23

Csalárd fondorlatok (23. rész)

0 Komment
0 Reblog

Amanda autója volt az egyetlen, amelyik az éjszaka közepén kettészelte a ködöt az Erzsébet hídon. A város szinte üres volt, a lámpák sárgán villogtak, tompa fények mutatták számára az ismereten utat. Még mindig nem tudta, Milán hová viszi, de annak pontosan tudatában volt, hogy egyre távolabb kerül az otthonától. Ráérősen váltogatta a rádióállomásokat, a férfi ugyanis nem akarta felfedni úti céljukat.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Amikor újra ismerős útszakaszhoz értek, Amanda egy pillanatra azt hitte, Milán az irodájukba viszi. Eszébe jutott az a nyáresti, borozós éjszaka, amikor a balul sikerült Roland-randit követően elaludt az ölében a tetőn. Most azonban kicsit hideg lett volna egy tetőtéri kiruccanáshoz. Nem is fordultak be a munkahelyük utcájába, hanem kikeveredve az Andrássy útra a Hősök tere felé vették az irányt. A lány imádta ezt a környéket. Szerette, ahogy egyre kijjebb érve a magas házak fokozatosan páremeletes palotákká változnak, és hogy a szűk, pesti utcácskák széles sugárutakká nyílnak. Az egyik ilyenbe fordult be Milán, majd nem sokkal később leparkolt egy méretes, fekete vaskapu előtt.

- Megjöttünk – dörmögte és kivette a kulcsot a zárból, de nem szállt ki.
- Hol vagyunk? – próbálkozott a lány.
- Otthon. Mondtam, hogy hazaviszlek – mosolygott Milán, Amandát azonban ekkor elfogta a páni félelem.

Hirtelen nem tudta, mit keres Milánnál. Parázott felmenni a lakására, megismerni, hogyan él, és egyáltalán vele lenni. Nála tölteni az éjszakát úgy, hogy nem léphet le hajnalban egyetlen szó nélkül, ahogy tette ezt legutóbb. Ezt egyébként sem csinálhatta volna meg újra a férfival. Milán kiszállt, és kivette a hátsó ülésről a sporttáskáját is. A lány nem mozdult az anyósülésről, mert azon töprengett, hogy is húzhatná ki magát ebből a helyzetből. Mert oké, hogy Milán a lakására hozta, de ő éppen két nappal ezelőtt hagyta ott egy hotelszobában, mely tettére azóta sem adott magyarázatot. Ha meg is bánta, hogy akkor nem maradt, tudta, hogy Szeréna létezése, valamint a Milán személyiségét és életét átfogó bizonytalanság miatt egész biztosan ugyanígy cselekedne, ha valamilyen varázslat folytán újraélhetné azt a bizonyos estét.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Most azonban nem akart Szerénán agyalni. Gondolta kivár, és rábízza magát, ahogyan tette ezt akkor is, amikor kezébe adta a kocsija kulcsát, és így egy időre az életét is. Tudta, hogy Milánnál volt a hazai pálya előnye, így elhatározta, most az egyszer csak úgy hagyja, hogy megtörténjenek vele a dolgok. Kinyitotta az ajtót, majd miután megcsapta az arcát a hideg, csípős levegő, szorosabbra húzta magán a kabátot. Szó nélkül indult meg a kulcsa után a zsebeiben kutakodó férfi felé. Egy pillanatra még visszanézett a kocsijára, hogy lássa, ahogyan a riasztógomb megnyomására felvillannak a napsárga fényszórók fényei. Ekkor vette észre, hogy egy női alak áll az út túloldalán, és meredten bámulja őket.

A kocsik közül felbukkanó lány lomhán indult meg feléjük. Néma lépteit Milán nem hallhatta, Amanda azonban nem tudta levenni róla a szemét. Lassan kortyolt bele a kezében lévő borba, melyből miközben átjött az úton, kiitta az utolsó cseppet is. Amanda tudattalanul lépett egyet hátra és közelített kicsit Milán felé.

- A vén nyanyák tíz után állandóan zárják a kaput – magyarázta a férfi, de csak a hatalmas csattanásra fordult hátra.

Szeréna ugyanis, amikor megfelelő közelségbe ért, Amanda lökhárítójának csapta a kezében lévő üveget. A palack egy hangos robbanással darabokra hullott, a riasztó visítani kezdett, Szeréna pedig artikulálatlan, üvöltő hangot adott ki. Amanda összerezzent és nagyon megijedt. Milánra nézett, remélve, hogy a férfi megvédi majd, ő azonban az exe felé indult meg. Lassan ment Szeréna irányába, nehogy az ittas lány ismételten valami butaságot csináljon. Amint a harsogó hang véget ért, így szolt hozzá:

- Mit keresel itt? – szegezte volt szerelmének a kérdést.
- Téged vártalak – szipogott Szeréna.
- Mit akarsz?
- Nem volt kulcsom.
- Mert már nem laksz itt Szeréna. Elköltöztél, nem emlékszel? – próbált higgadt maradni Milán.
- Igen, de itt vannak a cuccaim.
- Mik vannak itt? – faggatta a férfi, közben pedig odaért hozzá.
- Hol voltál? – kérdezte Szeréna.
- Edzettem.
- Vele?
- Nem. Ettünk.
- Nekem még itt vannak a ruháim. Nem akarom, hogy ő ott legyen a dolgaim között – erőszakoskodott, és lerázta magáról Milán kezeit.
- Nincs már itt semmi, ami a tiéd.
- Felmehetek?
- Nem Szeréna, nem jöhetsz fel – utasította el a férfi.
- De muszáj bejutnom a cuccaimért.
- Jól van – adta fel végül a küzdelmet Milán, majd hátat fordítva Szerénának az elképedt Amandára nézett.
book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázásMegkerülvén őt, újra a kapuhoz ment, elfordította a kulcsot a zárban, majd betessékelte Szerénát. Amint a nő belépett, Milán Amandához fordult, aki mozdulatlanná dermedve nézte végig az iménti jelenetet.

- Ezt most el kell intéznem – kezdte a férfi. – Csak pár perc az egész. Megvársz? – kérdezte, de Amandának nem jött ki hang a torkán. Megérintette Milán kezét, de csak azért, hogy kicsavarhassa belőle a slusszkulcsát.

Csak nézett utánuk, ahogyan ketten egymás mellett lépdeltek fel azon a pár bejárati ajtóhoz vezető lépcsőfokon. Amint beléptek, és becsukták maguk mögött Milán lakását, Amanda a kocsijához rohant. Beszállt, és anélkül, hogy visszaállította volna a férfi által korábban elmozdított ülést és a tükröket, beletaposott a gázba. Pontosan nem is tudta, hogy hol van, csak azt, hogy a lehető legeslegmesszebbre akar kerülni onnan. Amint ismerős terepre ért, kibuggyantak a könnyei.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Olyan irracionális és groteszk volt ez az egész helyzet, hogy hirtelen minden feszültség ilyen formájában próbált távozni a szervezetéből. Az elcseszett balatoni hétvége, kezdve Szeréna törölközős látogatásával, majd Roland teraszos tétovázásával, és a Milánnak adott pofonnal, végül pedig a tőle való meneküléssel. Miközben félreállt, eszébe jutott Káté is, hogy milyen szeretettel nézett rá vasárnap délután, amikor felébredt az ágyában, pedig valójában egy másik férfi elől futott oda hozzá. Bevillant a cég új projektje, amiből csak őt felejtették ki, majd a gyönyörű Nitca is, akinek már a gondolatától is izgalom futott át a testén. Majd pedig ráeszmélt, mi is történt percekkel ezelőtt, pár utcányira onnan, ahol most áll. Hogy Szeréna ki tudja mióta Milán háza előtt rejtőzködött, ivott, majd pedig kárt tett a kocsijában. És hogy a férfi ahelyett, hogy elhajtotta volna, őt vitte fel a lakására. Zokogása nem tartott sokáig, de hirtelen nagyon jó volt kiengedni a gőzt és a felgyülemlett feszültséget. Megtörölgette a szemeit, majd újraindította a kocsit és elindult hazafelé.

Úgy tervezte, értesíti Reginát a történtekről, mivel azonban a barátnője már a kaland előtt sem vette fel a telefonját, úgy döntött, nem ír neki. Hazaérve azonnal elnyomta az álom. Remélte, hogy a szokásos keddi nagymeeting előtt lesz majd alkalma beszélni a barátnőjével. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a lány nem ment be reggel, Jutas pedig csak annyit tudott, hogy rosszul lett, ezért csak később ér be dolgozni. Amanda kicsit aggódott, de mivel Regina továbbra sem volt elérhető, azt gondolta, egész biztosan csak elaludt, a főnöknek pedig megpróválja beadni neki a betegség sztorit.

Egyedül ücsörgött hát a konyhában. Tíz perccel a megbeszélés előtt Nitca szökkent be a szobába, magával hozva isteni szappanillatát.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

- Szia Amanda – üdvözölte széles mosollyal.
- Hello!
- Minden oké? – kedveskedett kérdésével a drága gyermek.
- Igen. Én csak nagyon, nagyon megijedtem. 

Amanda nem tudta, miért ezt a választ adta. Valószínűleg annyira szerette volna elmesélni Reginának a tegnap éjszakát, hogy hirtelen megfeledkezett róla, az orosz gyakornoklány érdeklődik a hogyléte felöl.

- Ó. Tudok esetleg valamiben segíteni? – próbálkozott Nitca, de Amanda anélkül, hogy ránézett volna, nemet intett a fejével. Ekkor azonban nagyon furcsa dolog történt.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Nitca letette a pultra a méretes teáscsészét, és megindult Amanda felé, aki továbbra is mozdulatlanul állt, kávét szürcsölt és a földet nézte. Amikor meglátta, hogy a fiatal lány egyenesen felé tart, rámosolygott, de nem mozdult meg. Csak nézte, milyen elbűvölő kecsességgel közelít, és figyelte, ahogy a nyakláncai minden egyes lépésekor a melléhez csapódnak. Nitca már nagyon közel járt hozzá, amikor végre leengedte a kezeit és hagyta, hogy átölelje őt. Eltolta magát a konyhapulttól és érezte, ahogy Nitca összefonja két karját a nyaka körül, arcát pedig az övéhez érinti. Önkéntelenül nyúlt a vékony test után, és furcsállta, hogy élvezi a hirtelen tett gesztust. Átkarolta, és a csípőjénél fogva kissé maga felé is húzta a formás testet. A lány a haját érintette, miközben így szólt:

- Nem akarom, hogy félj. Hidd el, hogy semmitől sem kell félned!

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Amanda nem válaszolt. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy az utolsó pillanatig kiélvezze, hogy hozzáérhet Nitcához. A lány lassan engedett az ölelésből, és döbbenetes magas sarkain lassan távolodni kezdett tőle. Szélesen mosolygott és hosszú karjait pár másodpercig még Amanda vállain pihentette. Ezt követően felkapta az asztalra helyezett bögréjét és anélkül, hogy bármit is töltött volna bele, kiment a konyhából.

Amanda bágyadtan nézett utána és azon kapta magát, sajnálta, hogy a kis gyakornoklány elment és otthagyta. És akkor megértette. Rájött, hogy így éli az életét Nitca Dejneka. Hogy ennyire nem fél semmitől. És felfogta, hogy mostantól neki sem szabad. Ha másért nem is, legalább azért, hogy egy kicsit olyan legyen, mint ő. Igen. Pontosan olyan, mint Nitca.

book Szexpázsit Milán éjszaka bor Szeréna ölelés sírás könny kocsikázás

Vissza - 22. rész               Tovább - 24. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!

Ezt érezte Amanda, amikor Milán telefonja kicsengett. Pedig most megszabadulhatott volna tőle. Ha úgy vesszük, bosszút állt a korábbi, fürdőszobai kikosarazásért, sikerült kiebrudálnia magát abból a melóból, amin a férfi az elkövetkezendő fél évben dolgozni fog, vagyis szabadon távozhatott volna. Ő azonban máshogy döntött, és elébe ment az ítélethírdetésnek.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

Mert nem akarta befejezni. Nem volt köztük semmi, de ami igen, azt meg akarta menteni. Önsorsrontó volt, ezt tudta is magáról, és még nem készült fel arra, hogy elengedje ezt a pusztító alakot. Mert kapaszkodott az utolsó utáni szalmaszálba, hogy Milán mégis csak lejött akkor éjszaka a szobájába. Csak éppen ő elszalasztotta. Újfent.

Elég ideje ismerte a férfit, és közel egy éve küzdött is már ellene, így pontosan tudta, hogy egy emberként testesít meg számtalan negatív sztereotípiát. Hogy szabálytalan személyisége folyamatosan eltaszítja, de közben mégis vonzza magához. A legeslegrosszabb az volt benne, hogy ha egyszer valaki elküldte, akkor el is ment. Ez volt talán az összes közül a legbosszantóbb tulajdonsága. Hogy nem lehetett érzelmileg annyira megérinteni, hogy ne fordítson azonnal hátat. Látszólag immunis volt mindenfajta érzésre, Amanda azonban önmagának és a világnak is be akarta bizonyítani ennek ellenkezőjét. Így, amikor a tízedik csengésre Milán végre méltóztatott felvenni a mobilját, a létező legbúgóbb hangján szólt bele a telefonba:

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

- Szia! Nem zavarlak?
- De - válaszolta a férfi, de Amanda bízott benne, hogy nem gondolja teljesen komolyan.
- Milyen volt a meeting?
- Csupa izgalom. De miért is érdekel ez téged? – dobta vissza unottan a kérdést.
- Nitca miatt. Milyen a csaj?
- Mint mondtam, okos. Lazán irányítja Martint, és szerintem hamarosan Jutast is fogja.
- Mire gondolsz? Jutasnak bejön? – ijedt meg egy pillanatra a lány.
- Nem tudom. Talán. De tényleg nincs senki más, akivel ezt megbeszélhetnéd? – keménykedett Milán. - Nem igazán érek most rá erre.
- Veled akarom megbeszélni.
- Bocs, de nem tudom, pontosan mit szeretnél hallani. Mit akarsz tőlem? – kérdezte, Amanda pedig kissé megrémült, mert erre a kérdésre valójában ő maga sem tudta a választ. Egy kis hezitálás után fojtatta.
Regina nem vette fel – vallotta be töredelmesen.
- Sejtettem, hogy csak ezért hívtál engem. Van még valami? – türelmetlenkedett.
- Valójában igen.
- És elmondod? Vagy végre zuhanyozhatok és átöltözhetek?
- Nem tudom.
- Na, ki vele! – vette könyörgőre a figurát Milán, a lány azonban tudta, hogy már csak pár másodperce maradt, ameddig a férfi kitünteti a figyelmével.

Átfutott az agyán, hogy felfedi a kártyáit, és bocsánatot kér a szombatért. A visszautasításért, a faképnél hagyásért és azért, hogy most az egyszer tényleg rajta állt és bukott el minden. Ezt a kósza gondolatot persze gyorsan elhesegette. Nem arról volt szó, hogy túl büszke lett volna hozzá. Inkább attól tartott, hogy Milán esetében süket fülekre talál. Most azon igyekezett, hogy legutóbbi kudarcuk után is valamilyen formában a férfi életének része maradjon, de ezt végül mégis egy másik úton akarta elérni. Nem a tejes őszinteségén, hanem a barátságén.

- Mit csináltál, amiben megzavartalak? - kérdezte tettetett figyelmességgel, hogy úgy tűnjön, tényleg nem csak Nitca miatt hívta fel.
- Edzettem.
- Ilyen későn?
- Kevesebben vannak. És most valószínűleg elmegyek majd kajálni.
- Nem szeretnél hozzá társaságot? – bátortalankodott a lány, aki amint kiejtette ezt a mondatot, azonnal éhes is lett.
- Téged?
- Ja, nem, csak úgy általában – nevetett Amanda, de bízott benne, hogy Milán nem utasítja vissza.
- Körülbelül húsz perc és végzek - felelte a férfi, de olyan volt a hangja, mint aki nem igazán tudja, miért is megy bele ebbe.
- Felveszlek - vágta rá a lány, majd amint bontotta a hívást, berohant a fürdőszobájába.

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

Próbálta összerakni magát, hogy ne tűnjön úgy, mint aki nemrég ébredt fel. Felvett egy másik felsőt is, majd elindult a kocsijához. Amint a gázra lépett, felderengett benne, hányszor fogadta már meg, hogy eltávolodik Milántól. Hogy nem keresi, nem fut utána, és nem megy érte az edzőterem elé. Már csak azért sem, mert amikor legutóbb megtette, a pasi egyszerűen csak nem volt ott. Amikor bekanyarodott a sportközpont utcájába, senkit sem látott. Nem volt mozgás, úgy tűnt, az épületet is bezárták. Megállt a komplexum előtt és leállította a motort. Eldöntötte, addig vár Milánra, ameddig az autó ki nem hül, mert amikor újraindítja, akkor bizony el is hajt vele. Pár perc telt csak bele, márs fázni kezdett. Elővette a mobilját, és ellenőrizte, hívta-e a férfi. Milán nem kereste, és az időből Amanda tudta, hogy már több, mint fél órája beszéltek. Még egyszer körülnézett, de a szállingózó ködtől semmit sem látott. Túlságosan félt attól, hogy Milán újra pofára ejti, így nem csörgette meg. Elfordította a kulcsot és beindította a motort. Ezzel egyidőben egy sötét ruhás alak nyúlt a jobb oldali ajtó kilincse után, és megpróbálta feltépni a kocsiajtót. A második sikertelen próbálkozás után Amanda kioldotta a zárat, Milán pedig beszállt. 

- Miért zártad be az ajtót?
- Mert féltem, hogy egy őrült, pszichopata kéjgyilkos ugrik be mellém.
- Ja, szóval már vártál - viccelődött Milán, Amanda azonban úgy érezte, így is közel akkora veszélynek teszi ki magát. - Vezethetek? - próbálkozott a férfi, majd kettejük között a hátsó ülésre dobta a sporttáskáját.
- Természetesen nem. Mit ennél?
- Levest. Tudok egy jó helyet a Batyin, éjjel-nappali.

Így indultak el együtt a ködös éjszakába. Az étteremhez érve Amandát valami megmagyarázhatatlan nyugalom kerítette hatalmába. Nem igazán tudta dekódolni az érzéseit, egyszerűen csak jó volt Milán mellett lenni. Félelmetes, de megnyugtató érzés volt a férfi közelsége, valamint az, hogy akármi is történt a hétvégén, Milán képes teljesen épeszűen viselkedni és közös, éjjeli programot szervezni vele. Így pedig ő is kötelességének érezte, hogy magára erőltesse legnormálisabb magatartását.

Mind a ketten levest és palacsintát rendeltek, majd Milán felküldte Amandát az emeletre, mondván majd ő felviszi a kaját. A lány így is tett, és egy Dunára néző asztalnál foglalt helyet. Amikor a férfi felért és levette a kabátját, az indokoltnál egy kicsit közelebb ült le hozzá. Ekkor Amandát a vacsora- és édességaromákon felül megcsapta a férfi tisztaság- és parfümillata. Az a hűdepasis, friss, edzés utáni férfiszag, amitől oly sokszor érezte már a tárgyalóban is, hogyha nem támaszkodik mindkét könyökével az asztalon, rögtön a földre rogy. Ez persze most sem történhetett meg, így inkább septiben kanalazni kezdett.

- Ebben gomba van - rikkantott fe.
- Tedd át! - lökte oda Milán, megelőzve ezzel Amanda soron következő gondolatát.
- Tessék - felelte, és megindított egy falatot Milán tényérja felé. Ő azonban kinyitotta a száját, és lenyalta a lány kanaláról a falatot.

És így ment ez az egész tányérral. Amanda gombával tömte, Milán pedig csokis palacsintájával kínálta a kolléganőjét. A pincérlány, aki feljött, hogy összeszedje az ottfelejtett tálcákat, egy, az éj leple alatt egy hangulatos étkezde galériáján összebújó, egymást etető párt látott, akik valami különösen vicceset találnak abban, ahogy egymás tányérjáról kapkodják el a desszerthez járó meggydarabokat.

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

- Vezethetek? - ismételte meg korábbi kérdését Milán, amikor újra a lány autójához értek. Amanda még mindig az elmúlt fél óra hatása alatt állt, és ugyan nem akarta, de nem tudta megakadályozni, hogy teljesen átadja az irányítást a férfinak. Csak arra vágyott, hogy vigye, vigye el bárhova, ahova csak akarja. Szó nélkül indult el felé, találkozásukkor a kezébe nyomta a slusszkulcsot és ráparancsolt: - De vigyázz rám!

Milán mosolygott, és szó nélkül bevetette magát volán mögé. Úgy nézett ki, mint egy kisgyermek, akinek hirtelen minden vágya teljesült. Új játékának beállításaival pár percig elbíbelődött, majd kilőtt a kifőzde parkolójából. Amanda kicsit izgult a sebesség miatt, valamint azért, hogy teljesen rábízza magát erre a struktúrahiányos őrültre, de annyira boldog volt, hogy veszekedés, taktikázás, és könnyek nélkül lehet együtt vele, hogy igyekezett nem ráparázni. 

- Hová megyünk? - kézdezte később, Milán azonban elsőre nem felelt. 
- Nyugi, hazaviszlek - felelte a férfi és még mindig fülig ért a szája.
- De én nem is erre lakom.
- Tudom. De bízz bennem! - zárta le a témát, Amanda pedig pont ezt a mondatot nem akarta hallani... 

book telefon autó Milán elhagyottság vágy vacsora

Vissza - 21. rész Tovább - 23. rész
Most kezdem, irány ez első rész!

- Hányinger.
- Ne haragudj, micsoda?
- Ahogy mondtam.
- Mi? Most? A leves?
- Nem. Akkor este. Milánnal.
- Ezt most nem értem.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

- Még mielőtt belekezdenél az ő verziójába, gondoltam elmondom, én hogy láttam a sztorit – dobta fel Amanda. Regina bólintott, majd szótlanul kanalazta tovább az ebédjét. - Jutas kissé bőkezű volt a pálinkával, és amint magamon éreztem Milán kezeit, tudtam, hogy ha ledugja a nyelvét a torkomon, mindennek vége lesz, és én kidobom a taccsot. Nem mertem kockáztatni…
- Ezért állítottad le?
- Igen. De csak pár percet kértem, hogy összeszedjem magam. Bementem a mosdóba, lefetyeltem egy kis vizet, bevizeztem az arcom és a tarkóm. Megigazítottam a sminkem. Mindössze pár pillanatnak tűnt az egész. Tényleg nem az én hibám volt. Nem akartam lerázni, vagy kikosarazni.
- És ő tisztában van ezzel? – tette fel azt a kérdést Regina, amire ő maga egyébként Amandánál is jobban tudta a választ.
- Dehogy is. Már aludt, amikor kiléptem a fürdőből.
- Erre te?
- Mit tehettem volna? Odafeküdtem mellé és megérintettem az arcát. Forró volt a bőre, gondolom a rengeteg piától. Simogattam, hátha felébred, de nem mozdult. Sokat akkor sem értem volna vele, ha hangos szóval felverem. Végül odabújtam hozzá. Olyan közel, amennyire csak tudtam és amennyire kizárt, hogy valaha még egyszer kerülök hozzá – vallotta be Amanda, Regina pedig már mindent értett.

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

Milán leegyszerűsített, inverz férfiverziója ugyanis, amit vasárnap reggel mesélt el, úgy hangzott, hogy lement ugyan Amanda szobájába, de a lány nem sokkal később lerázta, magára zárta az budiajtót, reggelre pedig lelépett. Immáron a barátnője sztoriját ismerve Regina számára világossá vált, hogy ez a két idióta ismét a saját kommunikációs csapdájába esett, és a félreértés oka nem más volt, mint korábban oly sokszor, az alkoholos befolyásoltság, ami egymás felé hajtja őket, valamint a ki nem mondott szavak, amik végül minden esetben közéjük állnak.
- És miért nem maradtál reggel? – puhatolózott Regina.
- Nem tudom. Ezen elég sokat agyaltam a kocsiban, miközben jöttem vissza Pestre - látta be Amanda, de azért úgy döntött, folytatja. - Felébredtem, és a karjaiban találtam magam. Kioldott felsővel, félig magamra ráncigált szállodai takaróval, és elképesztő fejfájással. Egyszerűen beparáztam.
- Mégis mitől?
- Attól, hogy most végre itt van. Hogy ha felébred, kiderül számára, hogy mit érzek iránta. Hogy akkor vallanom kell. És vállalnom az érzéseimet. Azt, amit ő sosem fog megtenni...

- És?
- Elkezdtek össze-vissza cikázni a gondolatok és az érzések a fejemben. Először eszembe jutott Szeréna. És felhúztam magam azon, hogy egy nappal korábban még vele volt. Az baszott fel, hogy ha összejönnék Milánnal, onnantól nem szeretnék tovább küzdeni érte. Sem a figyelméért, amivel néha talán engem is kitüntetne majd, sem pedig az exével, aki valamilyen, számomra ismeretlen formában a mai napig sakkban tartja őt - sóhajtott, Regina azonban nem szólt közbe. - Aztán persze rájöttem, hogy ugyanezt csinálom Kátéval, ezért aztán semmivel sem vagyok jobb nála. Így a nagy, közös elcseszettségünk kapcsán pár pillanatra megint úgy gondoltam, ő az akire szükségem van.

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

- És nem?
- Aligha. 
- Ezért leléptél.
- Le! És tudom, hogy egy idióta, hülye picsa vagyok. De egyszerűen már nem akartam.
- Mert megkaphattad volna. Ezért nem kellett már - nyilatkoztatta ki Regina, ellentmondást nem tűrő hangon. 
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Amanda tettetett értetlenséggel.
- Mert azzal vége lett volna a több mint fél éve tartó macska-egér játékotoknak. És végre kiderült volna, miért is csináltátok az egészet.

Amanda némán nézett a kolléganőjére, szó nélküli megállapodással egy perc goondolkodási időt kért. Rettegett attól, hogy Reginának végül megint csak igaza lesz. Az agya sorra gyártotta a hamis, önigazoló magyarázatokat, a szája pedig azonnal ki is mondta őket. 

- Nem akartam újra csalódni benne, ennyi. Nem szerettem volna reggel szembesülni a soronkövetkező visszautasításával. Nem mertem maximálisan közel engedni magamhoz, mert csak újra belém vájta volna a karmait. És ami a legrosszabb, hogy akár mit is mondott volna reggel, nem lettem volna már képes arra, hogy elhiggyem neki.
- És szexelni sem akartál vele? Nem érdkelt, hogyan dugna meg?
- Hogy a francba ne érdkelt volna - csattant fel Amanda, majd tekintettel a téma érzekenységére, kissé lejjebb vette a hangerőt és folytatta. - Azóta kíváncsi vagyok, hogyan dug, mióta először megcsókolt az a rohadék. De mondtam, hogy feszélyezett Szeréna. No meg az, hogy utána azonnal mehettem volna Jutashoz. 
- Hogy jön ide Jutas?
- Úgy, hogy miután keféltünk volna, mehettem volna hozzá felmondani. 
- Te tiszta hülye vagy - vágta vissza Regina, majd intett a pincérnek, aki kihozta a számlát. 

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

Ragyogó napsütésben bandukoltak vissza az irodába. Mindkettejük fejében kavarogtak a gondolatok. Amanda a délelőtti meeting miatt továbbra is kissé zabos volt, az pedig külön bosszantotta, hogy a barátnője nem érti meg őt. Regina is dühös volt, mert ismervén Milán verzióját, jól tudta, hogy Amanda hülyeséget csinált. Mivel azonban megígérte Milánnak, hogy ameddig csak lehet, megőrzi a titkát, nem mondott semmit a lánynak, noha korábban azt ígérte, felfedi, mit mondott neki a férfi. Szerencséjére Amanda nem firtatta ezt az előzőleg tett kijelentést, és anélkül, hogy ismerte volna Milán álláspontját, tovább folytatta önámító érvei felvonultatását. 

- Talán nálatok működik Jutassal, hogy együtt alszotok, vagy már együtt is éltek, aztán amint kiléptek a munkahelyi liftből, idegenként viselkedtek egymással. Hogy egész nap bosszantjátok a másikat, és húzzátok az agyatokat a szándékos ignorálással, hogy aztán már a mélygarázsban egymásnak eshessetek hazafelé. De Milán nem ilyen. Őt a világon semmi sem érdekli. Sem a munkája, sem a kötelességei, sem az emberek körülötte. És én sem. Hidd el, ha azt mondom, hogy akkor sem szerepelnék tényezőként a döntési folyamataiban, ha lefeküdtem volna vele Füreden - ömlött a szó Amandából, Reginának azonban csak azon járt az esze, hogyan segít többet. Ha elárulja a barátnőjének, mit gondol róla ez a titokzatos, gyanús és kiismerhetetlen alak, akitől a lány mindennél jobban fél? Vagy inkább akkor tesz jót, ha hagyja, hogy Amanda elforduljon a férfitól és a probléma megoldja önmagát? Végül a második verzió mellett döntött, és hallgatott. A lelkiismeretét pedig addig is átküldte a másik szobába, és ráparancsolt, hogy maradjon is ott. 

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

A beálló, kínos csendet végül Amanda mobijának egy friss értesítése törte meg. Roland volt az. Válaszolt a délelőtt folyamán neki küldött üzenetre:

Visszaadtam a projektet, mert tulságosan idekötött volna - jött fel az első buborék a képernyőn, melyet további három követett.
Szerettem volna veletek, veled dolgozni, de nincs most kapacitásom egy ekkora melóra. Mivel Martin benne van, feleslegesek is lettünk volna ketten.
Egy gyakornoklány megy tőlünk, Nitca Dejneka.
R

- Te tudtad, hogy Martinék cégétől egy gyakornokot is kaptok? - fordult Regina felé.
- Fogalmam se volt. De ha gondolod, megkérdezhetem Jutast, ha már úgy is annyira szerelmesek vagyunk. 
- Ne haragudj! Nem úgy értettem. Csak Milán más. Benne nincs meg az a jóság, mint Jutasban. Szinte biztos vagyok benne, hogy Milánnak nincsenek érzései. Még maga iránt sem. 
- Egyébként igazad van Jutassal kapcsolatban - váltott harcnemet Regina, és úgy döntött, hogy ha már Milánnal kapcsolatban titkolózik, legalább a saját történetében őszinte lesz. - Emlékszel a tyúklábmintás miniruhámra? Na, azt vettem fel vasárnap reggel. És miközben próbáltam elérni a hátam közepét, Jutas kilépett a fürdőből, és a fogkeféjável a szájában felhúzta a cipzárt. És akkor megértettem. 
- Mit értettél meg?
- Hogy kell valaki, aki felhúzza azt a kurva cipzárt - mosolyodott el Regina. - Egyszer majd te is rájössz erre. 
- De nem Milánnal. - kontrázott Amanda. - Tudod ő csak letépne rólad egy ilyen göncöt, lehajítaná a földre, majd miután rádunt, távozás közben még rá is lépne az anyag sarkára. Te meg kitalálhatnád, hogyan is öltsd újra magadra. 

Regina vette a lapot, és nem erőszakolta tovább a helyzetet. Vígasztalóan megsimogatta a barátnője vállát. Egymásba karolva indultak vissza a munkahelyükre, nem is sejtvén, hogy az épület a távollétük alatt orosz megszállás alá került. 

book Szexpázsit blog Milán Amanda Regina félelem érzelem szerelem vallomás titok düh

Vissza - 19. rész Tovább - 21. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!

Csipkerózsika, a röpke tizenhárom órás álmából hercegi csók nélkül ugyan, de viszonylag kipihenten ébredt. Ráadásul háromnegyed órával a beállított ébresztő előtt, ami külön örömmel töltötte el. Eredetileg is azt tervezte, mindenkinél korábban ér be dolgozni. Az újabb kudarcba fulladt éjszaka után nem akart találkozni Milánnal a liftben. Gondolta, ha sikerül megelőznie Jutast a kávéfőzéssel, lehet, hogy egészen a keddi vezetőiig sikerül elkerülnie őt is. A terv tökéletes volt. Majdnem...

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

Lefőzött magának egy emberes adag feketét, aztán hozzálátott az e-mailjei átbogarászásához. Mivel a hétvége folyamán csak mobilról csekkolta a bejövő üzeneteket, tetemes mennyiségről volt szó. Már szinte mindent feldolgozott, mire ez egyik grafikus, Robi végre bejött az irodába. A többiek azonban még sehol sem voltak. Amanda aggódni kezdett, hogy talán az általa oly technikásan kihagyott vasárnapi reggelinél mondott valamit Jutas. Bár a belső listán nyoma sem volt a hétfői munkabeszüntetésről szóló körlevélnek.

Le merte volna fogadni, hogy Milán lesz az utolsó, aki beesik a délelőtt folyamán. Vagy elkésik, vagy egyáltalán meg sem jelenik, és legfeljebb a keddi ülésre ébred fel. Ennek ellenére nem sokkal kilenc előtt ő vágódott ki a liftből, és indult meg célirányosan az irodája felé. Amanda amint meglátta a szeme sarkából, igyekezett úgy tenni, mintha nem venné észre, hogy egy öltönyös, önmagához képest egészen összeszedett alak sétál be a perifériájába. Csak Milán elcsukló jó reggelt szavaira emelte fel a fejét. Mire azonban egy bizonytalan hello elhagyhatta volna a száját, a férfi már egy szobával beljebb volt. Nem akart sem találkozni, sem beszélni vele, de ezt így mégiscsak kínosnak érezte. Elvégre Milán jött le az ő hotelszobájába a tegnapelőtti éjszakán, reggel ő maga volt az, aki egyetlen szó nélkül lépett le onnan.

Mivel azonban ötlete sem volt, mit mondjon, először a mosdó felé vette az irányt. Remélte, egy pisilés, egy kézmosás és egy kis sminkigazítás alatt megtalálja a választ hétvégi tettére. A tükör azonban nem, hogy segített volna, csak felerősítette Amanda félelemérzetét. Ahogy magára nézett, bevillant az agyában egy kép, hogy tegnapelőtt ugyanígy fürkészte az arcát abban a koszos kis kocsmatükörben. Érezte, hogy minél tovább bámulja önmagát, úgy száll ki belőle minden, a Milán irodájába való magabiztos besétáláshoz, és az értelmes mondatok egymás után tételéhez gyűjtött erő.

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

Így végül megindult a férfi szobája felé, ahova rövid kopogás után rögtön benyitott. A szöveg ugyan még nem volt teljesen kész a fejében, de végül nem is volt rá szükség. A célszemély ugyanis nem volt odabent. Amanda épp megfordult, hogy ha már az univerzum nem akarja, hogy beszéljenek, akkor feltűnésmentesen visszaoson az asztalához. Ekkor azonban egy valahonnan ismerős, alacsony tömzsi pasasba ütközött.

- Szép, jó reggelt! – kiabálta Martin úr, élces hangjától pedig Amandának rögtön beugrott, honnan ismeri őt.

Mire azonban válaszolhatott volna, Roland főnöke megkerülve őt belépett a terembe, Milán pedig követve újdonsült ügyfelét, szintén belefutott a lányba. Szerencsére semmit sem kellett mondaniuk, Martin úrból ugyanis dőlt a szó.

- Amanda drága, reméltem, hogy ön is csatlakozik hozzánk a ma reggeli beszélgetésen – indított, a lány azonban nem tudta levenni a szemét Milánról.

Könyörgő tekintettel nézett, hátha kimenti őt valahogy. A férfi hallgatott, Martinnak viszont septiben hazudni kellett valamit.

- Ó, nem, én csak egy tűzőgépet hoztam vissza. De már megyek is. Önöknek jó munkát – közölte széles mosollyal, majd kilépett az ajtón.

A folyosón meglátta, hogy Jutas és Regina éppen akkor jönnek ki a liftből, és indulnak meg felé. Hogy ne kellejen összefutnia a főnökével, gyorsan visszaült a helyére, és várta, hogy Jutas egyenesen a szobája felé menjen, Regina pedig az ő irányába kanyarodjon. Ez azonban, Amanda legnagyobb meglepetésére nem így történt. A barátnője és a főnökük célirányosan Milán irodájába mentek, és pontban kilenc órakor be is csukták maguk mögött az ajtót.

Ez pedig csak egy dolgot jelenthetett. Hogy Jutas Reginának adta Martinék termékbevezetését, és mivel őt nem hívták a ma reggeli értekezletre, egész biztosan nem lesz rajta a projekten sem. Amandában egy másodperc tört része alatt ment fel a pumpa. Olyan hirtelen lett dühös, hogy azt sem tudta, valójában kire haragszik. Reginára? Amiért elhappolta előle a valaha volt legnagyobb befektetőjüket? Jutasra? Mert, ha ez így van, akkor az mégis csak az ő döntése kellett legyen? Vagy Milánra? Akinek utálatához szinte már indok sem kell neki, csak azért bosszantja, mert nem kaphatja meg? Legszívesebben berontott volna abba a szobába, és egyesével számon kérte volna rajtuk, hogy ő vajon miért nincsen a meghívottak között.Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

A legrosszabb az volt, hogy nem tudta, kin tölthetné ki a mérgét. Janka sem volt még bent, és mindenki, akire szerette volna ráborítani az asztalt, Milánnál ülésezett. Minél több idő telt el, annál jobban felhergelte magát, így amikor a kolléganője tíz után nem sokkal beért, már teljesen szét volt esve. Mire Janka az asztalához lépett és megszólította, addigra már elképzelte, ahogyan Milán és Regina ellene szövetkeznek vasárnap a szállodaszobában. Az volt az elmélete, hogy a férfit annyira felbosszantotta a kudarc, hogy amikor reggel Reginát találta a szobában, rávette, hogy csapjon le erre a melóra. Hogy Regina a maga eszközeivel győzze meg Jutast, adja neki a termékbevezetést, elkerülve ezzel, hogy Amandával újra azonos projekten kelljen dolgozniuk. A főnök pedig azután, ahogy Szerénáról nyilatkozott péntek este a bárban, kapva kapott az alkalmon, hogy a lányt móresre tanítsa. 

Janka, aki szabadidejében Jutas nem hivatalos tanácsadója volt, próbálta meggyőzni arról, hogy Milán nem lenne ilyen körmönfont. Hogy ő inkább hátat fordítana és magasról tenne az egészre, minthogy agyafúrt módon áskálódni kezdjen. Janka azt is bizonygatta, hogy Regina sem menne bele egy ilyen aljas játékba, és hogy Jutas is képes arra, hogy szakmai alapon döntsön egy ilyen fontos kérdésben. Továbbá állította, hogy ő sem tud sokkal többet arról, mi folyik éppen az ajtó mögött. Amanda azonban már nem hallott és nem látott a pipától, így semmit sem jegyzett meg abból, amit a kollégájától megtudott.

Szenvedésének második órájában eszébe jutott, hogy nem ő az egyetlen, akit leállítottak a Martin-ügyről. Még valaki hiányzott arról a bizonyos meetingről, méghozzá az, aki két nappal korábban még a liftben állva örömmel újságolta neki, hogy bizony együtt fognak dolgozni. Mivel a történtek után felhívni még munkaügyben sem merte volna Rolandot, sms-t küldött neki:

Szia! Martin reggel óta itt van nálunk. Te hogyhogy nem vagy benne a buliban? És én? A.

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

Válasz persze nem érkezett, a világ legidegtépőbb tárgyalása pedig még mindig folyt a csukott ajtó mögött. Nem sokkal 12 óra előtt végre megérkezett a felmentő sereg, méghozzá egy viber-üzenet formájában. Regina írt, hogy tíz percen belül végeznek, és hogy ebédeljenek együtt a Frontban. Azt is hozzátette, hogy beszélniük kell, Amanadának azonban mostanra szent meggyőződése volt, hogy a barátnője elárulta, elvette a munkáját és összeszűrte a levet Milánnal. Legszívesebben szóba sem állt volna Reginával, de szomjazta és igazságot, és azt, hogy egy délelőttnyi várakozás után végre beolvashasson valakinek. 

Nem várta meg Reginát, egyedül indult el a törzshelyükre, ahová munkaidőben szoktak kijárni ebédelni, vagy éppen csak elmenekülni a problémák elől. Leült egy távoli asztalhoz, és arra hivatkozva, hogy vár valakit, elküldte a pincért. Regina végül negyed órát késett, és ez nem javított kifejezetten Amanda hangulatán.

- Bocs, ez a pasi rengeteget beszél. Most tudtam csak eljönni. Megállás nélkül nyomta a dumát már...
- Reggel kilenc óta, tudom - vágott közbe Amanda. - Nem mintha figyeltem, vagy számoltam volna minden egyes eltelt percet. 

Regina lesütötte a szemét, és a kelleténél egy kicsivel tovább hallgatott.

- Fel akartalak hívni - kezdte bűnbánóan.
- Persze. Mint ahogy akkor is felhívtál, amikor eljöttetek a szállodából és miután beszéltél Milánnal - támadta azonnal Amanda.
- Egész végig Jutassal voltam, ő hozott haza. Bocs, de nem akartalak felhívni a kocsijából, hogy elmeséljem, mi volt Milánnal.
- Nem érdekel, hogy mi volt vele. Ő bármelyik pillanatban készen áll arra, hogy lazán eláruljon, vagy megalázzon, ha arról van szó. Azt viszont nem értem, neked mi okod volt erre?
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - vette fel a kesztyűt Regina.
- Milán vett rá? Az ő ötlete volt, hogy szerezd meg a melót? Erről van szó? Hogy megint gyűlöl, és nem akar velem együtt dolgozni? Hogy újra ki akar cseszni velem?
- Te paranoiás vagy. Milán szarik erre a melóra. Pontosan úgy, mint az összes többire.
- Akkor? Elmondanád, miért csak én nem vagyok rajta az eddigi legnagyobb kampányunkon? És, hogy ki mondta Jutasnak, hogy hagyjatok ki belőle? - kérdezte Amanda szinte már kiabálva.

Regina megvárta, amíg azok, akik a hangos szavakra feléjük fordultak a teremben, visszaemelik tekintetüket tányérjaik fölé. Majd lesütötte a szemét, és egy nagy lélegzetvételt követően így szólt:

- Én voltam. 

Amanda erre nem mondott semmit, csak nézett maga elé. Úgy érezte, az a legnagyobb büntetés, ha nem reagál semmit, ha nem könnyíti meg a kommunikációt azzal, hogy kitör. Csak várta, hogy a barátnője miképp folytatja majd a történetet. 

- És hogyha lenyugodtál, akkor azt is elmondom, hogy miért. Most viszont rendeljünk, mert így csak foglaljuk az asztalt - mondta a lány. - Elnézést! - intett oda Regina az egyik felszolgálónak, majd pedig kikért tőle két húslevest. Ez volt az egyik kedvencük itt, így nyugodtan hihette, hogy Amandának nem lesz problémája vele.

A barátnője azonban még mindig nem szólalt meg. Alig nézett rá, idegességében pedig manikűrözött körmeit piszkálgatta. 

- Jutas a kocsiban mondta, hogy a mi cégünk kapta a melót. Hogy nemcsak szombaton, de vasárnapi is együtt reggelizett Martinnal, ameddig én Milánnal társalogtam a te szobádban. Megkérdezte, mit tennék a helyében. Hogy kinek adnám a projektet. 
- És te magadat javasoltad?
- Nem ajánlottam neki senkit. De tovább erősködött. Azt mondta, rajtad kívül bárkit választhatok.
- Hát ez remek - vágott közbe a lány. 
- Megengeded, hogy végigmondjam? Jutast kissé meglepte, ahogy kifakadtál neki Szerénáról és Milánról. Nem volt boldog attól, hogy ez téged ennyire megviselt. Majd pedig végignézte, ahogy Rolanddal távoztál - mesélte Regina, majd hagyott egy kis szünetet, hogy a barátnője ízlelgethesse az elhangzottakat. - Milánnak muszáj benne lennie, mert többmilliós üzletről van szó. Ha betesz mellé téged, Martin pedig hozza Rolandot, akkor abból előbb vagy utóbb katasztrófa lesz.

A pincér ebben a pillanatban érkezett meg a levesekkel, így mindketten szusszanhattak egyet. Végül Amanda törte meg a csendet. 

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

- Tegyük fel, hogy Jutas indokait értem. És azt, hogy miért nem akart engem. De te hogy kerültél a képbe?
- Úgy, hogy megkért, hogy vállaljam el. Mert eredetileg neked akarta adni. Tudta, hogy most zártad le a BT-s melót, és hogy lenne szabad kapacitásod. Csak épp megváltoztak a körülmények. Gábor nem vállalta, Janka pedig úgy is el van úszva a munkájával. 
- Szóval azt akarod mondani, hogy nem maradt más választása? Csak te?
- Úgy látom, még mindig nem érted. Miattad vállaltam az egészet. Hogy megúszd Milánt, Rolandot és kihátrálhass ebből az egész szarságból 
- vágta oda Regina, majd kanalazott egyet a langyos leveséből. Mielőtt azonban Amanda közbevághatott volna, folytatta.Gondolod, hogy én akartam ezt? Ezt a vén fütyit, aki virágot szedett nekem Füreden? Aki egész meeting alatt a mellemet bámulta Jutas legnagyobb megdöbbenésére? Szerinted nekem öröm lesz ezekkel, valamint a struktúrahiányos Milánnal szorosan együtt dolgoznom több hónapon át? Tévedsz, ha azt gondolod, nem passzolnám át a legszívesebben neked az egész balhét.

Ezzel be is fejezte a mondanivalóját, és hozzálátott végre az ebédjéhez. Amanda sem szólt semmit, próbálta értelmezni, hogy akkor ebben a történetben most akkor ki is a jó zsaru, és ki a rossz. Minél tovább hallgatott, annál biztosabb volt benne, hogy Jutasnak valószínűleg igaza van vele kapcsolatban. Egy térben sem bír meglenni Milánnal, akkor mégis hogy akar vele napi szinten együtt melózni? Minden magyarázat nélkül otthagyta reggel az ágyában, és mellőle egyenesen egy másik férfi karjaiba menekült, csak mert az egyszerűbb volt. Ha ma délelőtt Jutas be is invitálta volna a megbeszélésre, aligha tudott volna akárcsak egy összetett mondatot is hozzáfűzni a témához, miközben a mellette lévő székben Milán fészkelődik, és a borostáját dörzsölgeti kínjában. Szépen lassan belátta, milyen elképesztően ostoba is volt, amiért azt gondolta, hogy mindenki elárulta. Legfőképpen Regina.

Szexpázsit blog book Milán összeesküvés-elmélet munka főnök harag düh Regina barátság

- Köszönöm a levest - válaszolta végül síri hangon, és bánatos arccal nézett a barátnőjére.

Regina szerencsére elmosolyodott, jelezvén, hogy elfogadta a bocsánatkérést.

- Jó, akkor ha mostantól nem leszel ekkora idióta, azt is elárulom, mit beszéltem Milánnal tegnap. 
- Jaj, ne, nem akarom tudni. Már az is elég sokkoló volt, amit eddig mondtál. 
- Ó, dehogynem akarod tudni. Én pedig hallani szeretném a te verziódat is. Amit ugyanis ő mondott, hogy leállítottad, majd bementél a mosdóba, és mire kijöttél, addigra ő bealudt a rengeteg piától, elég szegényes magyarázat nekem. Szóval kezdheted!

Vissza - 18. rész Tovább - 20. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!
 

11

Nélküled nem megy, de veled sem - 17/4. rész

0 Komment
0 Reblog

<<< Vissza az előzményekhez

Milán egy hanyag félmosolyt eresztett a lányra. Nyilván nem hitte, hogy ez lesz az a pillanat, amikor talán történetük során először, Amanda okoz majd neki fájdalmat. Magabiztosan támasztotta a pultot, közben pedig azzal cukkolta a lányt, hogy neki ez meg sem fog kottyanni. Amanda a tenyerét dörzsölgette…

Mindent bele akart adni ebbe a pofonba. Tudta, hogy csak egy lehetősége lesz, és hogy most egy igazán jó ütést kell bevinnie. Azt kívánta, hogy a kezét az az elképesztő harag irányítsa, amit Milán iránt érzett. Mindent rosszat bele akart sűríteni, amit az elmúlt hónapok leforgása alatt gyűjtött. A csóktól kezdve, a medencés hétvégén és a rizses balhén át, a férfi válogatott megaláztatásain keresztül egészen Szeréna péntek esti ajtónyitogatásáig. Már-már azt hitte, minden feszültségét összeszedte, amikor Milán a kezébe nyomott egy felest.

Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!

Szexpázsit blog book Amanda Milán részegség pálinka pofon félelem szédülés szálloda
- Ezt húzd le, hogy legyen erőd! – kacérkodott tovább, majd miután összekoccantak a poharak, mindketten nagyot nyeltek.
- Készen állok! – nyilatkoztatta ki torzult arccal a lány.
- Jól van, akkor gyere egy kicsit közelebb! – utasította Milán, Amanda pedig egy lépést tett felé. Valahogy adta magát, hogy az lesz a jó technika, hiszen mégiscsak egy küzdősportmániás őrülttől érkezett a tanács. És ki volt ő, hogy vitába szálljon egy ilyen veszélyes alakkal.

Milán visszatette a pultra az üres üvegeket, majd pedig várakozón nézett a lányra. Amanda jobb tenyere már izzadt, de nem mozdult. Csak bámult az álmodozó, barna szemekbe. Akart is, és nem is fájdalmat okozni Milánnak, de úgy érezte, kevés a felkészülési idő erre a csatára. Attól tartott, az agya még nem kapart össze mindent, így pedig nem lesz elég erős az ütés. Csacsogással próbálta elodázni a dolgot.

- Nem fogsz bántani utána? – kérdezte tettetett remegéssel.
- Nem. Nem csinálok semmit. Csak rajta! Tudom, hogy ezt akarod. És, hogy már százszor elképzelted ezt a pillanatot.
- Igen, de nem így. Nem úgy, hogy várod és hagyod – felelte, Milán pedig egyre zavarba ejtőbben vigyorgott.

Még mindig egyezkedtek, amikor Jutas és Gábor kiszúrták őket, és megindultak feléjük. A főnök természetesen megkérdezte, mi a helyzet, Milán azonban megnyugtatta, hogy semmi probléma sincsen. Elmagyarázta, hogy épp egy olyan stresszlevezető technikát alkalmaznak, amelytől később sokkal hatékonyabban fognak tudni együtt dolgozni. Mivel ennek végső soron minden szava igaz volt, Jutasnak nem volt oka kételkedni a módszerben. A pult felé fordult és egy újabb rundot rendelt. Milán még mindig a főnökét fürkészte, és mindössze erre az egy másodpercre feledkezett meg a támadójáról.

Szexpázsit blog book Amanda Milán részegség pálinka pofon félelem szédülés szálloda

Amanda tenyere éppen ekkor csattant a borostás arcon. A csípős hangra a legtöbben odakapták a fejüket, a füstös, vidéki kócerájban egy pillanatra minden elcsendesült. Amanda keze sajgott a fájdalomtól. Milán visszahúzta az ütés irányába elfordult fejét, és egy pillanatra olyan volt, mint akinek tényleg fogalma sincsen arról, mi történt vele. A lány azonnal a szája elé kapta a kezét. Megrémült a saját erejétől, az okozott kíntól, az esetleges következményektől és Milán kissé megkésett reakciójától, amely végül egy zavart mosoly és az alábbi mondat volt:

- Azta. Legutóbb a ringben kaptam ekkorát.

A lány még mindig nem jutott szóhoz, de örült, hogy Milán azért egyben van. A férfi intett a pultosnak, hogy szüksége lenne még utánpótlásra, Amanda pedig Milánnak, hogy bizony a nagy ijedtségre ő is kér egyet. Újra összekoccantak a poharaik, és mindketten egy újabb kör pálinkával lettek ittasabbak.

Szexpázsit blog book Amanda Milán részegség pálinka pofon félelem szédülés szálloda

- Kihasználtad, hogy nem figyeltem – próbálkozott Milán, Amanda azonban az alkoholtól és a büszkeségtől egyre magabiztosabb lett.
- Mindössze a tökéletes pillanatot vártam. Fájt?
- Nem.
- Tudom, hogy sosem vallanád be. Szóval fájt. – nevetett.
- Nem fájt, de azt bevallom neked, hogy kissé megszédültem. 

Ez volt az a mondat, amely elhozta Amanda számára a teljes boldogságot. Szinte már vigyorgásba ment át az arca, annyira örült a sikerének. Ekkor jelent meg mellette Regina és diszkréten elkezdte a mosdó felé tuszkolni. Jutas persze nem jutott szóhoz, Gábor pedig Milánnal, vagy inkább Milánon röhögött. Hogy oldják a feszültséget, lehúztak még egy pálinkát.

- Mégis mi volt ez? – kamillázott Regina.
- Felpofoztam! – kiabálta mennyei megkönnyebbüléssel Amanda. – Annyiszor elképzeltem már, hogy megteszem, csak még sosem volt elég bátorságom hozzá.
- Hogy vetted rá, hogy hagyja?
- Nem is tudom. Foglyul ejtett a folyosón, és azt mondta, bármit kérhetek tőle.
- És neked a pofon jutott először eszedbe?
- Nem. Ez csak másodszorra jutott az eszembe. De hidd el, jól döntöttem! Gondolom nem ezt várta. És most sokkal, de sokkal jobban érzem magam, mint korábban. Annyira felszabadultam. Menjünk és igyunk még!
- Oké, bár szerintem már így is eléggé vidám vagy.
- Csak a pofon miatt. Alig ittunk ma még valamit.

Szexpázsit blog book Amanda Milán részegség pálinka pofon félelem szédülés szálloda

Regina persze tudta, hogy ez is egy olyan tipikus, híres utolsó mondat, egy fejfájós, hányós másnap előtt, ennek ellenére hibának érezte volna visszatartania kolléganőjét. Ettől az ütéstől, és persze a megszámlálhatatlan felestől végre úgy tűnt, Amanda és Milán képesek együtt, egy térben, feszültség és vita nélkül létezni, és jól érezni magukat. Talán igaza volt a főnöküknek. Az elmúlt hetek, hónapok hányattatásai után valóban szüksége volt a csapatnak egy ilyen estére. Még Reginának is sikerült elfogadhatóan viselkednie Jutassal. Teljes összhangban választottak valami retrónótát az ósdi zenegépből, az ő kétfős csapatuk nyerte meg a kocsmai csocsóbajnokságot, és a szkeptikus lány képes volt arra is, hogy megossza a hajnalban vásárolt szendvicsét Jutassal.

Janka volt talán az egyetlen, aki nem ütötte ki magát ezen az éjszakán. Ő volt az, aki a bárpultot támasztva pásztázta a kollégait, és csak arra bírt gondolni, hogy természetellenes ez a fenenagy összhang. Bámulta a Milán ölében ülő Amandát, a Regina tenyeréből evő Jutast, és a levegőtlen kocsmában érezte a vihar előszelét. Ez ugyanis mind túl szép volt ahhoz, hogy bármi köze is legyen a józan valósághoz.

Szexpázsit blog book Amanda Milán részegség pálinka pofon félelem szédülés szálloda
- Zavar meg Szeréna? – kérdezte Milán, amikor Regináékkal négyesben sétáltak vissza a hotelbe.
- Semmi sem érdekel már, ami a pofon előtt volt – hazudta mosolyogva Amanda, és összébb húzta magán Milán kabátját. A Szeréna szóra ugyanis átjárta a testét a hideg.

Milán csendben sétált a lány mellett, Amanda pedig arra koncentrált, sikerüljön egyik lábát a másik elé helyeznie úgy, hogy lehetőleg ne essen hasra. A recepcióhoz érve mind a négyen elkezdtek kutakodni az agyukban a szobaszámaik után. Mivel Regina Szeréna törülközős akciója után Amandához költözött, lövése sem volt, hogy most éppen melyik emeleten és hányas szobában vannak a cuccai. Kérdőn nézett a barátnőjére, Amanda azonban nem sietett a segítségére, hiszen fogalma sem volt, ő hol lakik. Regina végül elengedte Jutast, a barátnőjéhez lépett, átölelte és a fülébe súgta:

- Drága, megint a tiéd lehet a szoba. – majd lenyomott egy borszagú puszit a barátnője arcára. Jutas ezalatt megszerezte a szobakártyáját, megához vonta Reginát és elindult vele a liftek felé.

Milán ezalatt kikérte a 804-t. A recepciós hölgy, aki ekkor már egy ideje a férfin tartotta a tekintetét, Amandára nézett, és türelmetlenül várta a szobát. A lány kereste az agyában a választ, és azt számolta, hogyha Milán a 804-esben lakik, akkor az ő szobáj amerre helyzekedhet el ahhoz képest.

- Hagyjuk, majd nálam alszol – mosolygott Milán, Amanda azonban gyilkos pillantásokat lövellt felé.
- Csak nem képzeled, hogy beteszem a lábam abba a szobába – harcoskodott a lány, Milán pedig a földre szegezte a tekintetét. Úgy tűnt, mint aki megérti és elfogadja Amanda érvelését. Arról azonban nem mondott le, hogy vele töltse az estét.

Ekkor egy mobilos értesítés formájában megérkezett a felmentő sereg, Regina ugyanis elküldte a barátnőjének viberen, hogy hol is laknak.

- 704 – vetette oda Amanda a szemeit forgató alkalmazottnak, olyan flegmán, ahogyan csak tudta. Felmarkolta a kulcsot a pultról, megragadta Milán kezét és még mielőtt elindult volna vele a felvonó felé, irónikusan jó éjszakát kívánt a recepciós hölgynek.

A liftbe lépve Amanda szótlanul nézte, hogy Milán megnyomja a nyolcas gombot. Ő maga a hetes után nyúlt, majd pedig elkezdte magáról lehámozni a férfi kabátját. Valahol az ötödik emelet magasságában Milán kezébe nyomta a dzsekijét, majd hátat fordított neki, és amint kinyílt az ajtó, kilépett a hetediken.

Nem nézett vissza. Szó nélkül vágtatott a folyosón, a tenyerében a műanyag kártyát dörzsölgette. Miután becsukta maga mögött az ajtót, felderengett benne a legutóbbi, szállodai malőrjük Milánnal. Amikor a tetőtéri medencéből sírva rohant haza, akkor a férfi utána jött. Most viszont fogalma sem volt, hogy mi fog történni. Nem tudta, hogy Milán megint utána jön-e, vagy ezt a lehetőséget is kihasználja arra, hogy újra pofára ejtse. A szobába érve kibújt a cipőjéből, és bebotorkált a fürdőszobába. Még eszében volt, hogy esetleg lemossa magáról a sminkjét, de végül megmagyarázta magának, hogy túlságosan fáradt és ittas ehhez. Így végül levette a melltartóját, a harisnyáját, és abban a piros ruhában, amiben az este folyamán volt, ledőlt az ágyára.

Úgy érezte, mindössze két percet aludt, amikor tompa kopogást hallott. Milán volt az. Amikor a lány kinyitotta az ajtót, a férfi nem szólalt meg rögtön. Amanda a falnak támaszkodott.

- Azt hittem, nálam alszol. - kezdte a férfi.
- Mondtam, hogy nem megyek be abba a szobába. – suttogta neki Amanda.
- Tudom, ezért jöttem le. – felelte Milán és nem tudta, de nem is akarta levenni a szemét a lány melleiről. – Beengedsz?
- Még nem döntöttem el. – válaszolta Amanda, de tudta, hogy semmit nem szeretne jobban annál, minthogy Milán bejöjjön. A férfi így is tett, és megkerülve őt beljebb lépett az előszobába.

Szexpázsit blog book Amanda Milán részegség pálinka pofon félelem szédülés szálloda

Amanda még bíbelődött egy kicsit az ajtó becsukásával és bezárásával, de érezte, hogy Milán mögötte áll. Elengedte a kilincset és leeresztette a kezeit. Nem mert megfordulni, mert úgy érezte, egyre szaporább a lélegzete és remegni kezd. Amint a csupasz vállain megérezte a férfi leheletét, tudattalanul egy lépést tett előre. Az ajtóhoz érve felemelte a kezeit, és homlokát közéjük helyezve nekitámaszkodott a hideg felületnek. Milán követte, de nem ért hozzá. Mindkettőjük fejében lomhán cikáztak a megrészegült gondolatok. Amanda agyán átfutott, hogy előző este Milán még az exével volt, amikor azonban a férfi a ruháján keresztül  hátulról megérintette a melleit, Szeréna azonnal eltakarodott az elméjéből. Hosszú percegig álltak így, csak Millán ujjai tettek néha pár bizonytalan mozdulatot. A lány arra várt, hogy kissé alábbhagyjon a szédülése, de amint rájött, hogy a szűnni nem akaró kábulat egyhamar nem távozik, lassan Milán felé fordult...

Szexpázsit blog book Amanda Milán részegség pálinka pofon félelem szédülés szálloda

Vissza - 17/3. rész Tovább - 18. rész 
Most kezdem, irány ez első rész!