23

Csalárd fondorlatok (23. rész)

0 Komment
0 Reblog

Amanda autója volt az egyetlen, amelyik az éjszaka közepén kettészelte a ködöt az Erzsébet hídon. A város szinte üres volt, a lámpák sárgán villogtak, tompa fények mutatták számára az ismereten utat. Még mindig nem tudta, Milán hová viszi, de annak pontosan tudatában volt, hogy egyre távolabb kerül az otthonától. Ráérősen váltogatta a rádióállomásokat, a férfi ugyanis nem akarta felfedni úti céljukat.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Amikor újra ismerős útszakaszhoz értek, Amanda egy pillanatra azt hitte, Milán az irodájukba viszi. Eszébe jutott az a nyáresti, borozós éjszaka, amikor a balul sikerült Roland-randit követően elaludt az ölében a tetőn. Most azonban kicsit hideg lett volna egy tetőtéri kiruccanáshoz. Nem is fordultak be a munkahelyük utcájába, hanem kikeveredve az Andrássy útra a Hősök tere felé vették az irányt. A lány imádta ezt a környéket. Szerette, ahogy egyre kijjebb érve a magas házak fokozatosan páremeletes palotákká változnak, és hogy a szűk, pesti utcácskák széles sugárutakká nyílnak. Az egyik ilyenbe fordult be Milán, majd nem sokkal később leparkolt egy méretes, fekete vaskapu előtt.

- Megjöttünk – dörmögte és kivette a kulcsot a zárból, de nem szállt ki.
- Hol vagyunk? – próbálkozott a lány.
- Otthon. Mondtam, hogy hazaviszlek – mosolygott Milán, Amandát azonban ekkor elfogta a páni félelem.

Hirtelen nem tudta, mit keres Milánnál. Parázott felmenni a lakására, megismerni, hogyan él, és egyáltalán vele lenni. Nála tölteni az éjszakát úgy, hogy nem léphet le hajnalban egyetlen szó nélkül, ahogy tette ezt legutóbb. Ezt egyébként sem csinálhatta volna meg újra a férfival. Milán kiszállt, és kivette a hátsó ülésről a sporttáskáját is. A lány nem mozdult az anyósülésről, mert azon töprengett, hogy is húzhatná ki magát ebből a helyzetből. Mert oké, hogy Milán a lakására hozta, de ő éppen két nappal ezelőtt hagyta ott egy hotelszobában, mely tettére azóta sem adott magyarázatot. Ha meg is bánta, hogy akkor nem maradt, tudta, hogy Szeréna létezése, valamint a Milán személyiségét és életét átfogó bizonytalanság miatt egész biztosan ugyanígy cselekedne, ha valamilyen varázslat folytán újraélhetné azt a bizonyos estét.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Most azonban nem akart Szerénán agyalni. Gondolta kivár, és rábízza magát, ahogyan tette ezt akkor is, amikor kezébe adta a kocsija kulcsát, és így egy időre az életét is. Tudta, hogy Milánnál volt a hazai pálya előnye, így elhatározta, most az egyszer csak úgy hagyja, hogy megtörténjenek vele a dolgok. Kinyitotta az ajtót, majd miután megcsapta az arcát a hideg, csípős levegő, szorosabbra húzta magán a kabátot. Szó nélkül indult meg a kulcsa után a zsebeiben kutakodó férfi felé. Egy pillanatra még visszanézett a kocsijára, hogy lássa, ahogyan a riasztógomb megnyomására felvillannak a napsárga fényszórók fényei. Ekkor vette észre, hogy egy női alak áll az út túloldalán, és meredten bámulja őket.

A kocsik közül felbukkanó lány lomhán indult meg feléjük. Néma lépteit Milán nem hallhatta, Amanda azonban nem tudta levenni róla a szemét. Lassan kortyolt bele a kezében lévő borba, melyből miközben átjött az úton, kiitta az utolsó cseppet is. Amanda tudattalanul lépett egyet hátra és közelített kicsit Milán felé.

- A vén nyanyák tíz után állandóan zárják a kaput – magyarázta a férfi, de csak a hatalmas csattanásra fordult hátra.

Szeréna ugyanis, amikor megfelelő közelségbe ért, Amanda lökhárítójának csapta a kezében lévő üveget. A palack egy hangos robbanással darabokra hullott, a riasztó visítani kezdett, Szeréna pedig artikulálatlan, üvöltő hangot adott ki. Amanda összerezzent és nagyon megijedt. Milánra nézett, remélve, hogy a férfi megvédi majd, ő azonban az exe felé indult meg. Lassan ment Szeréna irányába, nehogy az ittas lány ismételten valami butaságot csináljon. Amint a harsogó hang véget ért, így szolt hozzá:

- Mit keresel itt? – szegezte volt szerelmének a kérdést.
- Téged vártalak – szipogott Szeréna.
- Mit akarsz?
- Nem volt kulcsom.
- Mert már nem laksz itt Szeréna. Elköltöztél, nem emlékszel? – próbált higgadt maradni Milán.
- Igen, de itt vannak a cuccaim.
- Mik vannak itt? – faggatta a férfi, közben pedig odaért hozzá.
- Hol voltál? – kérdezte Szeréna.
- Edzettem.
- Vele?
- Nem. Ettünk.
- Nekem még itt vannak a ruháim. Nem akarom, hogy ő ott legyen a dolgaim között – erőszakoskodott, és lerázta magáról Milán kezeit.
- Nincs már itt semmi, ami a tiéd.
- Felmehetek?
- Nem Szeréna, nem jöhetsz fel – utasította el a férfi.
- De muszáj bejutnom a cuccaimért.
- Jól van – adta fel végül a küzdelmet Milán, majd hátat fordítva Szerénának az elképedt Amandára nézett.
book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázásMegkerülvén őt, újra a kapuhoz ment, elfordította a kulcsot a zárban, majd betessékelte Szerénát. Amint a nő belépett, Milán Amandához fordult, aki mozdulatlanná dermedve nézte végig az iménti jelenetet.

- Ezt most el kell intéznem – kezdte a férfi. – Csak pár perc az egész. Megvársz? – kérdezte, de Amandának nem jött ki hang a torkán. Megérintette Milán kezét, de csak azért, hogy kicsavarhassa belőle a slusszkulcsát.

Csak nézett utánuk, ahogyan ketten egymás mellett lépdeltek fel azon a pár bejárati ajtóhoz vezető lépcsőfokon. Amint beléptek, és becsukták maguk mögött Milán lakását, Amanda a kocsijához rohant. Beszállt, és anélkül, hogy visszaállította volna a férfi által korábban elmozdított ülést és a tükröket, beletaposott a gázba. Pontosan nem is tudta, hogy hol van, csak azt, hogy a lehető legeslegmesszebbre akar kerülni onnan. Amint ismerős terepre ért, kibuggyantak a könnyei.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Olyan irracionális és groteszk volt ez az egész helyzet, hogy hirtelen minden feszültség ilyen formájában próbált távozni a szervezetéből. Az elcseszett balatoni hétvége, kezdve Szeréna törölközős látogatásával, majd Roland teraszos tétovázásával, és a Milánnak adott pofonnal, végül pedig a tőle való meneküléssel. Miközben félreállt, eszébe jutott Káté is, hogy milyen szeretettel nézett rá vasárnap délután, amikor felébredt az ágyában, pedig valójában egy másik férfi elől futott oda hozzá. Bevillant a cég új projektje, amiből csak őt felejtették ki, majd a gyönyörű Nitca is, akinek már a gondolatától is izgalom futott át a testén. Majd pedig ráeszmélt, mi is történt percekkel ezelőtt, pár utcányira onnan, ahol most áll. Hogy Szeréna ki tudja mióta Milán háza előtt rejtőzködött, ivott, majd pedig kárt tett a kocsijában. És hogy a férfi ahelyett, hogy elhajtotta volna, őt vitte fel a lakására. Zokogása nem tartott sokáig, de hirtelen nagyon jó volt kiengedni a gőzt és a felgyülemlett feszültséget. Megtörölgette a szemeit, majd újraindította a kocsit és elindult hazafelé.

Úgy tervezte, értesíti Reginát a történtekről, mivel azonban a barátnője már a kaland előtt sem vette fel a telefonját, úgy döntött, nem ír neki. Hazaérve azonnal elnyomta az álom. Remélte, hogy a szokásos keddi nagymeeting előtt lesz majd alkalma beszélni a barátnőjével. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a lány nem ment be reggel, Jutas pedig csak annyit tudott, hogy rosszul lett, ezért csak később ér be dolgozni. Amanda kicsit aggódott, de mivel Regina továbbra sem volt elérhető, azt gondolta, egész biztosan csak elaludt, a főnöknek pedig megpróválja beadni neki a betegség sztorit.

Egyedül ücsörgött hát a konyhában. Tíz perccel a megbeszélés előtt Nitca szökkent be a szobába, magával hozva isteni szappanillatát.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

- Szia Amanda – üdvözölte széles mosollyal.
- Hello!
- Minden oké? – kedveskedett kérdésével a drága gyermek.
- Igen. Én csak nagyon, nagyon megijedtem. 

Amanda nem tudta, miért ezt a választ adta. Valószínűleg annyira szerette volna elmesélni Reginának a tegnap éjszakát, hogy hirtelen megfeledkezett róla, az orosz gyakornoklány érdeklődik a hogyléte felöl.

- Ó. Tudok esetleg valamiben segíteni? – próbálkozott Nitca, de Amanda anélkül, hogy ránézett volna, nemet intett a fejével. Ekkor azonban nagyon furcsa dolog történt.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Nitca letette a pultra a méretes teáscsészét, és megindult Amanda felé, aki továbbra is mozdulatlanul állt, kávét szürcsölt és a földet nézte. Amikor meglátta, hogy a fiatal lány egyenesen felé tart, rámosolygott, de nem mozdult meg. Csak nézte, milyen elbűvölő kecsességgel közelít, és figyelte, ahogy a nyakláncai minden egyes lépésekor a melléhez csapódnak. Nitca már nagyon közel járt hozzá, amikor végre leengedte a kezeit és hagyta, hogy átölelje őt. Eltolta magát a konyhapulttól és érezte, ahogy Nitca összefonja két karját a nyaka körül, arcát pedig az övéhez érinti. Önkéntelenül nyúlt a vékony test után, és furcsállta, hogy élvezi a hirtelen tett gesztust. Átkarolta, és a csípőjénél fogva kissé maga felé is húzta a formás testet. A lány a haját érintette, miközben így szólt:

- Nem akarom, hogy félj. Hidd el, hogy semmitől sem kell félned!

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Amanda nem válaszolt. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy az utolsó pillanatig kiélvezze, hogy hozzáérhet Nitcához. A lány lassan engedett az ölelésből, és döbbenetes magas sarkain lassan távolodni kezdett tőle. Szélesen mosolygott és hosszú karjait pár másodpercig még Amanda vállain pihentette. Ezt követően felkapta az asztalra helyezett bögréjét és anélkül, hogy bármit is töltött volna bele, kiment a konyhából.

Amanda bágyadtan nézett utána és azon kapta magát, sajnálta, hogy a kis gyakornoklány elment és otthagyta. És akkor megértette. Rájött, hogy így éli az életét Nitca Dejneka. Hogy ennyire nem fél semmitől. És felfogta, hogy mostantól neki sem szabad. Ha másért nem is, legalább azért, hogy egy kicsit olyan legyen, mint ő. Igen. Pontosan olyan, mint Nitca.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Vissza - 22. rész               Tovább - 24. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!

19

21. rész: A vágy alapelvei

0 Komment
0 Reblog

A teremtés, aki egy Jutas irodája előtti asztalon támaszkodott, Amandából furcsa, számára teljesen ismeretlen érzéseket váltott ki. Más csípőből utálta volna már azelőtt, hogy megszólal, ő azonban rajongással figyelte ezt a sugárzó lényt. A lány először Reginának nyújtotta hosszú kezeit, majd pedig Amandának darálta el különösen csengő nevét. Nitca Dejneka Martin úr munkatársa volt, a gyakornok, akit Roland az üzenetében említett. És aki épp Jutashoz jött.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

Vékony kis testét egy szörnyen szűk, visszafogottnak korántsem nevezhető, narancssárga ceruzaszoknyába bújtatta, melyhez fehér selyeminget és elképesztően sok ékszert viselt. Az oldalán egy méregdrágának tűnő, kövekkel díszített dizájnertáska, valamint egy kicsit kisebb laptoptáska csüngött. Regina után lépett be a konyhába, ameddig ugyanis a főnök vissza nem ért az ebédből, valamivel le kellett foglalni a különös vendéget. Kávé helyett teát kért, majd pedig az Amanda melletti széken foglalt helyet. Regina a kávéfőzővel bíbelődött, közben pedig gyanúsan méregette a fiatal lányt. Amanda persze látta, hogy a barátnőjének mennyire ellenszenves Nitca. Kérdésekkel bombázta őt, hogy minél többet megtudjon róla, és ki akarta deríteni, mennyire is veszélyes rájuk nézve ez az orosz jövevény.

Nitca persze boldogan mesélt magáról. Arról, melyik egyetemre jár, mióta tölt be marketinggyakornoki pozíciót Rolandék cégében, és hogy milyen határtalanul boldog, amiért egy ilyen nagyszabású projekten dolgozhat. Regina Amandára nézett, aki épp ekkor alig észrevehetően felemelte mindkét szemöldökét. Tette ezt azért, mert kicsit bántotta, hogy míg ez a húszéves kis csitri is benne van az évszázad bulijaként aposztrofált üzletben, addig ő azért marad ki a jóból, mert képtelen lenne együtt dolgozni Milánnal. Azt is furcsállta, hogy mióta visszaértek az étteremből, és amióta belépett az irodába ez a különleges lány, egy időre meg is szűnt a férfin és az elmúlt éjszakákon kattogni. Úgy érezte, ez a szokatlan éra, ami körüllengi ezt a csajt, olyannyira magába szippantotta, hogy semmi más nem volt fontos, csakis ő. Nitca Dejneka, aki tizenöt percig egyfolytában orosz felmenőiről beszélt, valamint arról, hogy szigorú édesapja állítólagos elnyomása elől jött Budapestre. És mivel az anyja révén tökéletesen beszéli a nyelvet, mindig is tudta, hogy Magyarországon akarja majd megkezdeni felsőfokú tanulmányait. Az persze már egy másik kérdés, hogy ez a gonosz apuci tolta be őt Martinékhoz is, valamint ő fizeti mind a sulit, mind a lakást, amelyben gyermeke éldegél, nem utolsó sorban pedig azokat a trendi cuccokat, amelyekben Nitca legújabban az ő irodájukban lavírozik. Vagyis kikaptak egy elkényeztetett orosz hercegnőcskét, akiről első blikkre az jön le, hogy a világ problémái leírhatatlanul távol állnak tőle. Aki nem ismer lehetetlent, és aki megszokta, hogy mindent megkap, amit csak akar. És ez valószínűleg tényleg így is van.

Amanda még mindig Nitcát bámulta, így nem is tűnt fel neki, hogy Milán az ajtóban áll. A férfi unottan támaszkodott, várta, hogy a gyermek befejezze a Reginának előadott meakulpát, amiért csak őmiatta kell most, délután is összeülniük. Mert hogy délelőtti órái miatt nem tehette tiszteletét a reggeli meetingen.

Milánt kevés dolog idegesítette jobban a feleslegesnek tűnő munkánál, a ribancos csacsogásnál, és annál, ha valami oknál fogva neki kell várnia, főleg, ha ráadásul nőkre. Épp ezért általában pont a hölgyek kényszerültek várni őrá, aztán vagy megjelent, vagy nem. Így most különösen durcás arcot vágott, látszott rajta, hogy túl akar lenni az egészen, ehhez pedig az kell, hogy minél hamarabb el tudja már kezdeni.

- Regina, Jutas vár – dörmögte be a rövid és tömör üzenetet a konyhaajtón, majd már épp ment is volna, amikor Nitca felpattant, és a nevén szólította.

Olyan elképesztő kecsességgel emelkedett fel a székről, hogy nem lehetett nem a seggét bámulni. Tizenakárhány centi magason olyan könnyedséggel libbent Milán felé, mintha csak angyalként szállt volna. Még a haja is tökéletes S betűket járt be a hátán. A kézfogásukat követően kiderült, hogy Martin pontosan leírta, kikkel is fog együtt dolgozni az elkövetkezendő hónapokban, így a csajszi azonnal levághatta, hogy amennyiben Jutas várja őket, ez a tag csakis a gazdasági igazgató lehet.

A gyakorlott díva azonnal flörtfunkcióba kapcsolt. A vállánál érintve invitálta be a férfit egy kávéra, arra, amit korábban Regina főzött, és amit Milán kolléganői épp ledöbbenve szürcsölgettek az asztalnál ülve. Milán nem tehetett semmit, de szemmel láthatóan nem is nagyon akart. Felkapott egy logózott ajándékbögrét a szárítóról, és beleöntötte a maradék nedűt. Cukor és tej nélkül itta, közben pedig fürdött az ugribugri gyakornokból áradó dicsfényben. Miközben Nitca azt ecsetelte, hogy a szakdolgozata szempontjából számára az egész projektből leginkább a pénzügyi adatok lesznek relevánsak, Regina és Amanda a mosogatógéphez léptek és elrejtették benne poharaikat.

A két barátnő mindössze egyetlen pillantást vetett egymásra. De az olyan volt, melyből mindketten tudták, hogy Nitca nemhogy flörtölő, de egyenesen vadászó üzemmódban fut. Reginát persze nem kellett félteni. Azonnal felszólította a leányt a távozásra, kihangsúlyozva, hogy Jutas nem díjazza a késést. Ezzel ki is vezette őt a folyosóra, amiért Amanda leírhatatlanul hálás volt neki.

Már csak arról feledkezett meg, hogy azóta nem beszélt érdemben Milánnal, hogy szombat este részegen először nyugalomra intette őt, majd pedig időt kérve eltűnt a fürdőszobában. És hogy Regina mesterien terelte ki Nitcát a szobából, csak éppen bentfelejtette Milánt. A férfi persze nem könnyítette meg Amanda dolgát. Szándékosan nem szólalt meg, védekező mechanizmusként pedig még a bögréjét is a szája előtt tartotta. A lány gyorsan megindult az ajtó felé, hogy úgy tűnjön, Regináékkal tart, Milán azonban kiszúrta a menekülési próbálkozást.

- Nem tudok rájönni, mi a fene olyan izgató ebben a kiscsajban – jelentette ki, majd pedig letette a porcelánt a konyhapultra.

Amanda kénytelen volt megállni az ajtóban, visszafordulni és válaszolni az elhangzott kijelentésre, de díjazta, hogy a férfi legalább egy semleges témával indított.

- Számodra? Gondolom a mélyen ülő, sötétbarna szemekben visszatükröződő, álomszerű milánkép. És az a gyermeki izgalom, ami akkor árasztja el a testét, amikor veled beszél, vagy hozzád ér – válaszolt Amanda, de törekedett rá, hogy mondatai csak annyira legyenek gunyorosak, amennyire feltétlenül szükséges.

- És számodra? – dobta vissza a kérdés Milán, és lassan elindult a lány felé.
- Hogy számomra mi az izgató Nitcában?
- Igen. Úgy bámultad, ahogy egy férfi tenné.

Amanda elgondolkodott a kijelentésen és elfordította a fejét. Nem mert Milánra nézni, de mindenképpen válaszolni akart neki. Fokozatosan csökkent köztük a távolság, majd a lány belekezdett:

- Megmagyarázhatatlanul vonz engem. És mindent maga körül. Fél órája ismerem, de azt érzem, hogy néznem kell őt, és hogy nem tudom leemelni róla a tekintetemet. Hogy szexis, és még a kurva haja is tökéletes. Elképesztő – zárta gondolatait, a férfi pedig elmosolyodott a szövegbe rejtett káromkodásra.

- Szóval szexis.
- Inkább vonzó. A mellei, az arca, és ahogy mozog. Regina már most gyűlöli, de nekem bejön a stílusa. Olyan, mintha nem lehetne nem vágyni rá.

Amint kiejtette a száján, hogy tetszik neki a kis gyakornoklány, megijedt magától. Nem tudta, miért érez ilyet, legfőképpen pedig azt, hogy ezt miért éppen Milánnak fejti ki ilyen részletességgel. Ő persze üdvözölte Amanda leírását, széles mosolyra húzta a száját és tovább pedzegette a kérdést.

- Elképzelted, hogy megcsókolod?
- Nem, ennyire azért nem vagyok férfi
– vágott vissza a lány. – De gondolom, te igen.
- Valójában nem. Azon gondolkodtam, hogy ez a csaj okos.
- Na, persze. Most, amikor ez a kis huszonéves felszolgálta megát desszertnek a kávédhoz, te csak arra tudtál gondolni, hogy okos? Bocs, de ezt nem hiszem el.

- Tökéletesen lövi be az embereket, majd meglátod. Mindenkitől azt fogja kapni és elvenni, amire szüksége van. Aki érdektelen a számára, azt látványosan ignorálja majd.
- Olyan, mint te? – kóstolgatta Amanda, de a férfi szándékosan figyelmen kívül hagyta a kérdését.
- Üresfejű naivának tűnik, de hidd el, pontosan tudja, mit tud megszerezni.
- Azt sejtem, hogy tőled mit akar, de én miért lennék érdekes a számára? Még a melóhoz sincs közöm, ami miatt itt van.
- Azt nem tudom, de szerintem ti ketten nagyon jó batárnők lesztek.

Milán szavai értetlenül csengtek az elméjében, ugyanis két dolog miatt is kizártnak tartotta, hogy Nitca kebelbarátnője legyen. Egyrészt Regina már most gyűlölte őt, mert a közös munkájukból kifolyólag valószínűleg betolakodót látott benne. Másrészt pedig épp Milán az, aki miatt hamarosan gyűlölnie kell majd ezt a nőt.

Úgy érezte, eleget beszélgetett már a férfival, és félt, hogyha nem szünteti be a vele való kommunikációt, Milán előbb utóbb felhozza majd a szombat estét, és arra ő még nem volt felkészülve. Ezért aztán úgy döntött, beleköt valamibe és kihajítja, mielőtt újabb csalódás érné.

- Nem kell még menned? Ha nem tévedek éppen meetinged van Anna Kareninával, ráadásul hallhattad, Jutas nem díjazza a késést.
- Ja, akkor már itt sem vagyok – vágta rá Milán, elfordult Amandától és nem nézett már a szemébe.

Szó nélkül kiment az ajtón, Amanda pedig egy ’végülis ezt akartam’ sóhajtással lélegezhetett fel. Először azt hitte, elégedett magával, majd rájött, hogy valójában üvölt benne a düh. Visszasomfordált ugyan az asztalához, de dolgozni már nem igazán volt kedve. Összepakolta a holmiját, és úgy döntött, otthonról fejezi be az aznapi munkáit.

Este tízkor a telefonja értesítésére ébredt. Résnyire kinyitott szemeivel először alig tudta értelmezni a Nitca Dejneka nevet a kijelzőjén, de aztán leesett neki, hogy éppen az új kolléganője jelölte ismerősnek. Annyira érdekelte a lány adatlapja, hogy nem akarta az egészet mobilról végigpásztázni. Megtörölgette a szemeit és az étkezőasztalhoz ment, hogy életet leheljen a laptopjába. Hosszú percekig időzött Nitca képei között, ez a flúgos és gyönyörű kislány ugyanis több száz fotót tett már közzé saját magáról.

Mielőtt azonban visszaigazolta volna a felkérést, Reginát tárcsázta, hogy kifaggassa a barátnőjét, mit tudott meg róla a délutáni ülés kapcsán. Kicsengett, de a hívott fél nem felelt. Amanda csalódottan tette le a telefont, majd eszébe jutott Milán. És az, amit délután mondott. Hogy hamarosan ő és Nitca nagy barátok lesznek. Ennek kapcsán egy tőle szokatlan és bátor tettre szánta el magát. Igaz, hogy este tíz után járt már az idő, de úgy döntött, zavaros viszonyuk ellenére felhívja Milánt, hogy kifaggathassa Nitcáról...

Vissza - 20. rész Tovább - 22. rész
Most kezdem, irány ez első rész!

- Hányinger.
- Ne haragudj, micsoda?
- Ahogy mondtam.
- Mi? Most? A leves?
- Nem. Akkor este. Milánnal.
- Ezt most nem értem.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

- Még mielőtt belekezdenél az ő verziójába, gondoltam elmondom, én hogy láttam a sztorit – dobta fel Amanda. Regina bólintott, majd szótlanul kanalazta tovább az ebédjét. - Jutas kissé bőkezű volt a pálinkával, és amint magamon éreztem Milán kezeit, tudtam, hogy ha ledugja a nyelvét a torkomon, mindennek vége lesz, és én kidobom a taccsot. Nem mertem kockáztatni…
- Ezért állítottad le?
- Igen. De csak pár percet kértem, hogy összeszedjem magam. Bementem a mosdóba, lefetyeltem egy kis vizet, bevizeztem az arcom és a tarkóm. Megigazítottam a sminkem. Mindössze pár pillanatnak tűnt az egész. Tényleg nem az én hibám volt. Nem akartam lerázni, vagy kikosarazni.
- És ő tisztában van ezzel? – tette fel azt a kérdést Regina, amire ő maga egyébként Amandánál is jobban tudta a választ.
- Dehogy is. Már aludt, amikor kiléptem a fürdőből.
- Erre te?
- Mit tehettem volna? Odafeküdtem mellé és megérintettem az arcát. Forró volt a bőre, gondolom a rengeteg piától. Simogattam, hátha felébred, de nem mozdult. Sokat akkor sem értem volna vele, ha hangos szóval felverem. Végül odabújtam hozzá. Olyan közel, amennyire csak tudtam és amennyire kizárt, hogy valaha még egyszer kerülök hozzá – vallotta be Amanda, Regina pedig már mindent értett.

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

Milán leegyszerűsített, inverz férfiverziója ugyanis, amit vasárnap reggel mesélt el, úgy hangzott, hogy lement ugyan Amanda szobájába, de a lány nem sokkal később lerázta, magára zárta az budiajtót, reggelre pedig lelépett. Immáron a barátnője sztoriját ismerve Regina számára világossá vált, hogy ez a két idióta ismét a saját kommunikációs csapdájába esett, és a félreértés oka nem más volt, mint korábban oly sokszor, az alkoholos befolyásoltság, ami egymás felé hajtja őket, valamint a ki nem mondott szavak, amik végül minden esetben közéjük állnak.
- És miért nem maradtál reggel? – puhatolózott Regina.
- Nem tudom. Ezen elég sokat agyaltam a kocsiban, miközben jöttem vissza Pestre - látta be Amanda, de azért úgy döntött, folytatja. - Felébredtem, és a karjaiban találtam magam. Kioldott felsővel, félig magamra ráncigált szállodai takaróval, és elképesztő fejfájással. Egyszerűen beparáztam.
- Mégis mitől?
- Attól, hogy most végre itt van. Hogy ha felébred, kiderül számára, hogy mit érzek iránta. Hogy akkor vallanom kell. És vállalnom az érzéseimet. Azt, amit ő sosem fog megtenni...

- És?
- Elkezdtek össze-vissza cikázni a gondolatok és az érzések a fejemben. Először eszembe jutott Szeréna. És felhúztam magam azon, hogy egy nappal korábban még vele volt. Az baszott fel, hogy ha összejönnék Milánnal, onnantól nem szeretnék tovább küzdeni érte. Sem a figyelméért, amivel néha talán engem is kitüntetne majd, sem pedig az exével, aki valamilyen, számomra ismeretlen formában a mai napig sakkban tartja őt - sóhajtott, Regina azonban nem szólt közbe. - Aztán persze rájöttem, hogy ugyanezt csinálom Kátéval, ezért aztán semmivel sem vagyok jobb nála. Így a nagy, közös elcseszettségünk kapcsán pár pillanatra megint úgy gondoltam, ő az akire szükségem van.

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

- És nem?
- Aligha. 
- Ezért leléptél.
- Le! És tudom, hogy egy idióta, hülye picsa vagyok. De egyszerűen már nem akartam.
- Mert megkaphattad volna. Ezért nem kellett már - nyilatkoztatta ki Regina, ellentmondást nem tűrő hangon. 
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Amanda tettetett értetlenséggel.
- Mert azzal vége lett volna a több mint fél éve tartó macska-egér játékotoknak. És végre kiderült volna, miért is csináltátok az egészet.

Amanda némán nézett a kolléganőjére, szó nélküli megállapodással egy perc goondolkodási időt kért. Rettegett attól, hogy Reginának végül megint csak igaza lesz. Az agya sorra gyártotta a hamis, önigazoló magyarázatokat, a szája pedig azonnal ki is mondta őket. 

- Nem akartam újra csalódni benne, ennyi. Nem szerettem volna reggel szembesülni a soronkövetkező visszautasításával. Nem mertem maximálisan közel engedni magamhoz, mert csak újra belém vájta volna a karmait. És ami a legrosszabb, hogy akár mit is mondott volna reggel, nem lettem volna már képes arra, hogy elhiggyem neki.
- És szexelni sem akartál vele? Nem érdkelt, hogyan dugna meg?
- Hogy a francba ne érdkelt volna - csattant fel Amanda, majd tekintettel a téma érzekenységére, kissé lejjebb vette a hangerőt és folytatta. - Azóta kíváncsi vagyok, hogyan dug, mióta először megcsókolt az a rohadék. De mondtam, hogy feszélyezett Szeréna. No meg az, hogy utána azonnal mehettem volna Jutashoz. 
- Hogy jön ide Jutas?
- Úgy, hogy miután keféltünk volna, mehettem volna hozzá felmondani. 
- Te tiszta hülye vagy - vágta vissza Regina, majd intett a pincérnek, aki kihozta a számlát. 

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

Ragyogó napsütésben bandukoltak vissza az irodába. Mindkettejük fejében kavarogtak a gondolatok. Amanda a délelőtti meeting miatt továbbra is kissé zabos volt, az pedig külön bosszantotta, hogy a barátnője nem érti meg őt. Regina is dühös volt, mert ismervén Milán verzióját, jól tudta, hogy Amanda hülyeséget csinált. Mivel azonban megígérte Milánnak, hogy ameddig csak lehet, megőrzi a titkát, nem mondott semmit a lánynak, noha korábban azt ígérte, felfedi, mit mondott neki a férfi. Szerencséjére Amanda nem firtatta ezt az előzőleg tett kijelentést, és anélkül, hogy ismerte volna Milán álláspontját, tovább folytatta önámító érvei felvonultatását. 

- Talán nálatok működik Jutassal, hogy együtt alszotok, vagy már együtt is éltek, aztán amint kiléptek a munkahelyi liftből, idegenként viselkedtek egymással. Hogy egész nap bosszantjátok a másikat, és húzzátok az agyatokat a szándékos ignorálással, hogy aztán már a mélygarázsban egymásnak eshessetek hazafelé. De Milán nem ilyen. Őt a világon semmi sem érdekli. Sem a munkája, sem a kötelességei, sem az emberek körülötte. És én sem. Hidd el, ha azt mondom, hogy akkor sem szerepelnék tényezőként a döntési folyamataiban, ha lefeküdtem volna vele Füreden - ömlött a szó Amandából, Reginának azonban csak azon járt az esze, hogyan segít többet. Ha elárulja a barátnőjének, mit gondol róla ez a titokzatos, gyanús és kiismerhetetlen alak, akitől a lány mindennél jobban fél? Vagy inkább akkor tesz jót, ha hagyja, hogy Amanda elforduljon a férfitól és a probléma megoldja önmagát? Végül a második verzió mellett döntött, és hallgatott. A lelkiismeretét pedig addig is átküldte a másik szobába, és ráparancsolt, hogy maradjon is ott. 

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

A beálló, kínos csendet végül Amanda mobijának egy friss értesítése törte meg. Roland volt az. Válaszolt a délelőtt folyamán neki küldött üzenetre:

Visszaadtam a projektet, mert tulságosan idekötött volna - jött fel az első buborék a képernyőn, melyet további három követett.
Szerettem volna veletek, veled dolgozni, de nincs most kapacitásom egy ekkora melóra. Mivel Martin benne van, feleslegesek is lettünk volna ketten.
Egy gyakornoklány megy tőlünk, Nitca Dejneka.
R

- Te tudtad, hogy Martinék cégétől egy gyakornokot is kaptok? - fordult Regina felé.
- Fogalmam se volt. De ha gondolod, megkérdezhetem Jutast, ha már úgy is annyira szerelmesek vagyunk. 
- Ne haragudj! Nem úgy értettem. Csak Milán más. Benne nincs meg az a jóság, mint Jutasban. Szinte biztos vagyok benne, hogy Milánnak nincsenek érzései. Még maga iránt sem. 
- Egyébként igazad van Jutassal kapcsolatban - váltott harcnemet Regina, és úgy döntött, hogy ha már Milánnal kapcsolatban titkolózik, legalább a saját történetében őszinte lesz. - Emlékszel a tyúklábmintás miniruhámra? Na, azt vettem fel vasárnap reggel. És miközben próbáltam elérni a hátam közepét, Jutas kilépett a fürdőből, és a fogkeféjável a szájában felhúzta a cipzárt. És akkor megértettem. 
- Mit értettél meg?
- Hogy kell valaki, aki felhúzza azt a kurva cipzárt - mosolyodott el Regina. - Egyszer majd te is rájössz erre. 
- De nem Milánnal. - kontrázott Amanda. - Tudod ő csak letépne rólad egy ilyen göncöt, lehajítaná a földre, majd miután rádunt, távozás közben még rá is lépne az anyag sarkára. Te meg kitalálhatnád, hogyan is öltsd újra magadra. 

Regina vette a lapot, és nem erőszakolta tovább a helyzetet. Vígasztalóan megsimogatta a barátnője vállát. Egymásba karolva indultak vissza a munkahelyükre, nem is sejtvén, hogy az épület a távollétük alatt orosz megszállás alá került. 

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

Vissza - 19. rész Tovább - 21. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!

Csipkerózsika, a röpke tizenhárom órás álmából hercegi csók nélkül ugyan, de viszonylag kipihenten ébredt. Ráadásul háromnegyed órával a beállított ébresztő előtt, ami külön örömmel töltötte el. Eredetileg is azt tervezte, mindenkinél korábban ér be dolgozni. Az újabb kudarcba fulladt éjszaka után nem akart találkozni Milánnal a liftben. Gondolta, ha sikerül megelőznie Jutast a kávéfőzéssel, lehet, hogy egészen a keddi vezetőiig sikerül elkerülnie őt is. A terv tökéletes volt. Majdnem...

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

Lefőzött magának egy emberes adag feketét, aztán hozzálátott az e-mailjei átbogarászásához. Mivel a hétvége folyamán csak mobilról csekkolta a bejövő üzeneteket, tetemes mennyiségről volt szó. Már szinte mindent feldolgozott, mire ez egyik grafikus, Robi végre bejött az irodába. A többiek azonban még sehol sem voltak. Amanda aggódni kezdett, hogy talán az általa oly technikásan kihagyott vasárnapi reggelinél mondott valamit Jutas. Bár a belső listán nyoma sem volt a hétfői munkabeszüntetésről szóló körlevélnek.

Le merte volna fogadni, hogy Milán lesz az utolsó, aki beesik a délelőtt folyamán. Vagy elkésik, vagy egyáltalán meg sem jelenik, és legfeljebb a keddi ülésre ébred fel. Ennek ellenére nem sokkal kilenc előtt ő vágódott ki a liftből, és indult meg célirányosan az irodája felé. Amanda amint meglátta a szeme sarkából, igyekezett úgy tenni, mintha nem venné észre, hogy egy öltönyös, önmagához képest egészen összeszedett alak sétál be a perifériájába. Csak Milán elcsukló jó reggelt szavaira emelte fel a fejét. Mire azonban egy bizonytalan hello elhagyhatta volna a száját, a férfi már egy szobával beljebb volt. Nem akart sem találkozni, sem beszélni vele, de ezt így mégiscsak kínosnak érezte. Elvégre Milán jött le az ő hotelszobájába a tegnapelőtti éjszakán, reggel ő maga volt az, aki egyetlen szó nélkül lépett le onnan.

Mivel azonban ötlete sem volt, mit mondjon, először a mosdó felé vette az irányt. Remélte, egy pisilés, egy kézmosás és egy kis sminkigazítás alatt megtalálja a választ hétvégi tettére. A tükör azonban nem, hogy segített volna, csak felerősítette Amanda félelemérzetét. Ahogy magára nézett, bevillant az agyában egy kép, hogy tegnapelőtt ugyanígy fürkészte az arcát abban a koszos kis kocsmatükörben. Érezte, hogy minél tovább bámulja önmagát, úgy száll ki belőle minden, a Milán irodájába való magabiztos besétáláshoz, és az értelmes mondatok egymás után tételéhez gyűjtött erő.

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

Így végül megindult a férfi szobája felé, ahova rövid kopogás után rögtön benyitott. A szöveg ugyan még nem volt teljesen kész a fejében, de végül nem is volt rá szükség. A célszemély ugyanis nem volt odabent. Amanda épp megfordult, hogy ha már az univerzum nem akarja, hogy beszéljenek, akkor feltűnésmentesen visszaoson az asztalához. Ekkor azonban egy valahonnan ismerős, alacsony tömzsi pasasba ütközött.

- Szép, jó reggelt! – kiabálta Martin úr, élces hangjától pedig Amandának rögtön beugrott, honnan ismeri őt.

Mire azonban válaszolhatott volna, Roland főnöke megkerülve őt belépett a terembe, Milán pedig követve újdonsült ügyfelét, szintén belefutott a lányba. Szerencsére semmit sem kellett mondaniuk, Martin úrból ugyanis dőlt a szó.

- Amanda drága, reméltem, hogy ön is csatlakozik hozzánk a ma reggeli beszélgetésen – indított, a lány azonban nem tudta levenni a szemét Milánról.

Könyörgő tekintettel nézett, hátha kimenti őt valahogy. A férfi hallgatott, Martinnak viszont septiben hazudni kellett valamit.

- Ó, nem, én csak egy tűzőgépet hoztam vissza. De már megyek is. Önöknek jó munkát – közölte széles mosollyal, majd kilépett az ajtón.

A folyosón meglátta, hogy Jutas és Regina éppen akkor jönnek ki a liftből, és indulnak meg felé. Hogy ne kellejen összefutnia a főnökével, gyorsan visszaült a helyére, és várta, hogy Jutas egyenesen a szobája felé menjen, Regina pedig az ő irányába kanyarodjon. Ez azonban, Amanda legnagyobb meglepetésére nem így történt. A barátnője és a főnökük célirányosan Milán irodájába mentek, és pontban kilenc órakor be is csukták maguk mögött az ajtót.

Ez pedig csak egy dolgot jelenthetett. Hogy Jutas Reginának adta Martinék termékbevezetését, és mivel őt nem hívták a ma reggeli értekezletre, egész biztosan nem lesz rajta a projekten sem. Amandában egy másodperc tört része alatt ment fel a pumpa. Olyan hirtelen lett dühös, hogy azt sem tudta, valójában kire haragszik. Reginára? Amiért elhappolta előle a valaha volt legnagyobb befektetőjüket? Jutasra? Mert, ha ez így van, akkor az mégis csak az ő döntése kellett legyen? Vagy Milánra? Akinek utálatához szinte már indok sem kell neki, csak azért bosszantja, mert nem kaphatja meg? Legszívesebben berontott volna abba a szobába, és egyesével számon kérte volna rajtuk, hogy ő vajon miért nincsen a meghívottak között.Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

A legrosszabb az volt, hogy nem tudta, kin tölthetné ki a mérgét. Janka sem volt még bent, és mindenki, akire szerette volna ráborítani az asztalt, Milánnál ülésezett. Minél több idő telt el, annál jobban felhergelte magát, így amikor a kolléganője tíz után nem sokkal beért, már teljesen szét volt esve. Mire Janka az asztalához lépett és megszólította, addigra már elképzelte, ahogyan Milán és Regina ellene szövetkeznek vasárnap a szállodaszobában. Az volt az elmélete, hogy a férfit annyira felbosszantotta a kudarc, hogy amikor reggel Reginát találta a szobában, rávette, hogy csapjon le erre a melóra. Hogy Regina a maga eszközeivel győzze meg Jutast, adja neki a termékbevezetést, elkerülve ezzel, hogy Amandával újra azonos projekten kelljen dolgozniuk. A főnök pedig azután, ahogy Szerénáról nyilatkozott péntek este a bárban, kapva kapott az alkalmon, hogy a lányt móresre tanítsa. 

Janka, aki szabadidejében Jutas nem hivatalos tanácsadója volt, próbálta meggyőzni arról, hogy Milán nem lenne ilyen körmönfont. Hogy ő inkább hátat fordítana és magasról tenne az egészre, minthogy agyafúrt módon áskálódni kezdjen. Janka azt is bizonygatta, hogy Regina sem menne bele egy ilyen aljas játékba, és hogy Jutas is képes arra, hogy szakmai alapon döntsön egy ilyen fontos kérdésben. Továbbá állította, hogy ő sem tud sokkal többet arról, mi folyik éppen az ajtó mögött. Amanda azonban már nem hallott és nem látott a pipától, így semmit sem jegyzett meg abból, amit a kollégájától megtudott.

Szenvedésének második órájában eszébe jutott, hogy nem ő az egyetlen, akit leállítottak a Martin-ügyről. Még valaki hiányzott arról a bizonyos meetingről, méghozzá az, aki két nappal korábban még a liftben állva örömmel újságolta neki, hogy bizony együtt fognak dolgozni. Mivel a történtek után felhívni még munkaügyben sem merte volna Rolandot, sms-t küldött neki:

Szia! Martin reggel óta itt van nálunk. Te hogyhogy nem vagy benne a buliban? És én? A.

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

Válasz persze nem érkezett, a világ legidegtépőbb tárgyalása pedig még mindig folyt a csukott ajtó mögött. Nem sokkal 12 óra előtt végre megérkezett a felmentő sereg, méghozzá egy viber-üzenet formájában. Regina írt, hogy tíz percen belül végeznek, és hogy ebédeljenek együtt a Frontban. Azt is hozzátette, hogy beszélniük kell, Amanadának azonban mostanra szent meggyőződése volt, hogy a barátnője elárulta, elvette a munkáját és összeszűrte a levet Milánnal. Legszívesebben szóba sem állt volna Reginával, de szomjazta és igazságot, és azt, hogy egy délelőttnyi várakozás után végre beolvashasson valakinek. 

Nem várta meg Reginát, egyedül indult el a törzshelyükre, ahová munkaidőben szoktak kijárni ebédelni, vagy éppen csak elmenekülni a problémák elől. Leült egy távoli asztalhoz, és arra hivatkozva, hogy vár valakit, elküldte a pincért. Regina végül negyed órát késett, és ez nem javított kifejezetten Amanda hangulatán.

- Bocs, ez a pasi rengeteget beszél. Most tudtam csak eljönni. Megállás nélkül nyomta a dumát már...
- Reggel kilenc óta, tudom - vágott közbe Amanda. - Nem mintha figyeltem, vagy számoltam volna minden egyes eltelt percet. 

Regina lesütötte a szemét, és a kelleténél egy kicsivel tovább hallgatott.

- Fel akartalak hívni - kezdte bűnbánóan.
- Persze. Mint ahogy akkor is felhívtál, amikor eljöttetek a szállodából és miután beszéltél Milánnal - támadta azonnal Amanda.
- Egész végig Jutassal voltam, ő hozott haza. Bocs, de nem akartalak felhívni a kocsijából, hogy elmeséljem, mi volt Milánnal.
- Nem érdekel, hogy mi volt vele. Ő bármelyik pillanatban készen áll arra, hogy lazán eláruljon, vagy megalázzon, ha arról van szó. Azt viszont nem értem, neked mi okod volt erre?
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - vette fel a kesztyűt Regina.
- Milán vett rá? Az ő ötlete volt, hogy szerezd meg a melót? Erről van szó? Hogy megint gyűlöl, és nem akar velem együtt dolgozni? Hogy újra ki akar cseszni velem?
- Te paranoiás vagy. Milán szarik erre a melóra. Pontosan úgy, mint az összes többire.
- Akkor? Elmondanád, miért csak én nem vagyok rajta az eddigi legnagyobb kampányunkon? És, hogy ki mondta Jutasnak, hogy hagyjatok ki belőle? - kérdezte Amanda szinte már kiabálva.

Regina megvárta, amíg azok, akik a hangos szavakra feléjük fordultak a teremben, visszaemelik tekintetüket tányérjaik fölé. Majd lesütötte a szemét, és egy nagy lélegzetvételt követően így szólt:

- Én voltam. 

Amanda erre nem mondott semmit, csak nézett maga elé. Úgy érezte, az a legnagyobb büntetés, ha nem reagál semmit, ha nem könnyíti meg a kommunikációt azzal, hogy kitör. Csak várta, hogy a barátnője miképp folytatja majd a történetet. 

- És hogyha lenyugodtál, akkor azt is elmondom, hogy miért. Most viszont rendeljünk, mert így csak foglaljuk az asztalt - mondta a lány. - Elnézést! - intett oda Regina az egyik felszolgálónak, majd pedig kikért tőle két húslevest. Ez volt az egyik kedvencük itt, így nyugodtan hihette, hogy Amandának nem lesz problémája vele.

A barátnője azonban még mindig nem szólalt meg. Alig nézett rá, idegességében pedig manikűrözött körmeit piszkálgatta. 

- Jutas a kocsiban mondta, hogy a mi cégünk kapta a melót. Hogy nemcsak szombaton, de vasárnapi is együtt reggelizett Martinnal, ameddig én Milánnal társalogtam a te szobádban. Megkérdezte, mit tennék a helyében. Hogy kinek adnám a projektet. 
- És te magadat javasoltad?
- Nem ajánlottam neki senkit. De tovább erősködött. Azt mondta, rajtad kívül bárkit választhatok.
- Hát ez remek - vágott közbe a lány. 
- Megengeded, hogy végigmondjam? Jutast kissé meglepte, ahogy kifakadtál neki Szerénáról és Milánról. Nem volt boldog attól, hogy ez téged ennyire megviselt. Majd pedig végignézte, ahogy Rolanddal távoztál - mesélte Regina, majd hagyott egy kis szünetet, hogy a barátnője ízlelgethesse az elhangzottakat. - Milánnak muszáj benne lennie, mert többmilliós üzletről van szó. Ha betesz mellé téged, Martin pedig hozza Rolandot, akkor abból előbb vagy utóbb katasztrófa lesz.

A pincér ebben a pillanatban érkezett meg a levesekkel, így mindketten szusszanhattak egyet. Végül Amanda törte meg a csendet. 

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

- Tegyük fel, hogy Jutas indokait értem. És azt, hogy miért nem akart engem. De te hogy kerültél a képbe?
- Úgy, hogy megkért, hogy vállaljam el. Mert eredetileg neked akarta adni. Tudta, hogy most zártad le a BT-s melót, és hogy lenne szabad kapacitásod. Csak épp megváltoztak a körülmények. Gábor nem vállalta, Janka pedig úgy is el van úszva a munkájával. 
- Szóval azt akarod mondani, hogy nem maradt más választása? Csak te?
- Úgy látom, még mindig nem érted. Miattad vállaltam az egészet. Hogy megúszd Milánt, Rolandot és kihátrálhass ebből az egész szarságból 
- vágta oda Regina, majd kanalazott egyet a langyos leveséből. Mielőtt azonban Amanda közbevághatott volna, folytatta.Gondolod, hogy én akartam ezt? Ezt a vén fütyit, aki virágot szedett nekem Füreden? Aki egész meeting alatt a mellemet bámulta Jutas legnagyobb megdöbbenésére? Szerinted nekem öröm lesz ezekkel, valamint a struktúrahiányos Milánnal szorosan együtt dolgoznom több hónapon át? Tévedsz, ha azt gondolod, nem passzolnám át a legszívesebben neked az egész balhét.

Ezzel be is fejezte a mondanivalóját, és hozzálátott végre az ebédjéhez. Amanda sem szólt semmit, próbálta értelmezni, hogy akkor ebben a történetben most akkor ki is a jó zsaru, és ki a rossz. Minél tovább hallgatott, annál biztosabb volt benne, hogy Jutasnak valószínűleg igaza van vele kapcsolatban. Egy térben sem bír meglenni Milánnal, akkor mégis hogy akar vele napi szinten együtt melózni? Minden magyarázat nélkül otthagyta reggel az ágyában, és mellőle egyenesen egy másik férfi karjaiba menekült, csak mert az egyszerűbb volt. Ha ma délelőtt Jutas be is invitálta volna a megbeszélésre, aligha tudott volna akárcsak egy összetett mondatot is hozzáfűzni a témához, miközben a mellette lévő székben Milán fészkelődik, és a borostáját dörzsölgeti kínjában. Szépen lassan belátta, milyen elképesztően ostoba is volt, amiért azt gondolta, hogy mindenki elárulta. Legfőképpen Regina.

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

- Köszönöm a levest - válaszolta végül síri hangon, és bánatos arccal nézett a barátnőjére.

Regina szerencsére elmosolyodott, jelezvén, hogy elfogadta a bocsánatkérést.

- Jó, akkor ha mostantól nem leszel ekkora idióta, azt is elárulom, mit beszéltem Milánnal tegnap. 
- Jaj, ne, nem akarom tudni. Már az is elég sokkoló volt, amit eddig mondtál. 
- Ó, dehogynem akarod tudni. Én pedig hallani szeretném a te verziódat is. Amit ugyanis ő mondott, hogy leállítottad, majd bementél a mosdóba, és mire kijöttél, addigra ő bealudt a rengeteg piától, elég szegényes magyarázat nekem. Szóval kezdheted!

Vissza - 18. rész Tovább - 20. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!
 

Amanda idegesen kopogtatott az ajtón, de nem kapott választ. Amikor a csengetés sem vezetett eredményre, úgy döntött, előveszi a telefonját és a hívással próbálkozik. Már épp feladta volna a dolgot, amikor kattant a zár, és a vaskos faajtó lomhán megindult befelé. Káté alsógatyában nyitott ajtót, testén és az arcán halvány, piros csíkok díszelegtek. De nagyon szexi volt.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

book Szexpázsit blog szex Káté Amanda meztelen időutazás orgazmus gyönyör

- Most keltél? - szegezte neki a kérdést a múltja, aki megkerülve őt már bent is volt az otthonában.
- Igen, bár lehet, hogy még álmodom. Neked nem a Balatonon kéne lenned? Mit keresel itt?
- Téged. Szexelni fogunk – nyilatkoztatta ki a lány és a kabátját a fogasra akasztotta.
- Tudod, hogy nem szexelek reggel – dünnyögte a férfi.
- 10.30 van.
- Akkor is. Emlékezz! A kapcsolatunk alatt sem csináltuk soha ilyen korán.
- És a velencei hétgége? – pedzegette a lány, miközben levette a csizmáját.
- Az csak azért volt, mert haragudtál rám. És nem akartam másnap is balhét – mosolygott Káté és miután bezárta az ajtót, elindult a konyhája felé.
- Elképesztő, hogy csak azért szeretkeztünk, hogy befogd a szám – hitetlenkedett a lány, majd a táskáját és a sálját egy fotelbe hajította.
- Figyelj! Régen volt és én most keltem. A férfi egyébként így működik, ha még nem tűnt volna fel. Ha valami szokatlan dolgot csinál, például megdug reggel, amit sosem szokott, akkor az azért van, mert valami rosszat csinált. Olyan ez, mint a virág.
- Köszönöm az életre szóló tippeket – felelte Amanda, Káté azonban nem szólt semmit. Kivett egy üveg ásványvizet a hűtőből és belekortyolt. A lány nézte őt, és közben áthúzta a fején a pulóverét.
- Nem szoktál csak így beállítani. Honnan tudtad, hogy nincs nálam senki?
- Egyrészt épp most árultad el, hogy nincs senki az ágyadban, másrészt pedig akkor gondolom nem engedtél volna be az ajtón – kontrázott Amanda.
- És ha mégis van itt valaki? – próbálkozott a férfi, és mindkét kezével a konyhalapra támaszkodva kissé előredőlt.

Amandában egy pillanatra megállta az ütő. Addig ugyanis tökéletes volt a terve, hogy a zajosan szuszogó Milán mellől kiosonva, még a reggeli előtt meglóg a szállodából. Azt is zseniálisan elintézte, hogy Regina hozza el a szobájában maradt holmikat, miután kirobbantotta onnan Milánt. Egy benzinkúton szerzett óriáskávéval életben tartva magát pedig Füredről egyenesen Káté V. kerületi lakásához vezetett. Egy valamire azonban nem számított. Hogy az exe nem lesz egyedül.

- Miért, van itt valaki? - kérdezte erőtlenül.
- Nincs. De ha lenne, és most ébredezne a hálóban, mit mondanál?
- „Szia Bratyó! Bocs, épp erre jártam és gondoltam felugrom azért a könyvvért, amit fél éve adtam kölcsön neked. Ó, és ha már itt vagyok, használnám a mosdót is.” Majd mosolyogva bevonulnék a wc-be, amíg te megmagyarázod annak a sebzett lelkű naivának, miért nem meséltél neki korábban a te elbűvölő hugicádról – rögtönzött Amanda, Káté pedig szélesen mosolygott és ismét belekortyolt az italába anélkül, hogy levette volna a szemét a volt barátnőjéről.

A lány imádta ezt a nevetést. És azt is, hogy Káté mellett ugyanaz a hülye kis fruska lehetett, aki még anno az egyetemen volt. Hogy vele voltak pillanatok, amikor eltűnt köröttük a való világ, és átszellemültek egy olyan érába, ahol egy fáradt, kissé csalódott lány és egy jóképű, alsógatyás pasi poénkodik egy konyhában, és ahol mindkettő gondtalan tisztasággal nevethet saját magán. Ezek a percek hiányoztak Amanda felnőtt életéből. Nem csak a leírhatatlan szex miatt szerette a Kátéval való időutazásokat, hanem azért is, mert mellette nem kellett önmagának lennie. Káté oldalán az a lány lehetett, akit a férfi régről ismert, akit valaha szeretett, és nem az a sérült, keserű huszonhét éves, akin lassan, de biztosan uralkodik el a munkája, és a közvetlen kollégája által gerjesztett nyomás. Akit nem hív fel mindjárt Regina azzal, hogy mégis mi a fene történt éjszaka. Akit nem üvölt majd le a főnöke, magyarázatot követelve a gyáva viselkedésére. És aki nem fog hamarosan csak azért dacból lefeküdni egy másik pasival, mert akivel valójában akart, azzal megint nem jött össze.

book Szexpázsit blog szex Káté Amanda meztelen időutazás orgazmus gyönyör

Amanda kacéran somolygott, és megindult a férfi felé. Útja közben megfogta a pólója szegélyét és egy gyors mozdulattal áthúzta a fején. Mire a pultot támasztó férfihoz ért, egy szál melltartóban és egy farmerben szegezte neki a kérdést:

- Na, akkor szexelsz velem reggel? – de a választ már meg sem várva a nyakába kulcsolta a kezeit és megcsókolta.

Káté azonnal a lány hátához nyúlt, majd egyetlen mozdulattal kioldotta a melltartóját. Ő csak addig engedte le a kezeit, amíg a textil a földre esett, utána nyomban visszakapaszkodott a hatalmas vállakra. Egyre vadabbul csókolták egymást, és amikor a férfi Amanda vállába harapott, a lány alig bírt megállni a lábain. Miközben az alsónadrágján keresztül simogatta, belefúrta az arcát a mellkasába, és mélyen beszívta a teste jól ismert illatát. A hálószobához vezető úton kilépett a farmeréből, de amikor a bugyiját vette volna le, a férfi kérlelte, hogy az maradjon rajta. Így zuhantak le a hatalmas ágyra, ahonnan a házigazda pár perccel ezelőtt még kómásan botorkált ki, hogy ajtót nyisson.

Káté sok mindent nem értett. Például, hogy miért kell vasárnap délelőtt az indokoltnál korábban felkelnie, és annak ellenére, hogy a tegnapi telefonhívásból kiderült, Amanda nincs a városban, mit keres most mégis alatta. Ezen persze egyetlen percet sem volt ideje gondolkodni, a múltja ugyanis septiben a nyakába pakolta a lábait. Amanda is nemes egyszerűséggel nyomta el magában a kételyeit, magabiztosan mozgott az ismerős testen, örömmel ölelte korábbi szerelmét, és élte át az ismerős, de felszabadító gyönyört. Ezt követően Káténak sem kellett sok a beteljesülésig. Előrenyúlt, megragadta az előtte vonagló lány haját, és erővel, de mégis óvatosan kezdte maga felé húzni.  Amanda, aki addig az arcát egy párnába bújtatta, felemelkedett és hozzásimult a benne lévő férfihez, mire abból hangos sóhajtással szakadt ki az orgazmus.

- Elmondod, hogy mi a baj? – kérdezte a mellette fekvő lánytól, ő azonban nem kívánt még visszatérni a valóságba.

Úgy gondolta, lop még pár percet itt, a múltban, a meztelen Káté világtól és bajoktól védelmező ölelésében. Ezért csak annyit mondott neki, hogy most nincsen semmi baj. Ahogy hazugsága elhagyta a száját, menten álomba szenderült.

book Szexpázsit blog szex Káté Amanda meztelen időutazás orgazmus gyönyör

Délután kettőkor egyedül ébredt fel. A fürdőből halk csobogás szűrődött ki, ezért arra vette az irányt. A férfi a zuhany alatt állt, Amanda pedig elérkezettnek látta az időt, hogy felfedje ittléte kínjait.

- Bocs, hogy csak így rád törtem. Nem lett volna szabad iderohannom, csak mert megint teljesen hülyét csinált belőlem valaki.
- Igaz, legalább felhívhattál volna – dünnyögte Káté viccelőde a víz alól.
- Hívtalak, csak nem vetted fel, mert aludtál. Köszönöm, hogy befogadtál.

Káté erre már nem igazán tudott mit mondani, és nem is nagyon akart. Nem volt biztos abban, hogy bele akar menni a problémázásba, hallani egy másik férfiról, akivel megtörtént, vagy pont nem történt meg valami, amihez neki valójában semmi köze sincsen. Ő sem tudta pontosan, Amanda milyen szerepet tölt be az életében. Azt tudatta, hogy a lány különös helyet foglal el a szívében, arra azonban nem vállalkozott, hogy más pasikkal kapcsolatos baráti tanácsokkal lássa el őt szorult helyzetében. Ezért inkább elzárta a vizet, kinyitotta a fülke ajtaját, kilépett a hideg kőre, és megragadta Amanda kezét.

- Ne gondolkozz ilyen sokat! Gyere be! – utasította őt, a lány pedig engedelmeskedett.
- Hé, rajtam van a pólód – nevetett Amanda és becsukta maga mögött a kabinajtót.

Ebben a pillanatban újraindult a víz, a lány pizsamája pedig áttetsző, nedves fátyollá változott. A férfi inkább megcsókolta őt, nehogy újra beszélni kezdjen, és ahogy azon a bizonyos, korábban Amanda által már említett velencei hétvégéjükön, most is inkább a szexszel terelte el a lány gondolatait a valódi problémákról. Ezzel persze Amanda is tisztában volt, és egyáltalán nem zavarta. Nem neheztelt korábbi szerelmére, elvégre pontosan ezért jött éppen őhozzá.

book Szexpázsit blog szex Káté Amanda meztelen időutazás orgazmus gyönyör

Vissza - 17/4. rész Tovább - 19. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!