy random verbuválódott csapat, munkatársak, kollégákból váló barátok, de részint idegenek, és persze ő. Milán. Egy jól felszerelt panzióban szálltak meg, ahol a jó felszereltségen az ember lánya a medencét, a szaunát és a bárt érti. Utóbbira nem mintha szükség lett volna, hiszen sikerült elegendő mennyiségű alkoholt odavinni. A bor ráadásul adta magát.
Közösségépítés címén este tíz óra felé pukkant az első szürkebarát. Robi kiváló ötlete volt, hogy az estét ne is a konferenciateremben, hanem a tetőtéri medencében töltsék. Amanda azon döntését, miszerint bemásszon-e a vízbe, avagy sem, erősen befolyásolta, hogy ő már benne volt. Milán Amanda stratégiai gyenge pontja volt. Az a kollégája, aki úgy volt ördögi, ahogy volt. Annyira volt romlott egy ültő helyében, mint más nekifutásból. A szociopata szóra az ő arcát dobta ki a Google keresője. Egy semmirekellő, hazug, őrült, csaló, kamugép. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, logikátlan, értelmezhetetlen, megközelíthetetlen és megmagyarázhatatlanul vonzó. Sötét, rövid haja volt mélybarna szemekkel. Állandó borosta ölelte vadító mosolyát. Izmos és erős testalkatával egyszerre volt bántó és védelmező. Annyira rossz volt, hogy jó volt ránézni. Egy erőszakos roncs, akit muszáj volt akarni. Amanda is magában akarta tudni már hosszú-hosszú ideje...
Nagyjából fél évvel a medencés éjszaka előtt ők ketten már váltottak egy elkapkodott csókot egy férfi vécében, de az már akkor is egy országos félreértés kezdete volt. Milán akkor éppen felpofozta Amandát, aki ezután némán rohant be abba a bizonyos mosdóba. Kezébe temetett arcán ömlöttek lefelé a könnyek. Milán utána ment, maga felé fordította és a lány minden igyekezete ellenére mélyen a szemébe nézett. Ott, akkor semmit sem kellett mondani. Nem is lehetett volna és ezt Milán is pontosan tudta. A kisírt szemekből düh, a csábító tekintetből kétely áradt, így bámulták egymást pár másodpercig. Milán ekkor lökte be Amandát a Férfi feliratú ajtón, becsapta maguk mögött és nekilökte a lányt a falnak.
Amanda tehetetlen volt és ezt veszettül élvezte. Két kezét a teste mellé engedte. Pulóvere, amit egy vadidegentől kapott a buliban, leesett az egyik válláról szabaddá téve azt. Nem törődött azzal sem, hogy teljesen szétfolyt a sminkje, és hogy a pofontól vöröslött az arca. Milán egy lépéssel közelebb ment hozzá, de egy pillanatra sem vette le róla a szemét. A kócos hajánál fogva ragadta meg. Minden várakozással ellentétben gyengéden csókolta szájon. Olyannyira tapintatosan és lágyan csinálta, hogy Amandának elképesztő hiányérzete támadt. Kereste a benne lakozó erőt, a rá jellemző, rejtett agressziót, a rosszat és a mérget. A hatalmat, az energiát és a megsemmisülést. Ezek közül azonban egyik sem jött el. Mire épp belemelegedtek volna, a pulcsitulajdonos rontott be a mosdóba, megzavarván az idilli kis jelenetet. A srác egyenesen a piszoárhoz ment és vizelni kezdett anélkül, hogy észrevette volna őket, illetve azt, amibe belesétált. Milánnak egy másodperc tört része is elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjön, amit csinált, azt ez a csók aligha teszi jóvá, és ami talán még fontosabb, hogy ő egyébként Szerénával jár. Amandára is kijózanítólag hatott ez a kis intermezzo, ezért úgy döntött, menekülésre fogja a dolgot.
Ez volt az első alkalom, hogy Amanda könnyes szemmel állt Milánnal szemben azt várva, hogy az őspasi végre lép valamit. A következő dráma már említett, villányi, medencés hétvége volt. A vizes Milánban persze minden megvolt, amire ott és akkor Amandának szüksége lehetett. Izmos volt, erős, kellően ittas és pusztítő, mint mindig. Csak nézte őt, és azon tépte az agyát, hogy a tarkójánál, vagy épp a borostáján lenne jobb érzés oda-vissza végighúzni a kezét, vagy inkább a mellkasán lévő szőrbe vájná bele a tenyerét. Az ugyanis szexpázsit volt a javából, és azt nagyon-nagyon szerette. Így persze vállalta a kockázatot és csak-csak bemászott a medencébe. A vízen addigra két üres borosüveg úszkált, Jutas pedig épp Regina szájába öntötte a vodkát, ami a lány két orcáján, a vállain, majd a mellén keresztül ért a vízbe. Amanda épp ezt az érzéki jelenetet bámulta, amikor hírtelen minden elsötétült előtte, a feje némán koppant a víz alatt, a cefreízű klóros víz pedig egészen az agyáig fúródott fel.
Nem kellett sokat gondolkodnia, sejtette, hogy Milán gyűrte maga alá. Amandát persze nem kellett félteni. Lábait nyomban körékulcsolta és felborította, majd pedig igyekezett a víz alatt tartani a hatalmas testet. Hosszú ideig nem bírtak egymással, így a körülöttük lévő négy ember, Regina, Jutas, Janka és Robi úgy döntöttek, hogy a szaunában folytatják eszmecseréjüket. Amanda vízben elhaló sikolyai ugyanis lehetetlenné tették a társalgást.
Amikor végre kettesben maradtak, Milán továbbra is erősen szorította a nyakát, többet azonban nem nyomta le a víz alá. Leült a medencében lévő padra, majd pedig háttal magára húzta áldozatát. Mozdulatlanul tartotta, majd a szabad kezével lerántotta a fürdőruháját a jobb melléről. Közben egy másodpercre sem engedte el a nyakát, mondván, akkor újra ellenszegül.
– Tetszik, hogy keményen küzdesz ellenem akkor is, amikor tudod, hogy nincs esélyed – mondta, közben pedig a mellét masszírozta. Amanda hirtelen odakapott, de esze ágában sem volt leállítani Milán és a mellbimbója közös játékát. Megragadta a kezét, és bíztatásképp jó erősen magához szorította. A férfi arról beszélt, hogy Amanda lehetne kicsit szégyenlősebb is, elvégre mégiscsak kollégák és egy helyen dolgoznak. Ő nem sokat értelmezett a szövegelésből, kibújt a szoros ölelésből, szembefordult fogvatartójával, megigazította a melltartóját és azt mondta:
- Elegem van az örökös harcból, tessék, megadom magam!
