Ezt érezte Amanda, amikor Milán telefonja kicsengett. Pedig most megszabadulhatott volna tőle. Ha úgy vesszük, bosszút állt a korábbi, fürdőszobai kikosarazásért, sikerült kiebrudálnia magát abból a melóból, amin a férfi az elkövetkezendő fél évben dolgozni fog, vagyis szabadon távozhatott volna. Ő azonban máshogy döntött, és elébe ment az ítélethírdetésnek.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

Mert nem akarta befejezni. Nem volt köztük semmi, de ami igen, azt meg akarta menteni. Önsorsrontó volt, ezt tudta is magáról, és még nem készült fel arra, hogy elengedje ezt a pusztító alakot. Mert kapaszkodott az utolsó utáni szalmaszálba, hogy Milán mégis csak lejött akkor éjszaka a szobájába. Csak éppen ő elszalasztotta. Újfent.

Elég ideje ismerte a férfit, és közel egy éve küzdött is már ellene, így pontosan tudta, hogy egy emberként testesít meg számtalan negatív sztereotípiát. Hogy szabálytalan személyisége folyamatosan eltaszítja, de közben mégis vonzza magához. A legeslegrosszabb az volt benne, hogy ha egyszer valaki elküldte, akkor el is ment. Ez volt talán az összes közül a legbosszantóbb tulajdonsága. Hogy nem lehetett érzelmileg annyira megérinteni, hogy ne fordítson azonnal hátat. Látszólag immunis volt mindenfajta érzésre, Amanda azonban önmagának és a világnak is be akarta bizonyítani ennek ellenkezőjét. Így, amikor a tízedik csengésre Milán végre méltóztatott felvenni a mobilját, a létező legbúgóbb hangján szólt bele a telefonba:

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

- Szia! Nem zavarlak?
- De - válaszolta a férfi, de Amanda bízott benne, hogy nem gondolja teljesen komolyan.
- Milyen volt a meeting?
- Csupa izgalom. De miért is érdekel ez téged? – dobta vissza unottan a kérdést.
- Nitca miatt. Milyen a csaj?
- Mint mondtam, okos. Lazán irányítja Martint, és szerintem hamarosan Jutast is fogja.
- Mire gondolsz? Jutasnak bejön? – ijedt meg egy pillanatra a lány.
- Nem tudom. Talán. De tényleg nincs senki más, akivel ezt megbeszélhetnéd? – keménykedett Milán. - Nem igazán érek most rá erre.
- Veled akarom megbeszélni.
- Bocs, de nem tudom, pontosan mit szeretnél hallani. Mit akarsz tőlem? – kérdezte, Amanda pedig kissé megrémült, mert erre a kérdésre valójában ő maga sem tudta a választ. Egy kis hezitálás után fojtatta.
Regina nem vette fel – vallotta be töredelmesen.
- Sejtettem, hogy csak ezért hívtál engem. Van még valami? – türelmetlenkedett.
- Valójában igen.
- És elmondod? Vagy végre zuhanyozhatok és átöltözhetek?
- Nem tudom.
- Na, ki vele! – vette könyörgőre a figurát Milán, a lány azonban tudta, hogy már csak pár másodperce maradt, ameddig a férfi kitünteti a figyelmével.

Átfutott az agyán, hogy felfedi a kártyáit, és bocsánatot kér a szombatért. A visszautasításért, a faképnél hagyásért és azért, hogy most az egyszer tényleg rajta állt és bukott el minden. Ezt a kósza gondolatot persze gyorsan elhesegette. Nem arról volt szó, hogy túl büszke lett volna hozzá. Inkább attól tartott, hogy Milán esetében süket fülekre talál. Most azon igyekezett, hogy legutóbbi kudarcuk után is valamilyen formában a férfi életének része maradjon, de ezt végül mégis egy másik úton akarta elérni. Nem a tejes őszinteségén, hanem a barátságén.

- Mit csináltál, amiben megzavartalak? - kérdezte tettetett figyelmességgel, hogy úgy tűnjön, tényleg nem csak Nitca miatt hívta fel.
- Edzettem.
- Ilyen későn?
- Kevesebben vannak. És most valószínűleg elmegyek majd kajálni.
- Nem szeretnél hozzá társaságot? – bátortalankodott a lány, aki amint kiejtette ezt a mondatot, azonnal éhes is lett.
- Téged?
- Ja, nem, csak úgy általában – nevetett Amanda, de bízott benne, hogy Milán nem utasítja vissza.
- Körülbelül húsz perc és végzek - felelte a férfi, de olyan volt a hangja, mint aki nem igazán tudja, miért is megy bele ebbe.
- Felveszlek - vágta rá a lány, majd amint bontotta a hívást, berohant a fürdőszobájába.

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

Próbálta összerakni magát, hogy ne tűnjön úgy, mint aki nemrég ébredt fel. Felvett egy másik felsőt is, majd elindult a kocsijához. Amint a gázra lépett, felderengett benne, hányszor fogadta már meg, hogy eltávolodik Milántól. Hogy nem keresi, nem fut utána, és nem megy érte az edzőterem elé. Már csak azért sem, mert amikor legutóbb megtette, a pasi egyszerűen csak nem volt ott. Amikor bekanyarodott a sportközpont utcájába, senkit sem látott. Nem volt mozgás, úgy tűnt, az épületet is bezárták. Megállt a komplexum előtt és leállította a motort. Eldöntötte, addig vár Milánra, ameddig az autó ki nem hül, mert amikor újraindítja, akkor bizony el is hajt vele. Pár perc telt csak bele, márs fázni kezdett. Elővette a mobilját, és ellenőrizte, hívta-e a férfi. Milán nem kereste, és az időből Amanda tudta, hogy már több, mint fél órája beszéltek. Még egyszer körülnézett, de a szállingózó ködtől semmit sem látott. Túlságosan félt attól, hogy Milán újra pofára ejti, így nem csörgette meg. Elfordította a kulcsot és beindította a motort. Ezzel egyidőben egy sötét ruhás alak nyúlt a jobb oldali ajtó kilincse után, és megpróbálta feltépni a kocsiajtót. A második sikertelen próbálkozás után Amanda kioldotta a zárat, Milán pedig beszállt. 

- Miért zártad be az ajtót?
- Mert féltem, hogy egy őrült, pszichopata kéjgyilkos ugrik be mellém.
- Ja, szóval már vártál - viccelődött Milán, Amanda azonban úgy érezte, így is közel akkora veszélynek teszi ki magát. - Vezethetek? - próbálkozott a férfi, majd kettejük között a hátsó ülésre dobta a sporttáskáját.
- Természetesen nem. Mit ennél?
- Levest. Tudok egy jó helyet a Batyin, éjjel-nappali.

Így indultak el együtt a ködös éjszakába. Az étteremhez érve Amandát valami megmagyarázhatatlan nyugalom kerítette hatalmába. Nem igazán tudta dekódolni az érzéseit, egyszerűen csak jó volt Milán mellett lenni. Félelmetes, de megnyugtató érzés volt a férfi közelsége, valamint az, hogy akármi is történt a hétvégén, Milán képes teljesen épeszűen viselkedni és közös, éjjeli programot szervezni vele. Így pedig ő is kötelességének érezte, hogy magára erőltesse legnormálisabb magatartását.

Mind a ketten levest és palacsintát rendeltek, majd Milán felküldte Amandát az emeletre, mondván majd ő felviszi a kaját. A lány így is tett, és egy Dunára néző asztalnál foglalt helyet. Amikor a férfi felért és levette a kabátját, az indokoltnál egy kicsit közelebb ült le hozzá. Ekkor Amandát a vacsora- és édességaromákon felül megcsapta a férfi tisztaság- és parfümillata. Az a hűdepasis, friss, edzés utáni férfiszag, amitől oly sokszor érezte már a tárgyalóban is, hogyha nem támaszkodik mindkét könyökével az asztalon, rögtön a földre rogy. Ez persze most sem történhetett meg, így inkább septiben kanalazni kezdett.

- Ebben gomba van - rikkantott fe.
- Tedd át! - lökte oda Milán, megelőzve ezzel Amanda soron következő gondolatát.
- Tessék - felelte, és megindított egy falatot Milán tényérja felé. Ő azonban kinyitotta a száját, és lenyalta a lány kanaláról a falatot.

És így ment ez az egész tányérral. Amanda gombával tömte, Milán pedig csokis palacsintájával kínálta a kolléganőjét. A pincérlány, aki feljött, hogy összeszedje az ottfelejtett tálcákat, egy, az éj leple alatt egy hangulatos étkezde galériáján összebújó, egymást etető párt látott, akik valami különösen vicceset találnak abban, ahogy egymás tányérjáról kapkodják el a desszerthez járó meggydarabokat.

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

- Vezethetek? - ismételte meg korábbi kérdését Milán, amikor újra a lány autójához értek. Amanda még mindig az elmúlt fél óra hatása alatt állt, és ugyan nem akarta, de nem tudta megakadályozni, hogy teljesen átadja az irányítást a férfinak. Csak arra vágyott, hogy vigye, vigye el bárhova, ahova csak akarja. Szó nélkül indult el felé, találkozásukkor a kezébe nyomta a slusszkulcsot és ráparancsolt: - De vigyázz rám!

Milán mosolygott, és szó nélkül bevetette magát volán mögé. Úgy nézett ki, mint egy kisgyermek, akinek hirtelen minden vágya teljesült. Új játékának beállításaival pár percig elbíbelődött, majd kilőtt a kifőzde parkolójából. Amanda kicsit izgult a sebesség miatt, valamint azért, hogy teljesen rábízza magát erre a struktúrahiányos őrültre, de annyira boldog volt, hogy veszekedés, taktikázás, és könnyek nélkül lehet együtt vele, hogy igyekezett nem ráparázni. 

- Hová megyünk? - kézdezte később, Milán azonban elsőre nem felelt. 
- Nyugi, hazaviszlek - felelte a férfi és még mindig fülig ért a szája.
- De én nem is erre lakom.
- Tudom. De bízz bennem! - zárta le a témát, Amanda pedig pont ezt a mondatot nem akarta hallani... 

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

Vissza - 21. rész Tovább - 23. rész
Most kezdem, irány ez első rész!

19

21. rész: A vágy alapelvei

0 Komment
0 Reblog

A teremtés, aki egy Jutas irodája előtti asztalon támaszkodott, Amandából furcsa, számára teljesen ismeretlen érzéseket váltott ki. Más csípőből utálta volna már azelőtt, hogy megszólal, ő azonban rajongással figyelte ezt a sugárzó lényt. A lány először Reginának nyújtotta hosszú kezeit, majd pedig Amandának darálta el különösen csengő nevét. Nitca Dejneka Martin úr munkatársa volt, a gyakornok, akit Roland az üzenetében említett. És aki épp Jutashoz jött.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

Vékony kis testét egy szörnyen szűk, visszafogottnak korántsem nevezhető, narancssárga ceruzaszoknyába bújtatta, melyhez fehér selyeminget és elképesztően sok ékszert viselt. Az oldalán egy méregdrágának tűnő, kövekkel díszített dizájnertáska, valamint egy kicsit kisebb laptoptáska csüngött. Regina után lépett be a konyhába, ameddig ugyanis a főnök vissza nem ért az ebédből, valamivel le kellett foglalni a különös vendéget. Kávé helyett teát kért, majd pedig az Amanda melletti széken foglalt helyet. Regina a kávéfőzővel bíbelődött, közben pedig gyanúsan méregette a fiatal lányt. Amanda persze látta, hogy a barátnőjének mennyire ellenszenves Nitca. Kérdésekkel bombázta őt, hogy minél többet megtudjon róla, és ki akarta deríteni, mennyire is veszélyes rájuk nézve ez az orosz jövevény.

Nitca persze boldogan mesélt magáról. Arról, melyik egyetemre jár, mióta tölt be marketinggyakornoki pozíciót Rolandék cégében, és hogy milyen határtalanul boldog, amiért egy ilyen nagyszabású projekten dolgozhat. Regina Amandára nézett, aki épp ekkor alig észrevehetően felemelte mindkét szemöldökét. Tette ezt azért, mert kicsit bántotta, hogy míg ez a húszéves kis csitri is benne van az évszázad bulijaként aposztrofált üzletben, addig ő azért marad ki a jóból, mert képtelen lenne együtt dolgozni Milánnal. Azt is furcsállta, hogy mióta visszaértek az étteremből, és amióta belépett az irodába ez a különleges lány, egy időre meg is szűnt a férfin és az elmúlt éjszakákon kattogni. Úgy érezte, ez a szokatlan éra, ami körüllengi ezt a csajt, olyannyira magába szippantotta, hogy semmi más nem volt fontos, csakis ő. Nitca Dejneka, aki tizenöt percig egyfolytában orosz felmenőiről beszélt, valamint arról, hogy szigorú édesapja állítólagos elnyomása elől jött Budapestre. És mivel az anyja révén tökéletesen beszéli a nyelvet, mindig is tudta, hogy Magyarországon akarja majd megkezdeni felsőfokú tanulmányait. Az persze már egy másik kérdés, hogy ez a gonosz apuci tolta be őt Martinékhoz is, valamint ő fizeti mind a sulit, mind a lakást, amelyben gyermeke éldegél, nem utolsó sorban pedig azokat a trendi cuccokat, amelyekben Nitca legújabban az ő irodájukban lavírozik. Vagyis kikaptak egy elkényeztetett orosz hercegnőcskét, akiről első blikkre az jön le, hogy a világ problémái leírhatatlanul távol állnak tőle. Aki nem ismer lehetetlent, és aki megszokta, hogy mindent megkap, amit csak akar. És ez valószínűleg tényleg így is van.

Amanda még mindig Nitcát bámulta, így nem is tűnt fel neki, hogy Milán az ajtóban áll. A férfi unottan támaszkodott, várta, hogy a gyermek befejezze a Reginának előadott meakulpát, amiért csak őmiatta kell most, délután is összeülniük. Mert hogy délelőtti órái miatt nem tehette tiszteletét a reggeli meetingen.

Milánt kevés dolog idegesítette jobban a feleslegesnek tűnő munkánál, a ribancos csacsogásnál, és annál, ha valami oknál fogva neki kell várnia, főleg, ha ráadásul nőkre. Épp ezért általában pont a hölgyek kényszerültek várni őrá, aztán vagy megjelent, vagy nem. Így most különösen durcás arcot vágott, látszott rajta, hogy túl akar lenni az egészen, ehhez pedig az kell, hogy minél hamarabb el tudja már kezdeni.

- Regina, Jutas vár – dörmögte be a rövid és tömör üzenetet a konyhaajtón, majd már épp ment is volna, amikor Nitca felpattant, és a nevén szólította.

Olyan elképesztő kecsességgel emelkedett fel a székről, hogy nem lehetett nem a seggét bámulni. Tizenakárhány centi magason olyan könnyedséggel libbent Milán felé, mintha csak angyalként szállt volna. Még a haja is tökéletes S betűket járt be a hátán. A kézfogásukat követően kiderült, hogy Martin pontosan leírta, kikkel is fog együtt dolgozni az elkövetkezendő hónapokban, így a csajszi azonnal levághatta, hogy amennyiben Jutas várja őket, ez a tag csakis a gazdasági igazgató lehet.

A gyakorlott díva azonnal flörtfunkcióba kapcsolt. A vállánál érintve invitálta be a férfit egy kávéra, arra, amit korábban Regina főzött, és amit Milán kolléganői épp ledöbbenve szürcsölgettek az asztalnál ülve. Milán nem tehetett semmit, de szemmel láthatóan nem is nagyon akart. Felkapott egy logózott ajándékbögrét a szárítóról, és beleöntötte a maradék nedűt. Cukor és tej nélkül itta, közben pedig fürdött az ugribugri gyakornokból áradó dicsfényben. Miközben Nitca azt ecsetelte, hogy a szakdolgozata szempontjából számára az egész projektből leginkább a pénzügyi adatok lesznek relevánsak, Regina és Amanda a mosogatógéphez léptek és elrejtették benne poharaikat.

A két barátnő mindössze egyetlen pillantást vetett egymásra. De az olyan volt, melyből mindketten tudták, hogy Nitca nemhogy flörtölő, de egyenesen vadászó üzemmódban fut. Reginát persze nem kellett félteni. Azonnal felszólította a leányt a távozásra, kihangsúlyozva, hogy Jutas nem díjazza a késést. Ezzel ki is vezette őt a folyosóra, amiért Amanda leírhatatlanul hálás volt neki.

Már csak arról feledkezett meg, hogy azóta nem beszélt érdemben Milánnal, hogy szombat este részegen először nyugalomra intette őt, majd pedig időt kérve eltűnt a fürdőszobában. És hogy Regina mesterien terelte ki Nitcát a szobából, csak éppen bentfelejtette Milánt. A férfi persze nem könnyítette meg Amanda dolgát. Szándékosan nem szólalt meg, védekező mechanizmusként pedig még a bögréjét is a szája előtt tartotta. A lány gyorsan megindult az ajtó felé, hogy úgy tűnjön, Regináékkal tart, Milán azonban kiszúrta a menekülési próbálkozást.

- Nem tudok rájönni, mi a fene olyan izgató ebben a kiscsajban – jelentette ki, majd pedig letette a porcelánt a konyhapultra.

Amanda kénytelen volt megállni az ajtóban, visszafordulni és válaszolni az elhangzott kijelentésre, de díjazta, hogy a férfi legalább egy semleges témával indított.

- Számodra? Gondolom a mélyen ülő, sötétbarna szemekben visszatükröződő, álomszerű milánkép. És az a gyermeki izgalom, ami akkor árasztja el a testét, amikor veled beszél, vagy hozzád ér – válaszolt Amanda, de törekedett rá, hogy mondatai csak annyira legyenek gunyorosak, amennyire feltétlenül szükséges.

- És számodra? – dobta vissza a kérdés Milán, és lassan elindult a lány felé.
- Hogy számomra mi az izgató Nitcában?
- Igen. Úgy bámultad, ahogy egy férfi tenné.

Amanda elgondolkodott a kijelentésen és elfordította a fejét. Nem mert Milánra nézni, de mindenképpen válaszolni akart neki. Fokozatosan csökkent köztük a távolság, majd a lány belekezdett:

- Megmagyarázhatatlanul vonz engem. És mindent maga körül. Fél órája ismerem, de azt érzem, hogy néznem kell őt, és hogy nem tudom leemelni róla a tekintetemet. Hogy szexis, és még a kurva haja is tökéletes. Elképesztő – zárta gondolatait, a férfi pedig elmosolyodott a szövegbe rejtett káromkodásra.

- Szóval szexis.
- Inkább vonzó. A mellei, az arca, és ahogy mozog. Regina már most gyűlöli, de nekem bejön a stílusa. Olyan, mintha nem lehetne nem vágyni rá.

Amint kiejtette a száján, hogy tetszik neki a kis gyakornoklány, megijedt magától. Nem tudta, miért érez ilyet, legfőképpen pedig azt, hogy ezt miért éppen Milánnak fejti ki ilyen részletességgel. Ő persze üdvözölte Amanda leírását, széles mosolyra húzta a száját és tovább pedzegette a kérdést.

- Elképzelted, hogy megcsókolod?
- Nem, ennyire azért nem vagyok férfi
– vágott vissza a lány. – De gondolom, te igen.
- Valójában nem. Azon gondolkodtam, hogy ez a csaj okos.
- Na, persze. Most, amikor ez a kis huszonéves felszolgálta megát desszertnek a kávédhoz, te csak arra tudtál gondolni, hogy okos? Bocs, de ezt nem hiszem el.

- Tökéletesen lövi be az embereket, majd meglátod. Mindenkitől azt fogja kapni és elvenni, amire szüksége van. Aki érdektelen a számára, azt látványosan ignorálja majd.
- Olyan, mint te? – kóstolgatta Amanda, de a férfi szándékosan figyelmen kívül hagyta a kérdését.
- Üresfejű naivának tűnik, de hidd el, pontosan tudja, mit tud megszerezni.
- Azt sejtem, hogy tőled mit akar, de én miért lennék érdekes a számára? Még a melóhoz sincs közöm, ami miatt itt van.
- Azt nem tudom, de szerintem ti ketten nagyon jó batárnők lesztek.

Milán szavai értetlenül csengtek az elméjében, ugyanis két dolog miatt is kizártnak tartotta, hogy Nitca kebelbarátnője legyen. Egyrészt Regina már most gyűlölte őt, mert a közös munkájukból kifolyólag valószínűleg betolakodót látott benne. Másrészt pedig épp Milán az, aki miatt hamarosan gyűlölnie kell majd ezt a nőt.

Úgy érezte, eleget beszélgetett már a férfival, és félt, hogyha nem szünteti be a vele való kommunikációt, Milán előbb utóbb felhozza majd a szombat estét, és arra ő még nem volt felkészülve. Ezért aztán úgy döntött, beleköt valamibe és kihajítja, mielőtt újabb csalódás érné.

- Nem kell még menned? Ha nem tévedek éppen meetinged van Anna Kareninával, ráadásul hallhattad, Jutas nem díjazza a késést.
- Ja, akkor már itt sem vagyok – vágta rá Milán, elfordult Amandától és nem nézett már a szemébe.

Szó nélkül kiment az ajtón, Amanda pedig egy ’végülis ezt akartam’ sóhajtással lélegezhetett fel. Először azt hitte, elégedett magával, majd rájött, hogy valójában üvölt benne a düh. Visszasomfordált ugyan az asztalához, de dolgozni már nem igazán volt kedve. Összepakolta a holmiját, és úgy döntött, otthonról fejezi be az aznapi munkáit.

Este tízkor a telefonja értesítésére ébredt. Résnyire kinyitott szemeivel először alig tudta értelmezni a Nitca Dejneka nevet a kijelzőjén, de aztán leesett neki, hogy éppen az új kolléganője jelölte ismerősnek. Annyira érdekelte a lány adatlapja, hogy nem akarta az egészet mobilról végigpásztázni. Megtörölgette a szemeit és az étkezőasztalhoz ment, hogy életet leheljen a laptopjába. Hosszú percekig időzött Nitca képei között, ez a flúgos és gyönyörű kislány ugyanis több száz fotót tett már közzé saját magáról.

Mielőtt azonban visszaigazolta volna a felkérést, Reginát tárcsázta, hogy kifaggassa a barátnőjét, mit tudott meg róla a délutáni ülés kapcsán. Kicsengett, de a hívott fél nem felelt. Amanda csalódottan tette le a telefont, majd eszébe jutott Milán. És az, amit délután mondott. Hogy hamarosan ő és Nitca nagy barátok lesznek. Ennek kapcsán egy tőle szokatlan és bátor tettre szánta el magát. Igaz, hogy este tíz után járt már az idő, de úgy döntött, zavaros viszonyuk ellenére felhívja Milánt, hogy kifaggathassa Nitcáról...

Vissza - 20. rész Tovább - 22. rész
Most kezdem, irány ez első rész!

26

Tétlen utálat, tétlen vágy (13/1.)

0 Komment
0 Reblog

Bújj már elő! Itt a kaja. – utasította Dorka Amandát, aki még a friss pizza illatára sem volt hajlandó kidugni a fejét a takaró alól. – Gyerekesen viselkedsz. – harsogta, és megpróbálta erőszakkal eltávolítani a dunyhát a barátnőjéről. – Nem értem, mit hisztizel. Nem történt semmi. Nem is volt annyira ciki. Főleg, hogy még te nyaltál be egy nyavalyás mandulagyulladást. Milánnak kellene szarul éreznie magát. Ja, az nem szokása…
- Az nem segít, hogy te is utálod őt. – csattant fel Amanda és kidugta a kezét a párnarengeteg alól és intett vele Dorkának, hogy tegyen bele egy szeletet.
- Csak nem gondolod, hogy ott bent fogsz enni. Gyere ki! Van bor is.
- Na, ez a másik dolog, amit ne ejts ki a szádon!
– nyöszörgött Amanda, majd végül csak kiásta magát a gondosan felépített barikád alól. Nagyot nyújtózva elérte a húsos tésztaköteget, beleharapott, és kínok között lenyelt egy falatot. Dorka jóízűen evett, és közben erőszakoskodott, hogy Amanda mesélje el, mégis miképpen keveredtek le ők ketten a tetőről.

A lány, amennyire brutális torokfájása engedte, elmondta, hogy mi is történt két nappal ezelőtt azon a bizonyos éjjelen. Dorka ugyan tudta, hogy Roland akkor nyomtalanul eltűnt, de az oka, valamint a férfi magyarázata egyelőre rejtély volt a számára. 

- Arra ébredtem a tetőn, hogy rezeg a telefonom. Roland megírta, hogy délben közölték vele, külföldre kell utaznia az egyik munkatársa helyett. Hogy váratlanul felpakolták egy esti járatra, hogy részt vegyen egy konferencián Madridban. Mire sikerült összeszednie mindent az utazáshoz, már csak annyi ideje maradt, hogy a kollégái kiokosítsák, mit kell tennie a spanyol fővárosban. Mikor a nagy kapkodásban végre az esti találkozó is eszébe jutott, már fent ült a gépen. Legközelebb pedig csak a szállodából tudott írni, amikor életet lehelt a telefonjába...
- Ez azért elég hihető, nem? – szólt közbe Dorka, aki Milánnal szemben egyértelműen Roland pártját fogta.
- Az. Csak épp az időzítésével volt a baj. Felriadtam és hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Nem is értettem, hogy mit keresek Milán ölében. Aztán mocorogni kezdett, ahogy az üzenetet olvastam. Megkérdezte ki az, én pedig elmondtam. Azután teljesen befordult és újra elvesztettem őt.
Dorka nem igazán értette, mire utalt ezzel a legjobb barátnője, de megértően bólogatott. Próbálta kiötölni, hogyan is tettethetné hitelesebben, hogy nem gyűlöli szívből Milánt. Sosem értette, hogy Amanda mi a fenét evett rajta. Nem volt sem elég jóképű, sem pedig elég magas az ízlésének. Nem tudta, hogy mi kedvelni- vagy szeretnivaló lehet egy olyan emberben, mint Milán. Egyetlen egyszer látta a pasit, de az a találkozás, és minden, amit Amanda mesélt róla, elegendő volt ahhoz, hogy ne tartsa valami sokra. Tudta, hogy az a fajta ember, aki megteheti, hogy mindene meglegyen. Hogy soha nem tanult és nem is dolgozott keményen semmiért. Hogy gátlástalan volt és másokon keresztül ért el mindent, amit csak akart. A pokolba kívánta azért is, mert folyamatosan fájdalmat okozott a barátnőjének. Mérges volt Milánra, Amandára, és végső soron önmagára is, amiért nem tudott segíteni ebben a kilátástalan helyzetben. Hogy a kitartó hümmögésen túl nem volt képes közelebb vinni őt a megoldáshoz, mert Milán egész egyszerűen a rabjává tette. Tétlen dühöt és utálatot érzett.

Amanda persze tovább áradozott, milyen hihetetlenül jól érezte magát a világ tetején. Így nevezte ugyanis a helyet, ahol körülbelül másfél órát heverészhettek együtt. Pontosan leírta a történteket, az érzéseket, a belemagyarázott féligazságokat és azokat a dolgokat is, melyekben feltétlenül hinni akart. Amikor Dorka meghallotta, hogy mi történt Szerénával, Milán exével, csak még jobban kinyílt a zsebében a bicska. Ha a barátnője épp nem betegen hevert volna az ágyában egy lábon kihordott torokgyulladással, akkor biztosan megrázta volna, hogy ugyan kapjon már az agyához. De most úgy ítélte meg, Amanda annyira Milán hatása alá került, hogy amennyiben nekiesne a pasinak, csak maga és a barátságuk alatt vágná a fát. Azt gondolta, a barátnője amúgy is tisztában van azzal, hogy nem kedveli Milánt, és azzal, hogy ezt újfent nyomatékosítja, aligha oldódik meg a probléma.

Így aztán hagyta, hogy Amanda befejezze a romantikusnak tűnő történetet. Egy olyan sztorit, melyben Roland üzenetét követően Milán hívott egy taxit. Egy pillanatra úgy tűnt, ő is beszáll Amanda mellé, végül azonban egy „nemsokára találkozunkkal” becsapta a kocsiajtót és az ellenkező irányba kezdett sétálni. A lány pedig ismét tétlen vággyal nézte, ahogy a férfi, aki korábban még a combjain nyugtatta a fejét, a másik irányba indul. 

Amanda nagyot kortyolt a forró teából és valamilyen magyarázatot várt Dorkától. Remélte, hogy a barátnője is legalább annyira pozitívan értékelte azt az estét, mint ő. Hogy ő is nagy dolognak tartja, hogy Milán, ha egy kis időre is, de megnyílt számára, és adott egy kicsit önmagából. Az életéből, a múltjából, a hibáiból, a bánatából és a gondolataiból. Hogy végre beszélgettek üvöltözés helyett. Hogy most apró kis kapuk nyíltak meg ajtócsapkodás helyett. És hogy a mozdulataik végre-valahára érintések voltak pofonok helyett...

Vissza - 12/2. rész        Tovább - 13/2. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!  

23

Nüansznyi szadizmus (9. rész)

2 Komment
0 Reblog

Jankáék lakásában este kilenckor kezdtek iszogatni. Szokás szerint náluk gyűltek össze, annak ellenére, hogy Áron már többször is nehezményezte, hogy tőlük indulnak a partik. Ők ketten körülbelül egy éve éltek már együtt. Ők voltak az Amanda környezetében fellelhető egyetlen működő párkapcsolat. A többi csak valamilyen póttevékenység, vagy álca volt, esetleg menekülés a valóság elől. A lány ezért is szeretett velük lenni és hallgatni a vívódásaikat. Mert általuk látta, hogy igen, ilyesmi valóban létezik. Érzelmekkel, balhékkal, békülésekkel, elviselhető kompromisszumokkal és szerelemmel. Minden olyasmivel, amire már ő is nagyon vágyott.

Regina éppen Janka gardróbjában forgolódott, amikor Amanda és Dorka megérkeztek. A lányok csatlakoztak hozzá, hiszen Janka ruhatára mindannyijuk számára maga volt a földi trendparadicsom. Egy Carrie Bradshaw stílusú szoba, azzal a különbséggel, hogy itt az egyik falat Áron is kisajátíthatta magának. A többi a lány birodalma volt. Plafonig érő polcokkal, bájos kis tároló dobozokkal és rengeteg magas sarkúval. Aki nem ismerte Jankát, sosem gondolta volna, hogy az otthonában ennyi gyönyörű holmit rejteget. Annak ellenére, hogy a gardróbszobájában állva még maga Anna Wintour is felhúzta volna legalább az egyik szemöldökét, Janka a göncök nagy részét sosem hordta. Ezt persze senki sem értette meg, de mindenki áldotta érte, amiért egy laza, turkáljatok nyugodtan-nal bebocsájtást engedett a szentélybe.
book buli Roland szadizmus vágy taxi Milán szexpázsit
Két órán keresztül próbálgatták a szebbnél szebb darabokat. Regina például teljesen átöltözött, és azt mondta Jankának, hogy holnap hozza be az elnyűtt, béna cuccait az irodába, mert ő azokat most itt hagyja. Töltötték magunkba a muskotályos pezsgőt, a komódon felejtett laptopból pedig valamelyik dögös popdíva szidta a férfinemet. Tizenegy felé járt az idő, amikor Janka sürgetni kezdte az indulást. Na, nem a BT-s buli miatt aggódott, hanem szerette volna elkerülni, hogy Áron hazaérkezzen a meccsről, és négy csicsergő libát találjon a lakásban. Ha ugyanis szerda, akkor foci, és ha Bajnokok Ligája, akkor Áron azt valahol az otthontól távol nézi. Éljenek a tisztességes egyezségek, nyugtázta Amanda, és hívott egy taxit.

Fél tizenkettőre érkezett meg a kocsi, amely elrepítette őket az Enteriőrbe. A hely kicsi volt ugyan, de hangulatos. Közepesen drága, zegzugos, és amilyen felkapott lett az utóbbi időben, az ember lánya általában bele is futott ott valakibe, akit akkor, épp szívesen látott. Vagy pont nem. Amanda terve, miszerint csak legurítanak pár italt, táncolnak kicsit, majd pedig időben hazamennek, mert másnap meló, valahol a második és a harmadik kör koktélnál oszlott köddé. Egy valamivel ugyanis nem számoltak. Azzal a ténnyel, hogyha az ajtónálló kopasz droidikáknak megemlítik a délután megismert Somlai Richard nevét, valamint hogy a cégük tulajdonképpen a BT partnere, akkor egy olyan varázskarkötő üti a markukat, vagyis a csuklójukat, mellyel nemcsak ingyen mehetnek be az Enteriőrbe, de még a piáért  sem kell fizetniük.
book buli Roland szadizmus vágy taxi Milán szexpázsit
A tánctérre érve igen hamar elveszítették egymást. Amanda és Regina a pult felé vették az irányt, Dorka a mosdót látogatta meg, Janka pedig azonnal belefutott egy pasasba, akit ki tudja, hogy honnan ismert. Regina látta, hogy Amnada valahol máshol jár, így kerek perec neki szegezte a kérdést:

Mi a fenén pörögsz már megint?
- Semmin. Remélem nem maradunk sokáig.
- Mi? Miért?
- Mert holnap dolgozom. És amúgy te is.
- Nagy ügy! Nem tudnál néha úgy tenni, mintha nem lennél munkamániás? – vigyorgott a maga szépséges babaarcával és egy lépéssel közelebb ment Amandához. - Engedd el ezt a Milán problémát! – nézett mélyen a munkatársa szemébe. - Gyere, ott van Dorka! - És ezzel be is ráncigálta őt a tánctérre.

Regina persze könnyen beszélt. A főnök nem is annyira titkos barátnőjeként szinte bármit megtehetett, ezzel együtt pedig imádta feszegetni a határokat. Mind Jutaséit, mind pedig a sajátjait. Regina szerette volna, ha Amanda azon az estén végre tényleg jót bulizik. Ha teljesen elengedi magát és a világ gondjait. Úgy gondolta, hogy ezt leggyorsabban koktélok útján éri el. Azt akarta, hogy kolléganője legalább ma éjszaka ne kattogjon butaságokon. Az, hogy ő mit értett butaság alatt, az megint más kérdés.

Legalább másfél órát táncoltak, mire végre Amanda is teli torokból üvöltötte az Álomhajót, és képes volt igazán felszabadultan mulatni. Hajnali kettő körül volt egy pillanat, amikor tényleg megszűnt bármire is gondolni. Csukott szemmel mozgott, gondtalannak és szabadnak érezte magát, és áldotta Reginát, amiért lebeszélte őt a hazamenetelről és rendíthetetlenül döntötte belé az ingyen piát. Nem volt kimondottan részeg, de élvezte a gyomrában keveredő alkoholok lélekgyógyító hatásait. Mindkét lány a feje fölé emelte a karját, úgy tomboltak az üvöltő retrózenére. Ekkor azonban valaki megfogta Amanda derekát és óvatosan maga felé kezdte húzni. A titokzatos idegen ezzel a határozatlannak tűnő, de szándékos mozdulattal rántotta vissza őt a valóságba, ahol a villódzó fényben nem is látta, hogy pontosan kivel is áll szemben.
book buli Roland szadizmus vágy taxi Milán szexpázsit
- Szia Amanda! Hajolt közelebb hozzá valaki, de a lány hirtelen nem tudta, hogy ki ez a pasi és honnan ismerik egymást.
- Hello! – mosolygott zavartan és feltűnésmentesen kutakodott az elméjében az ismeretlen férfi után. Közben fél szemmel Reginát leste. Mielőtt bármit is mondhatott volna, a pasi megelőzte őt, megmentve ezzel a helyzetet.
- Roland vagyok. Emlékszel rám? Korábban találkoztunk már egy konferencián, fél évvel ezelőtt pedig azon a vacsorán, amit a cégetek adott. Ami aztán kissé nevetségesen ért véget, amikor az a srác… - ez volt az a pillanat, amikor Amanda belé fojtotta a szót, mert nem kívánta felidézni azt a kínos estét. Vagy legalábbis nem akarta hangosan is hallani. Elég volt, hogy a gondolatai azonnal elárasztották rizzsel.
- Persze, hogy emlékeszem. Szia! – kiabálta bele a fülsiketítő hangzavarba. De a mondat, ami akkor megfogalmazódott az agyában, valójában így hangzott: Persze, hogy emlékszem arra az ominózus estére, amikor Milán a fejemre borított egy tál rizst, én pedig majdnem az öledben sírtam. Mindezt persze sikerült egy bájos mosoly mögé rejteni, miközben Roland arról beszélt, hogy mennyire örül a találkozásnak és hogy milyen kicsi is a világ.

Nos, igen, tényleg aprócska. Ráadásul, aki számít, az amúgy is az Enteriőrben van, szóval így a szokottnál is kisebb. Roland intett Reginának, majd Amandával megindultak a pult felé. Mivel Regina is ismerte Rolandot arról a bizonyos rizses vacsoráról, majdhogynem nyugodt szívvel engedte el vele a barátnőjét. Amanda épp azt a rozéfröccsöt itta, amit már nem kellett volna kikérnie, amikor Dorka lépett oda hozzájuk.

- Bemutatom Ricsit. – kezdte a lány és maga mellé húzott egy nagyon magas, szemüveges férfit, akit egész idáig a háta mögött rejtegetett.
- Sziasztok! – köszönt hangosan Somlai, Amandának pedig mosolyra húzódott a szája.
- Mi már ismerjük egymást, sőt mi több, ma már egyszer találkoztunk is. - felelte.
- Tényleg, üdvözlöm Amanda. Mármint hello. - Zavarában inkább kezet nyújtott Rolandnak és bemutatkozott neki, mire a lányok mosolyogva összenéztek.
book buli Roland szadizmus vágy taxi Milán szexpázsit
Amanda nem tudta, hogy a legjobb barátnője hogyan akadt össze épp a buli egyik főszervezőjével, de abban biztos volt, hogy ezt nem itt és nem most fogják megbeszélni. Míg Richárd, vagyis a jóval lazább Ricsi és Dorka a pult felé furakodtak, addig Roland megragadta Amandát és az ellenkező irányba kezdte vezetni. Átvitte a tánctéren, de esze ágában sem volt táncolni. Amanda fogta a kezét, és követte őt a hömpölygő tömegben. Ha nem kapaszkodott volna belé, talán el is szédült volna. Most pontosan erre volt szüksége. Egy erős férfira, aki megfogja és átráncigálja a táncoló sokaságon, és a villódzó fény, valamint az üvöltő zene elől egy csendesebb helyre menekíti. Ráadásul Roland már az első pillanattól kezdve tetszett neki. Befordultak egy kisebb terembe, majd pedig leültek egy asztalhoz. Amanda a padon ülve azonnal felpakolta a lábait egy székre és amennyire csak lehetett, közelebb csúszott Rolandhoz. Még nem döntötte el, hogy pontosan mit is akar tőle, illetve a helyzettől, mindenesetre élvezte a közelségét.

- Na, és hogy tetszik a buli? – kérdezte a lány, és még mindig olyan közel hajolt hozzá, mint korábban a tánctéren, pedig itt már nem lett volna indokolt. Elvégre kitűnően hallották egymás szavát.
- Most már jó, eddig eléggé untam magam. – felelte Roland és átölelte Amanda vállát. – Örülök, hogy újra látlak. Amikor megismertelek, nem volt alkalmunk nyugodtan beszélgetni. Aztán a vacsorán sem...
- Hát nem, az egy elég szerencsétlen este volt. Még egyszer az elnézésedet kérem érte a munkatársaim nevében is.
 - mentegetőzött Amanda.
- Semmi gond, vicces volt. Azt azért remélem, hogy a kollégád valamivel meg tudta magyarázni, hogy miért kattant be. És hogy bocsánatot kért tőled.
- Hogy ő? Nem, dehogy is. Ő nem olyan. Egy eszelős, felelőtlen idióta. De ne beszéljünk róla, jó?
 – kérlelte Amanda és reményteljes arccal szembe fordult Rolanddal.
- Oké. Én is így gondoltam.

Ebben a pillanatban Roland azzal a kezével, amit eddig Amanda vállán nyugtatott, elkezdte maga felé húzni a lányt. Amikor már félreérthetetlen közelségbe kerültek, a másikkal Amanda arcához nyúlt. Így tartotta egyetlen másodpercig, mielőtt megcsókolta. Amanda is Roland után nyúlt és megérintette a tarkóját. 

- Mit szólnál, ha hazavinnélek? – kérdezte és pár centit elhúzódott a lánytól. Amanda semmit sem felelt, csak csukott szemmel bólintott egyet és a lábaival keresgélni kezdte a magas sarkúit, amit korábban lerugdalt a lábáról.
book buli Roland szadizmus vágy taxi Milán szexpázsit
Amikor megtalálta mind a cipőit, mind pedig az egyensúlyát, egyik kezével belekapaszkodott Rolandba, a másikkal pedig a telefonját kezdte keresni. Miközben a férfi ismét átvezette a tömegen, látta, hogy két nem fogadott hívás, és egy Viber-üzenet várt rá. Dorka háromnegyed órával ezelőtt hívta, Regina pedig az alábbi sort küldte: „Itt vannak Jutasék.” Amanda azonban  figyelmen kívül hagyta kolléganője írását. Helyette Dorkát tárcsázta, közben pedig megpróbált nem elesni a lökdösődő vendégek gyűrűjében. Pár lépcsőfokot kellett volna még megmászni a kijáratig. Roland elől ment, Amanda pedig utána lépkedett, de közben még mindig a telefonját nyomkodta. A tömeg áramlott lefelé, a szűk folyosó pedig nem sok lehetőséget hagyott. Amanda elengedte a pasi kezét, mert úgy érezte, könnyebben tudnak mozogni, ha nincsenek összeláncolva. 

Még mindig a mobilját bámulta, amikor hátulról meglökték. Amanda előredőlt, de nem zúgott el. Valaki ugyanis megtartotta. A lány egy erős rántást érzett a karján, és kiejtette a kezéből a mobilját. A félhomályban nem is figyelte, hogy kibe kapaszkodik, de nem engedte el a megmentőjét. Lehajolt a készülékért, majd amikor a kijárat felé tekintett, látta, hogy Roland már fent van és a szemeivel őt keresi a tömegben. Ekkor nézett csak balra és látta meg, ki volt az, aki nem hagyta, hogy óriásit essen a lépcsőn. Egy ismerős illat és egy megszokott szempár, mely kombinációtól Amanda máris úgy érezte, hogy annak ellenére, hogy Milán még mindig a kezében tartja, összerogynak a lábai és lezuhan a lépcsőn.

Némán álltak egymással szemben. Amanda egyébként sem tudott volna megszólalni, Milánba pedig Roland fojtotta bele a szót.

- Minden oké? – kérdezte a lánytól, miután visszajött pár lépcsőfokot.
- Persze, jól vagyok. Menjünk!

Roland megfogta Amanda jobb kezét, ugyanebben a pillanatban pedig Milán elengedte a balt, amit mostanáig szorított. A lány vissza sem nézett, csak szaporán lépdelt felfelé Roland után. Amint felértek a lépcsőn, Amanda magához húzta és megcsókolta őt.

- Vigyél haza! – dünnyögte és szándékosan nem nézett Milán felé, de érezte magán a tekintetét. Egy nüansznyi szadizmus neki sem árt, gondolta magában, és elindult kifelé Roland oldalán. Miközben a férfi elment, hogy szabad taxit keressen, a lány arra gondolt, hogy Milánt egész biztosan hidegen hagyja az iménti kis játék. Nagyon ezt akarta hinni, de azért az ellenkezőjét remélve szállt be a kocsi hátsó ülésére. Roland pedig követte őt. 

book buli Roland szadizmus vágy taxi Milán szexpázsit Vissza - 8. rész        Tovább - 10. rész

29

Miért szexeljek vele? És miért ne? (7.rész)

0 Komment
0 Reblog

Milán kabátos megjegyzését Amanda végül szó nélkül hagyta és nyugodt szívvel rávágta a telefont. Ebben persze semmi meglepő nem volt, ők ketten általában így bontották a hívást miután kiüvöltözték magukat. A lány elhatározta, hogy a villányi balhé miatt küldött pontra egész egyszerűen nem reagál, mivel szerdán akarva-akaratlan, Milánnal tölti a délutánt.
 

Végül úgy döntött, éjjel is dolgozik egy kicsit. A kanapéra kucorodott és maga elé vette a laptopját. Még mindig Milán szavai cikáztak a fejében, így igencsak lassan haladt a következő rendezvényük előzetes költségtervezetével. Ráadásul Dorka, a legjobb barátnője is hátráltatta azzal, hogy átküldött neki pár cikket. Arról, hogyan szabadulhatunk meg a körülöttünk élő szociopatáktól, mit tehetünk, ha a főnökünk egy őrült, és hogy milyen izgatóak is a szerepjátékok az ágyban. Az elsőt egyértelműen Milán, a másodikat meg Jutas miatt dobta át, a harmadik pedig azért volt érdekes, mert Dorka és Csongor most épp ily módon próbálják meg rendezni a soraikat. Egyelőre sikerrel. 

Amanda környezetében hektikus kapcsolatokból sosem volt hiány. Jutas és Regina állandó harcban állnak, jelenleg pedig Dorka és Csongor is épp együttélőset játszottak. Mindenesetre a legjobb barátnő azt ajánlotta Amandának, hogy készítsen listát. Pro-kontra érveljen, hogy mit is szeretne Milántól és mit nem. Hogy egyáltalán mit vár ettől az egésztől, és hogy a srác mégis mit akarhat tőle. Illetve mit nem. Amandának több sem kellett. Elköszönt tőle, bezárta az excelt és nyitott egy üres doksit, hogy megalkossa a saját kis táblázatát arról, hogy miért is szexeljen Milánnal. Illetve, hogy miért is ne. 

Miért szexeljünk?

  • Mert akarom. 
  • Mert érdekel, hogy milyen veled.
  • Mert nem szabad.  
  • Mert a kollégám vagy.
  • Mert a kollégád vagyok. 
  • Mert egy helyen dolgozunk.  (Jó, ezt túlbeszéltük!)
  • Mert csak. 
  • Hogy összejöjjünk.
  • Hogy elkezdjük. 
  • Hogy lezárjuk. 
  • Hogy befogjam végre. 
  • Hogy abbahagyjam a hisztit.
  • Bosszúból.
  • Méregből.
  • Hogy elfelejtsem Kátét!
  • Mert tetszel. 
  • Mert te vagy az erősebb. 
  • Mert késő van. 
  • Mert egyedül vagyok itthon. 
  • Mert kedd van. 
  • Mert dolgoznom kéne, de nincs kedvem. 
  • Mert unatkozom.
  • Rossz napom van.
  • Kiengedhetnénk a gőzt. 
  • Mert jó az illatod. 
  • Hátha nem veszekednénk többet. 
  • Mert sokszor elképzeltem már.
  • Villány miatt.
  • Hogy megbocsássak.
  • Hogy bocsánatot kérjek. (De miért én?)
  • Őrült vagyok.
  • Mert szeretlek.

Miért ne szexeljünk?

  • Mert nem vagy itt.
  • Mert rossz vagy. 
  • Mert nem szabad.
  • Mert a kollégám vagy. 
  • Mert a kollégád vagyok. 
  • Mert egy helyen dolgozunk. (Ez ugyanaz, mindegy!)
  • Mert ne.
  • Mert összejönnénk.
  • Mert elkezdődne valami.
  • Mert lezárnánk vele a folyamatos harcot.
  • Úgyis hisztiznék valamin.
  • Mert csak a bosszú miatt tenném.
  • Mert mérges vagyok rád.
  • Mert csak Kátét akarom elfelejteni.
  • Mert akkor legyőznél. 
  • Mert te vagy az erősebb. 
  • Mert a hajnali kettő után hozott döntések sose jók.
  • Ma tízedike van.
  • Egyébként is utállak. 
  • Mert rengeteg dolgom van.
  • Mert egy őrült szociopata vagy. 
  • Rossz napom van.
  • Mert nem vagy itt.
  • Dolgoznom kell!
  • Szőrös a lábam.
  • Csak azért sem.
  • Inkább eszem valamit. 
  • Mert csak azért tennéd, hogy megbocsássak.
  • Még hogy én kérjek bocsánatot?
  • Őrült vagy.
  • Mert szeretlek.


Gyorsan, szinte gondolkodás nélkül dobta össze a listát. Mivel azonban a legtöbb érv mindkét oszlopban megállta a helyét, így semmivel sem jutott közelebb a megoldáshoz. Ezért inkább elment aludni. Még gyorsan átküldte egy e-mailben a doksit Dorkának, aztán kikapcsolta a gépet. 

Vissza - 6. rész   Tovább - 8. rész