A teremtés, aki egy Jutas irodája előtti asztalon támaszkodott, Amandából furcsa, számára teljesen ismeretlen érzéseket váltott ki. Más csípőből utálta volna már azelőtt, hogy megszólal, ő azonban rajongással figyelte ezt a sugárzó lényt. A lány először Reginának nyújtotta hosszú kezeit, majd pedig Amandának darálta el különösen csengő nevét. Nitca Dejneka Martin úr munkatársa volt, a gyakornok, akit Roland az üzenetében említett. És aki épp Jutashoz jött.
Elölről kezdem a Szexpázsit blog történetét!
Vékony kis testét egy szörnyen szűk, visszafogottnak korántsem nevezhető, narancssárga ceruzaszoknyába bújtatta, melyhez fehér selyeminget és elképesztően sok ékszert viselt. Az oldalán egy méregdrágának tűnő, kövekkel díszített dizájnertáska, valamint egy kicsit kisebb laptoptáska csüngött. Regina után lépett be a konyhába, ameddig ugyanis a főnök vissza nem ért az ebédből, valamivel le kellett foglalni a különös vendéget. Kávé helyett teát kért, majd pedig az Amanda melletti széken foglalt helyet. Regina a kávéfőzővel bíbelődött, közben pedig gyanúsan méregette a fiatal lányt. Amanda persze látta, hogy a barátnőjének mennyire ellenszenves Nitca. Kérdésekkel bombázta őt, hogy minél többet megtudjon róla, és ki akarta deríteni, mennyire is veszélyes rájuk nézve ez az orosz jövevény.
Nitca persze boldogan mesélt magáról. Arról, melyik egyetemre jár, mióta tölt be marketinggyakornoki pozíciót Rolandék cégében, és hogy milyen határtalanul boldog, amiért egy ilyen nagyszabású projekten dolgozhat. Regina Amandára nézett, aki épp ekkor alig észrevehetően felemelte mindkét szemöldökét. Tette ezt azért, mert kicsit bántotta, hogy míg ez a húszéves kis csitri is benne van az évszázad bulijaként aposztrofált üzletben, addig ő azért marad ki a jóból, mert képtelen lenne együtt dolgozni Milánnal. Azt is furcsállta, hogy mióta visszaértek az étteremből, és amióta belépett az irodába ez a különleges lány, egy időre meg is szűnt a férfin és az elmúlt éjszakákon kattogni. Úgy érezte, ez a szokatlan éra, ami körüllengi ezt a csajt, olyannyira magába szippantotta, hogy semmi más nem volt fontos, csakis ő. Nitca Dejneka, aki tizenöt percig egyfolytában orosz felmenőiről beszélt, valamint arról, hogy szigorú édesapja állítólagos elnyomása elől jött Budapestre. És mivel az anyja révén tökéletesen beszéli a nyelvet, mindig is tudta, hogy Magyarországon akarja majd megkezdeni felsőfokú tanulmányait. Az persze már egy másik kérdés, hogy ez a gonosz apuci tolta be őt Martinékhoz is, valamint ő fizeti mind a sulit, mind a lakást, amelyben gyermeke éldegél, nem utolsó sorban pedig azokat a trendi cuccokat, amelyekben Nitca legújabban az ő irodájukban lavírozik. Vagyis kikaptak egy elkényeztetett orosz hercegnőcskét, akiről első blikkre az jön le, hogy a világ problémái leírhatatlanul távol állnak tőle. Aki nem ismer lehetetlent, és aki megszokta, hogy mindent megkap, amit csak akar. És ez valószínűleg tényleg így is van.
Amanda még mindig Nitcát bámulta, így nem is tűnt fel neki, hogy Milán az ajtóban áll. A férfi unottan támaszkodott, várta, hogy a gyermek befejezze a Reginának előadott meakulpát, amiért csak őmiatta kell most, délután is összeülniük. Mert hogy délelőtti órái miatt nem tehette tiszteletét a reggeli meetingen.
Milánt kevés dolog idegesítette jobban a feleslegesnek tűnő munkánál, a ribancos csacsogásnál, és annál, ha valami oknál fogva neki kell várnia, főleg, ha ráadásul nőkre. Épp ezért általában pont a hölgyek kényszerültek várni őrá, aztán vagy megjelent, vagy nem. Így most különösen durcás arcot vágott, látszott rajta, hogy túl akar lenni az egészen, ehhez pedig az kell, hogy minél hamarabb el tudja már kezdeni.
- Regina, Jutas vár – dörmögte be a rövid és tömör üzenetet a konyhaajtón, majd már épp ment is volna, amikor Nitca felpattant, és a nevén szólította.
Olyan elképesztő kecsességgel emelkedett fel a székről, hogy nem lehetett nem a seggét bámulni. Tizenakárhány centi magason olyan könnyedséggel libbent Milán felé, mintha csak angyalként szállt volna. Még a haja is tökéletes S betűket járt be a hátán. A kézfogásukat követően kiderült, hogy Martin pontosan leírta, kikkel is fog együtt dolgozni az elkövetkezendő hónapokban, így a csajszi azonnal levághatta, hogy amennyiben Jutas várja őket, ez a tag csakis a gazdasági igazgató lehet.
A gyakorlott díva azonnal flörtfunkcióba kapcsolt. A vállánál érintve invitálta be a férfit egy kávéra, arra, amit korábban Regina főzött, és amit Milán kolléganői épp ledöbbenve szürcsölgettek az asztalnál ülve. Milán nem tehetett semmit, de szemmel láthatóan nem is nagyon akart. Felkapott egy logózott ajándékbögrét a szárítóról, és beleöntötte a maradék nedűt. Cukor és tej nélkül itta, közben pedig fürdött az ugribugri gyakornokból áradó dicsfényben. Miközben Nitca azt ecsetelte, hogy a szakdolgozata szempontjából számára az egész projektből leginkább a pénzügyi adatok lesznek relevánsak, Regina és Amanda a mosogatógéphez léptek és elrejtették benne poharaikat.
A két barátnő mindössze egyetlen pillantást vetett egymásra. De az olyan volt, melyből mindketten tudták, hogy Nitca nemhogy flörtölő, de egyenesen vadászó üzemmódban fut. Reginát persze nem kellett félteni. Azonnal felszólította a leányt a távozásra, kihangsúlyozva, hogy Jutas nem díjazza a késést. Ezzel ki is vezette őt a folyosóra, amiért Amanda leírhatatlanul hálás volt neki.
Már csak arról feledkezett meg, hogy azóta nem beszélt érdemben Milánnal, hogy szombat este részegen először nyugalomra intette őt, majd pedig időt kérve eltűnt a fürdőszobában. És hogy Regina mesterien terelte ki Nitcát a szobából, csak éppen bentfelejtette Milánt. A férfi persze nem könnyítette meg Amanda dolgát. Szándékosan nem szólalt meg, védekező mechanizmusként pedig még a bögréjét is a szája előtt tartotta. A lány gyorsan megindult az ajtó felé, hogy úgy tűnjön, Regináékkal tart, Milán azonban kiszúrta a menekülési próbálkozást.
- Nem tudok rájönni, mi a fene olyan izgató ebben a kiscsajban – jelentette ki, majd pedig letette a porcelánt a konyhapultra.
Amanda kénytelen volt megállni az ajtóban, visszafordulni és válaszolni az elhangzott kijelentésre, de díjazta, hogy a férfi legalább egy semleges témával indított.
- Számodra? Gondolom a mélyen ülő, sötétbarna szemekben visszatükröződő, álomszerű milánkép. És az a gyermeki izgalom, ami akkor árasztja el a testét, amikor veled beszél, vagy hozzád ér – válaszolt Amanda, de törekedett rá, hogy mondatai csak annyira legyenek gunyorosak, amennyire feltétlenül szükséges.
- És számodra? – dobta vissza a kérdés Milán, és lassan elindult a lány felé.
- Hogy számomra mi az izgató Nitcában?
- Igen. Úgy bámultad, ahogy egy férfi tenné.
Amanda elgondolkodott a kijelentésen és elfordította a fejét. Nem mert Milánra nézni, de mindenképpen válaszolni akart neki. Fokozatosan csökkent köztük a távolság, majd a lány belekezdett:
- Megmagyarázhatatlanul vonz engem. És mindent maga körül. Fél órája ismerem, de azt érzem, hogy néznem kell őt, és hogy nem tudom leemelni róla a tekintetemet. Hogy szexis, és még a kurva haja is tökéletes. Elképesztő – zárta gondolatait, a férfi pedig elmosolyodott a szövegbe rejtett káromkodásra.
- Szóval szexis.
- Inkább vonzó. A mellei, az arca, és ahogy mozog. Regina már most gyűlöli, de nekem bejön a stílusa. Olyan, mintha nem lehetne nem vágyni rá.
Amint kiejtette a száján, hogy tetszik neki a kis gyakornoklány, megijedt magától. Nem tudta, miért érez ilyet, legfőképpen pedig azt, hogy ezt miért éppen Milánnak fejti ki ilyen részletességgel. Ő persze üdvözölte Amanda leírását, széles mosolyra húzta a száját és tovább pedzegette a kérdést.
- Elképzelted, hogy megcsókolod?
- Nem, ennyire azért nem vagyok férfi – vágott vissza a lány. – De gondolom, te igen.
- Valójában nem. Azon gondolkodtam, hogy ez a csaj okos.
- Na, persze. Most, amikor ez a kis huszonéves felszolgálta megát desszertnek a kávédhoz, te csak arra tudtál gondolni, hogy okos? Bocs, de ezt nem hiszem el.
- Tökéletesen lövi be az embereket, majd meglátod. Mindenkitől azt fogja kapni és elvenni, amire szüksége van. Aki érdektelen a számára, azt látványosan ignorálja majd.
- Olyan, mint te? – kóstolgatta Amanda, de a férfi szándékosan figyelmen kívül hagyta a kérdését.
- Üresfejű naivának tűnik, de hidd el, pontosan tudja, mit tud megszerezni.
- Azt sejtem, hogy tőled mit akar, de én miért lennék érdekes a számára? Még a melóhoz sincs közöm, ami miatt itt van.
- Azt nem tudom, de szerintem ti ketten nagyon jó batárnők lesztek.
Milán szavai értetlenül csengtek az elméjében, ugyanis két dolog miatt is kizártnak tartotta, hogy Nitca kebelbarátnője legyen. Egyrészt Regina már most gyűlölte őt, mert a közös munkájukból kifolyólag valószínűleg betolakodót látott benne. Másrészt pedig épp Milán az, aki miatt hamarosan gyűlölnie kell majd ezt a nőt.
Úgy érezte, eleget beszélgetett már a férfival, és félt, hogyha nem szünteti be a vele való kommunikációt, Milán előbb utóbb felhozza majd a szombat estét, és arra ő még nem volt felkészülve. Ezért aztán úgy döntött, beleköt valamibe és kihajítja, mielőtt újabb csalódás érné.
- Nem kell még menned? Ha nem tévedek éppen meetinged van Anna Kareninával, ráadásul hallhattad, Jutas nem díjazza a késést.
- Ja, akkor már itt sem vagyok – vágta rá Milán, elfordult Amandától és nem nézett már a szemébe.
Szó nélkül kiment az ajtón, Amanda pedig egy ’végülis ezt akartam’ sóhajtással lélegezhetett fel. Először azt hitte, elégedett magával, majd rájött, hogy valójában üvölt benne a düh. Visszasomfordált ugyan az asztalához, de dolgozni már nem igazán volt kedve. Összepakolta a holmiját, és úgy döntött, otthonról fejezi be az aznapi munkáit.
Este tízkor a telefonja értesítésére ébredt. Résnyire kinyitott szemeivel először alig tudta értelmezni a Nitca Dejneka nevet a kijelzőjén, de aztán leesett neki, hogy éppen az új kolléganője jelölte ismerősnek. Annyira érdekelte a lány adatlapja, hogy nem akarta az egészet mobilról végigpásztázni. Megtörölgette a szemeit és az étkezőasztalhoz ment, hogy életet leheljen a laptopjába. Hosszú percekig időzött Nitca képei között, ez a flúgos és gyönyörű kislány ugyanis több száz fotót tett már közzé saját magáról.
Mielőtt azonban visszaigazolta volna a felkérést, Reginát tárcsázta, hogy kifaggassa a barátnőjét, mit tudott meg róla a délutáni ülés kapcsán. Kicsengett, de a hívott fél nem felelt. Amanda csalódottan tette le a telefont, majd eszébe jutott Milán. És az, amit délután mondott. Hogy hamarosan ő és Nitca nagy barátok lesznek. Ennek kapcsán egy tőle szokatlan és bátor tettre szánta el magát. Igaz, hogy este tíz után járt már az idő, de úgy döntött, zavaros viszonyuk ellenére felhívja Milánt, hogy kifaggathassa Nitcáról...
Vissza - 20. rész Tovább - 22. rész
Most kezdem, irány ez első rész!
