- Hányinger.
- Ne haragudj, micsoda?
- Ahogy mondtam.
- Mi? Most? A leves?
- Nem. Akkor este. Milánnal.
- Ezt most nem értem.
Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!
- Még mielőtt belekezdenél az ő verziójába, gondoltam elmondom, én hogy láttam a sztorit – dobta fel Amanda. Regina bólintott, majd szótlanul kanalazta tovább az ebédjét. - Jutas kissé bőkezű volt a pálinkával, és amint magamon éreztem Milán kezeit, tudtam, hogy ha ledugja a nyelvét a torkomon, mindennek vége lesz, és én kidobom a taccsot. Nem mertem kockáztatni…
- Ezért állítottad le?
- Igen. De csak pár percet kértem, hogy összeszedjem magam. Bementem a mosdóba, lefetyeltem egy kis vizet, bevizeztem az arcom és a tarkóm. Megigazítottam a sminkem. Mindössze pár pillanatnak tűnt az egész. Tényleg nem az én hibám volt. Nem akartam lerázni, vagy kikosarazni.
- És ő tisztában van ezzel? – tette fel azt a kérdést Regina, amire ő maga egyébként Amandánál is jobban tudta a választ.
- Dehogy is. Már aludt, amikor kiléptem a fürdőből.
- Erre te?
- Mit tehettem volna? Odafeküdtem mellé és megérintettem az arcát. Forró volt a bőre, gondolom a rengeteg piától. Simogattam, hátha felébred, de nem mozdult. Sokat akkor sem értem volna vele, ha hangos szóval felverem. Végül odabújtam hozzá. Olyan közel, amennyire csak tudtam és amennyire kizárt, hogy valaha még egyszer kerülök hozzá – vallotta be Amanda, Regina pedig már mindent értett.
Milán leegyszerűsített, inverz férfiverziója ugyanis, amit vasárnap reggel mesélt el, úgy hangzott, hogy lement ugyan Amanda szobájába, de a lány nem sokkal később lerázta, magára zárta az budiajtót, reggelre pedig lelépett. Immáron a barátnője sztoriját ismerve Regina számára világossá vált, hogy ez a két idióta ismét a saját kommunikációs csapdájába esett, és a félreértés oka nem más volt, mint korábban oly sokszor, az alkoholos befolyásoltság, ami egymás felé hajtja őket, valamint a ki nem mondott szavak, amik végül minden esetben közéjük állnak.
- És miért nem maradtál reggel? – puhatolózott Regina.
- Nem tudom. Ezen elég sokat agyaltam a kocsiban, miközben jöttem vissza Pestre - látta be Amanda, de azért úgy döntött, folytatja. - Felébredtem, és a karjaiban találtam magam. Kioldott felsővel, félig magamra ráncigált szállodai takaróval, és elképesztő fejfájással. Egyszerűen beparáztam.
- Mégis mitől?
- Attól, hogy most végre itt van. Hogy ha felébred, kiderül számára, hogy mit érzek iránta. Hogy akkor vallanom kell. És vállalnom az érzéseimet. Azt, amit ő sosem fog megtenni...
- És?
- Elkezdtek össze-vissza cikázni a gondolatok és az érzések a fejemben. Először eszembe jutott Szeréna. És felhúztam magam azon, hogy egy nappal korábban még vele volt. Az baszott fel, hogy ha összejönnék Milánnal, onnantól nem szeretnék tovább küzdeni érte. Sem a figyelméért, amivel néha talán engem is kitüntetne majd, sem pedig az exével, aki valamilyen, számomra ismeretlen formában a mai napig sakkban tartja őt - sóhajtott, Regina azonban nem szólt közbe. - Aztán persze rájöttem, hogy ugyanezt csinálom Kátéval, ezért aztán semmivel sem vagyok jobb nála. Így a nagy, közös elcseszettségünk kapcsán pár pillanatra megint úgy gondoltam, ő az akire szükségem van.
- És nem?
- Aligha.
- Ezért leléptél.
- Le! És tudom, hogy egy idióta, hülye picsa vagyok. De egyszerűen már nem akartam.
- Mert megkaphattad volna. Ezért nem kellett már - nyilatkoztatta ki Regina, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Amanda tettetett értetlenséggel.
- Mert azzal vége lett volna a több mint fél éve tartó macska-egér játékotoknak. És végre kiderült volna, miért is csináltátok az egészet.
Amanda némán nézett a kolléganőjére, szó nélküli megállapodással egy perc goondolkodási időt kért. Rettegett attól, hogy Reginának végül megint csak igaza lesz. Az agya sorra gyártotta a hamis, önigazoló magyarázatokat, a szája pedig azonnal ki is mondta őket.
- Nem akartam újra csalódni benne, ennyi. Nem szerettem volna reggel szembesülni a soronkövetkező visszautasításával. Nem mertem maximálisan közel engedni magamhoz, mert csak újra belém vájta volna a karmait. És ami a legrosszabb, hogy akár mit is mondott volna reggel, nem lettem volna már képes arra, hogy elhiggyem neki.
- És szexelni sem akartál vele? Nem érdkelt, hogyan dugna meg?
- Hogy a francba ne érdkelt volna - csattant fel Amanda, majd tekintettel a téma érzekenységére, kissé lejjebb vette a hangerőt és folytatta. - Azóta kíváncsi vagyok, hogyan dug, mióta először megcsókolt az a rohadék. De mondtam, hogy feszélyezett Szeréna. No meg az, hogy utána azonnal mehettem volna Jutashoz.
- Hogy jön ide Jutas?
- Úgy, hogy miután keféltünk volna, mehettem volna hozzá felmondani.
- Te tiszta hülye vagy - vágta vissza Regina, majd intett a pincérnek, aki kihozta a számlát.
Ragyogó napsütésben bandukoltak vissza az irodába. Mindkettejük fejében kavarogtak a gondolatok. Amanda a délelőtti meeting miatt továbbra is kissé zabos volt, az pedig külön bosszantotta, hogy a barátnője nem érti meg őt. Regina is dühös volt, mert ismervén Milán verzióját, jól tudta, hogy Amanda hülyeséget csinált. Mivel azonban megígérte Milánnak, hogy ameddig csak lehet, megőrzi a titkát, nem mondott semmit a lánynak, noha korábban azt ígérte, felfedi, mit mondott neki a férfi. Szerencséjére Amanda nem firtatta ezt az előzőleg tett kijelentést, és anélkül, hogy ismerte volna Milán álláspontját, tovább folytatta önámító érvei felvonultatását.
- Talán nálatok működik Jutassal, hogy együtt alszotok, vagy már együtt is éltek, aztán amint kiléptek a munkahelyi liftből, idegenként viselkedtek egymással. Hogy egész nap bosszantjátok a másikat, és húzzátok az agyatokat a szándékos ignorálással, hogy aztán már a mélygarázsban egymásnak eshessetek hazafelé. De Milán nem ilyen. Őt a világon semmi sem érdekli. Sem a munkája, sem a kötelességei, sem az emberek körülötte. És én sem. Hidd el, ha azt mondom, hogy akkor sem szerepelnék tényezőként a döntési folyamataiban, ha lefeküdtem volna vele Füreden - ömlött a szó Amandából, Reginának azonban csak azon járt az esze, hogyan segít többet. Ha elárulja a barátnőjének, mit gondol róla ez a titokzatos, gyanús és kiismerhetetlen alak, akitől a lány mindennél jobban fél? Vagy inkább akkor tesz jót, ha hagyja, hogy Amanda elforduljon a férfitól és a probléma megoldja önmagát? Végül a második verzió mellett döntött, és hallgatott. A lelkiismeretét pedig addig is átküldte a másik szobába, és ráparancsolt, hogy maradjon is ott.
A beálló, kínos csendet végül Amanda mobijának egy friss értesítése törte meg. Roland volt az. Válaszolt a délelőtt folyamán neki küldött üzenetre:
Visszaadtam a projektet, mert tulságosan idekötött volna - jött fel az első buborék a képernyőn, melyet további három követett.
Szerettem volna veletek, veled dolgozni, de nincs most kapacitásom egy ekkora melóra. Mivel Martin benne van, feleslegesek is lettünk volna ketten.
Egy gyakornoklány megy tőlünk, Nitca Dejneka.
R
- Te tudtad, hogy Martinék cégétől egy gyakornokot is kaptok? - fordult Regina felé.
- Fogalmam se volt. De ha gondolod, megkérdezhetem Jutast, ha már úgy is annyira szerelmesek vagyunk.
- Ne haragudj! Nem úgy értettem. Csak Milán más. Benne nincs meg az a jóság, mint Jutasban. Szinte biztos vagyok benne, hogy Milánnak nincsenek érzései. Még maga iránt sem.
- Egyébként igazad van Jutassal kapcsolatban - váltott harcnemet Regina, és úgy döntött, hogy ha már Milánnal kapcsolatban titkolózik, legalább a saját történetében őszinte lesz. - Emlékszel a tyúklábmintás miniruhámra? Na, azt vettem fel vasárnap reggel. És miközben próbáltam elérni a hátam közepét, Jutas kilépett a fürdőből, és a fogkeféjável a szájában felhúzta a cipzárt. És akkor megértettem.
- Mit értettél meg?
- Hogy kell valaki, aki felhúzza azt a kurva cipzárt - mosolyodott el Regina. - Egyszer majd te is rájössz erre.
- De nem Milánnal. - kontrázott Amanda. - Tudod ő csak letépne rólad egy ilyen göncöt, lehajítaná a földre, majd miután rádunt, távozás közben még rá is lépne az anyag sarkára. Te meg kitalálhatnád, hogyan is öltsd újra magadra.
Regina vette a lapot, és nem erőszakolta tovább a helyzetet. Vígasztalóan megsimogatta a barátnője vállát. Egymásba karolva indultak vissza a munkahelyükre, nem is sejtvén, hogy az épület a távollétük alatt orosz megszállás alá került.
Vissza - 19. rész Tovább - 21. rész
Most kezdem, irány ez első rész!
