Amanda azóta nem járt otthon, hogy napokkal ezelőtt rázárta Milánra a lakásajtót. Félve lépett be, de azt nem tudta, mitől is tart igazából. Hangtalanul járkált a szobák között, nyomokat keresett, őrá utaló jeleket. De a méretes párnakupacokon és a meggyötört paplanhalmokon kívül semmi sem emlékeztette arra, hogy Milán ott járt. Pizsamába bújt, és befeküdt az ágyába. Mélyen a gyűrött anyagok közé szippantott, de a saját, és a jól ismert öblítő illatán kívül semmit sem érzett. Akármennyire is szerette volna, már nem találta meg Milánt a textilromok köztött.
14:00
Mielőtt a délután közepén elbóbiskolt volna, még egyszer átolvasta Milán neki küldött levelét. Az elmúlt napokban számtalanszor megtette ezt, most azonban remélte, talál még valamit a sorok között, amit korábban nem vett észre. Ott voltak a mit is kezdenék igazából veled és a nem mernék ilyet bekockáztatni kezdetű mondatok, és a további, keserves frázisok, melyek közt nem volt semmiféle titkos üzenet, nem bújtak meg bennük reménykeltő szavak. Csak a szokásos elutasítás kiabált a néma irományból. Amandát a mobiljával a kezében nyomta el az álom, amiből pár órával később egy Facebook-üzenet csippanása verte fel. Káté írt, hogy úgy néz ki, ráér ma este, és ha oké a dolog, akkor felugorna valamikor, hogy bepótolják a legutóbb elmaradtakat.
16:00
Amanda az álommező határán azon merengett, nincs semmi oka arra, hogy nemet mondjon az ajánlatra. Ha Milánnak egyetlen olyan indok sem jutott eszébe, ami meggátolta volna abban, hogy Nitcával szexeljen, akkor neki most aligha kell rosszul éreznie magát. Főleg a délelőtt történtek tükrében. Így végül egy lelkesedő emotikont küldött az exének, és annyit kért tőle, legalább az órát írja meg, mit is ért pontosan este alatt.
17:00
Egy órával később egy e-mail tompa hangja keltette. Jutastól jött, de a privát címére, ami persze rögtön gyanakvásra adott okot. Valami spontán buliról írt, amit ma este tartanak a Parfümben, és amire mindenkit szeretettel vár. Még félig-meddig szunyókált, de visszaírt a főnökének, hogy nincs abban az állapotban, hogy ma szórakozzon, és megkérdezte, egyébként miről is van szó. Így derült ki, hogy Nitca partyt szervez. Állítólag úgy fogalmazott, összerázza a csapatot, hogy szeretne mindenkit közelebbről megismerni, és kicsit lazítani. Amanda minden erejét összeszedte ahhoz, hogy továbblökje a levelet Reginának, és csak annyit fűzött hozzá, hogy: ugye nem megyünk?
19:00
A barátnője azonban csak két óra múlva reagált, így az újboli ébredés megerősítette abban a hitében, miszerint hiába lop el valaki egy fél szabadnapot, kizárt, hogy pihenni tudjon, ha van okostelefonja. "Én beteg vagyok, nem kell mennem Nitca bulikájába" - írta Regina, mire Amanda csak annyit felelt, hogy neki sem kötelező. "Ma Jutas látott sírni az irodában. Gondolom elnézi nekem, ha ezt most kihagyom. És amúgy is... Az a hülye picsa egész biztosan csak önmagát akarja megint jól összerázni Milánnal, és nem a vadiúj munkatársait egymással. "Szánalmas, hogy ehhez ilyen agyafúrt trükkre van szüksége" - fokozta a beszélgetés hangulatát Regina, ami után Amanda egyertértőn hajtotta vissza a fejét a párnájára.
19:30
Fél óra sem telt bele, mire Káté megüzente, kilencnél hamarabb nem ér oda. Ekkor Amanda végképp átadta a világ elől elmenekülő, kora esti szundikálás lehetőségét a felejtésnek, és úgy döntött, felkészül az exe érkezésére. Ráhangolódás alatt többek között a viseltes ágyneműgarnitúra lecserélését, a teste célterületein lévő összes szőrszál eltüntetését, a tökéletes ruhadarabok kijelölését és egy fél üveg bor elpusztítását értette.
21:00
A múltja persze semmit sem észlelt a gondosan kiválasztott öltözékből, hamar a laminált padlólapra hajította a korábban legszexisebbnek ítélt cuccot. A szokásos rutinmozdulattal markolt bele a kifogástalanul egyenesre vasalt hajkoronába, ügyet sem vetve az egymáshoz tökéletesen passzoló, és az eddig még felavatatlan fehérnemű-kollekcióra. Olyan vehemenciával falta Amanda kislányosra borotvált részeit, hogy aligha vette volna észre, ha néhány pihécske véletlenül kimaradt volna a nyírásból. Ez a fajta érdektelenség persze érvényes volt a frissen megvetett ágyra, az Amanda otthonában honoló látszólagos rendre és a gyorsan odavarázsolt tisztaságra is.
22:00
Mikor Amanda egy órával, valamint egy igazi és egy színlelt orgazmussal később bezárta távozó exe mögött a folyosórácsot, örömmel töltötte el, hogy legalább az elmúlt néhány órában nem gondolt Milánra. Hogy végre a vele való veszekedésen kívül más módon is levezethette a benne gyülemlő feszültséget, és persze azért is, mert újra találkozhatott Kátéval, aki ha csak egy kis időre is, de elvonta a figyelmét káoszos életéről. A fejében lévő vészcsengőt, mely arra figyelmeztette, milyen ócska bosszú is volt ez, gyorsan sikerült elhallgattatnia, és máris más megvilágításba tudta helyezni az elmúlt napokban történteket. Így máris nem tűnt akkora árulásnak, hogy Milán felpróbálta Nitcát, és ez megkönnyebbüléssel töltötte el.
23:30
Napok óta először érezte úgy, hogy végre igazán jól fog aludni. Mert ha meg nem is oldódtak, de legalább egy kissé a helyükre billentek a dolgai.
01:00
Pechére azonban az a mámoros, kellően, de nem elegendően kielégítő, levegőben lebegős, valahol mélyen diadalittas, de miértekkel teli állapot, amit egy nő akkor érez, amikor nem azzal a férfival szexelt, akivel eredetileg szeretett volna, nem tartott sokáig. Szendergés helyett Nitca buliján gondolkodott, hogy vajon kik vettek részt rajta, milyen lehet, és persze azon, Milán elment-e.
Éjszakára lenémította a mobilját, mert igazából pihenni akart, és nem arra kelni, hogy Jutas hívogatja, hol van, és hogy a viberen Janka meséli, ki mit művelt a nagy lazításban. És ugyan nem hitte, hogy Milánra írna neki bármit is, ezen az éjjelen nem is lett volna kíváncsi arra, mit mondana, hogyha mégis.
04:30
Ezért is lepődött meg, amikor hajnalban egy korábban sosem hallott zörejre ocsúdott fel, amit először nem is tudott beazonosítani. Ijedten ébredezett, mert a zaj a bejárati ajtó felöl érkezett. Úgy tűnt, hogy valaki kulcsal akart bejutni a lakásába, és ez csak azért nem sikerült neki, mert Amandáé belülről már kitöltötte a zárat. Azt az ébrenlét határán is pontosan tudta, hogy ez mindössze három embert jelenthet. Az anyját, a takarítónőt, és a pótkulcs jelenlegi birtoklóját, azaz Milánt. Felült az ágyán, és azon agyalt, az első kettő kulcstulajnak egész biztosan nem lett volna oka, hogy fél ötkor beállítson hozzá. Ürügye mondjuk Milánnak sem lett volna, de mindközül ő tűnt a legőrültebbnek.
Gyorsan a lehallkított telefonja után nyúlt. Először az időt állapította meg, majd pedig meglátta a kollégája üzeneteit. Miközben a sorokat olvasta, hogy Milán felé tart, majd pedig, hogy meg is érkezett a házához, a lábai maguktól vitték a testét az ajtó felé. Rátapasztotta a fülét, de nem hallott semmit. Úgy tűnt, az álbetörő feladta, és hirtelen már a réseken sem szűrődött be a folyosólámpa fénye. Így okkal remélhette, hogy csak álmodta az egészet, és Milán a valóságban nem próbált meg bejutni a lakásába hajnalok hajnalán. Ekkor azonban megrezdült a makrában tartott készülék, a kijelzőre pedig azt írta, "Itt várok".
Vissza - 29/3. rész Tovább - 31. rész
Most kezdem, irány ez első rész!
