Amanda idegesen kopogtatott az ajtón, de nem kapott választ. Amikor a csengetés sem vezetett eredményre, úgy döntött, előveszi a telefonját és a hívással próbálkozik. Már épp feladta volna a dolgot, amikor kattant a zár, és a vaskos faajtó lomhán megindult befelé. Káté alsógatyában nyitott ajtót, testén és az arcán halvány, piros csíkok díszelegtek. De nagyon szexi volt.
Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!
- Most keltél? - szegezte neki a kérdést a múltja, aki megkerülve őt már bent is volt az otthonában.
- Igen, bár lehet, hogy még álmodom. Neked nem a Balatonon kéne lenned? Mit keresel itt?
- Téged. Szexelni fogunk – nyilatkoztatta ki a lány és a kabátját a fogasra akasztotta.
- Tudod, hogy nem szexelek reggel – dünnyögte a férfi.
- 10.30 van.
- Akkor is. Emlékezz! A kapcsolatunk alatt sem csináltuk soha ilyen korán.
- És a velencei hétgége? – pedzegette a lány, miközben levette a csizmáját.
- Az csak azért volt, mert haragudtál rám. És nem akartam másnap is balhét – mosolygott Káté és miután bezárta az ajtót, elindult a konyhája felé.
- Elképesztő, hogy csak azért szeretkeztünk, hogy befogd a szám – hitetlenkedett a lány, majd a táskáját és a sálját egy fotelbe hajította.
- Figyelj! Régen volt és én most keltem. A férfi egyébként így működik, ha még nem tűnt volna fel. Ha valami szokatlan dolgot csinál, például megdug reggel, amit sosem szokott, akkor az azért van, mert valami rosszat csinált. Olyan ez, mint a virág.
- Köszönöm az életre szóló tippeket – felelte Amanda, Káté azonban nem szólt semmit. Kivett egy üveg ásványvizet a hűtőből és belekortyolt. A lány nézte őt, és közben áthúzta a fején a pulóverét.
- Nem szoktál csak így beállítani. Honnan tudtad, hogy nincs nálam senki?
- Egyrészt épp most árultad el, hogy nincs senki az ágyadban, másrészt pedig akkor gondolom nem engedtél volna be az ajtón – kontrázott Amanda.
- És ha mégis van itt valaki? – próbálkozott a férfi, és mindkét kezével a konyhalapra támaszkodva kissé előredőlt.
Amandában egy pillanatra megállta az ütő. Addig ugyanis tökéletes volt a terve, hogy a zajosan szuszogó Milán mellől kiosonva, még a reggeli előtt meglóg a szállodából. Azt is zseniálisan elintézte, hogy Regina hozza el a szobájában maradt holmikat, miután kirobbantotta onnan Milánt. Egy benzinkúton szerzett óriáskávéval életben tartva magát pedig Füredről egyenesen Káté V. kerületi lakásához vezetett. Egy valamire azonban nem számított. Hogy az exe nem lesz egyedül.
- Miért, van itt valaki? - kérdezte erőtlenül.
- Nincs. De ha lenne, és most ébredezne a hálóban, mit mondanál?
- „Szia Bratyó! Bocs, épp erre jártam és gondoltam felugrom azért a könyvvért, amit fél éve adtam kölcsön neked. Ó, és ha már itt vagyok, használnám a mosdót is.” Majd mosolyogva bevonulnék a wc-be, amíg te megmagyarázod annak a sebzett lelkű naivának, miért nem meséltél neki korábban a te elbűvölő hugicádról – rögtönzött Amanda, Káté pedig szélesen mosolygott és ismét belekortyolt az italába anélkül, hogy levette volna a szemét a volt barátnőjéről.
A lány imádta ezt a nevetést. És azt is, hogy Káté mellett ugyanaz a hülye kis fruska lehetett, aki még anno az egyetemen volt. Hogy vele voltak pillanatok, amikor eltűnt köröttük a való világ, és átszellemültek egy olyan érába, ahol egy fáradt, kissé csalódott lány és egy jóképű, alsógatyás pasi poénkodik egy konyhában, és ahol mindkettő gondtalan tisztasággal nevethet saját magán. Ezek a percek hiányoztak Amanda felnőtt életéből. Nem csak a leírhatatlan szex miatt szerette a Kátéval való időutazásokat, hanem azért is, mert mellette nem kellett önmagának lennie. Káté oldalán az a lány lehetett, akit a férfi régről ismert, akit valaha szeretett, és nem az a sérült, keserű huszonhét éves, akin lassan, de biztosan uralkodik el a munkája, és a közvetlen kollégája által gerjesztett nyomás. Akit nem hív fel mindjárt Regina azzal, hogy mégis mi a fene történt éjszaka. Akit nem üvölt majd le a főnöke, magyarázatot követelve a gyáva viselkedésére. És aki nem fog hamarosan csak azért dacból lefeküdni egy másik pasival, mert akivel valójában akart, azzal megint nem jött össze.
Amanda kacéran somolygott, és megindult a férfi felé. Útja közben megfogta a pólója szegélyét és egy gyors mozdulattal áthúzta a fején. Mire a pultot támasztó férfihoz ért, egy szál melltartóban és egy farmerben szegezte neki a kérdést:
- Na, akkor szexelsz velem reggel? – de a választ már meg sem várva a nyakába kulcsolta a kezeit és megcsókolta.
Káté azonnal a lány hátához nyúlt, majd egyetlen mozdulattal kioldotta a melltartóját. Ő csak addig engedte le a kezeit, amíg a textil a földre esett, utána nyomban visszakapaszkodott a hatalmas vállakra. Egyre vadabbul csókolták egymást, és amikor a férfi Amanda vállába harapott, a lány alig bírt megállni a lábain. Miközben az alsónadrágján keresztül simogatta, belefúrta az arcát a mellkasába, és mélyen beszívta a teste jól ismert illatát. A hálószobához vezető úton kilépett a farmeréből, de amikor a bugyiját vette volna le, a férfi kérlelte, hogy az maradjon rajta. Így zuhantak le a hatalmas ágyra, ahonnan a házigazda pár perccel ezelőtt még kómásan botorkált ki, hogy ajtót nyisson.
Káté sok mindent nem értett. Például, hogy miért kell vasárnap délelőtt az indokoltnál korábban felkelnie, és annak ellenére, hogy a tegnapi telefonhívásból kiderült, Amanda nincs a városban, mit keres most mégis alatta. Ezen persze egyetlen percet sem volt ideje gondolkodni, a múltja ugyanis septiben a nyakába pakolta a lábait. Amanda is nemes egyszerűséggel nyomta el magában a kételyeit, magabiztosan mozgott az ismerős testen, örömmel ölelte korábbi szerelmét, és élte át az ismerős, de felszabadító gyönyört. Ezt követően Káténak sem kellett sok a beteljesülésig. Előrenyúlt, megragadta az előtte vonagló lány haját, és erővel, de mégis óvatosan kezdte maga felé húzni. Amanda, aki addig az arcát egy párnába bújtatta, felemelkedett és hozzásimult a benne lévő férfihez, mire abból hangos sóhajtással szakadt ki az orgazmus.
- Elmondod, hogy mi a baj? – kérdezte a mellette fekvő lánytól, ő azonban nem kívánt még visszatérni a valóságba.
Úgy gondolta, lop még pár percet itt, a múltban, a meztelen Káté világtól és bajoktól védelmező ölelésében. Ezért csak annyit mondott neki, hogy most nincsen semmi baj. Ahogy hazugsága elhagyta a száját, menten álomba szenderült.
Délután kettőkor egyedül ébredt fel. A fürdőből halk csobogás szűrődött ki, ezért arra vette az irányt. A férfi a zuhany alatt állt, Amanda pedig elérkezettnek látta az időt, hogy felfedje ittléte kínjait.
- Bocs, hogy csak így rád törtem. Nem lett volna szabad iderohannom, csak mert megint teljesen hülyét csinált belőlem valaki.
- Igaz, legalább felhívhattál volna – dünnyögte Káté viccelőde a víz alól.
- Hívtalak, csak nem vetted fel, mert aludtál. Köszönöm, hogy befogadtál.
Káté erre már nem igazán tudott mit mondani, és nem is nagyon akart. Nem volt biztos abban, hogy bele akar menni a problémázásba, hallani egy másik férfiról, akivel megtörtént, vagy pont nem történt meg valami, amihez neki valójában semmi köze sincsen. Ő sem tudta pontosan, Amanda milyen szerepet tölt be az életében. Azt tudatta, hogy a lány különös helyet foglal el a szívében, arra azonban nem vállalkozott, hogy más pasikkal kapcsolatos baráti tanácsokkal lássa el őt szorult helyzetében. Ezért inkább elzárta a vizet, kinyitotta a fülke ajtaját, kilépett a hideg kőre, és megragadta Amanda kezét.
- Ne gondolkozz ilyen sokat! Gyere be! – utasította őt, a lány pedig engedelmeskedett.
- Hé, rajtam van a pólód – nevetett Amanda és becsukta maga mögött a kabinajtót.
Ebben a pillanatban újraindult a víz, a lány pizsamája pedig áttetsző, nedves fátyollá változott. A férfi inkább megcsókolta őt, nehogy újra beszélni kezdjen, és ahogy azon a bizonyos, korábban Amanda által már említett velencei hétvégéjükön, most is inkább a szexszel terelte el a lány gondolatait a valódi problémákról. Ezzel persze Amanda is tisztában volt, és egyáltalán nem zavarta. Nem neheztelt korábbi szerelmére, elvégre pontosan ezért jött éppen őhozzá.
Vissza - 17/4. rész Tovább - 19. rész
Most kezdem, irány ez első rész!
