AJÁNLÓ
 
21:54
2016. 10. 17.
Amanda sokkal rosszabbra számított. Azt hitte, szörnyű lesz minden azután, hogy Milán elmegy, és...
A bejegyzés folyatódik
 
21:54
2016. 10. 17.
Míg lelkes utódja minden nap bement az irodába, addig Milán napokon át nem bukkant fel. Esélyt...
A bejegyzés folyatódik
 
21:54
2016. 10. 17.
- Nem ígérhetek semmit – szólalt meg halkan Milán az ágyban fekve, de továbbra sem mozdult...
A bejegyzés folyatódik
 
21:54
2016. 10. 17.
Amint a taxi felé lépdeltek, Amanda iszonyú fájdalmat érzett gyomortájékon. Rosszul érezte magát,...
A bejegyzés folyatódik
 
21:54
2016. 10. 17.
- Nem értem ezt. Hogy mi mit jelent neked - kezdte Milán, mivel a csókja után a lány újra...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA
17

Ez is egy történet a szerelemről (42. rész)

0 Komment
0 Reblog

Káté valahogy olyan furcsa volt. Nem volt különösebben elragadtatva attól, hogy Amanda felhívta, és nem is nagyon akarta felajánlani, hogy felugorjon hozzá. Pedig a lánynak szüksége volt rá, arra, hogy elmondhassa, Milán elmegy, Regina beteg, hogy Nitcával milyen nagy lépést tettek előre, nem utolsó sorban pedig gyengédségre vágyott. És persze szexre.

Nyúzottnak, fáradtnak tűnt a telefonban. Közölte, épp hazafelé tart a konditeremből, és félóra múlva lesz körülbelül otthon. Úgy tervezte, ledöglik a tévé elé és nem csinál már semmit, a volt csaja azonban meghívatta magát. Illetve közölte, megy és kész. Amanda egy óra múlva parkolta le a kocsiját az exe lakása előtt. A múlt lomhán nyitott ajtót, egy szál kockás pizsamanadrágban, valami fura, fehér színű fitneszkotyvalékot tartva a kezében. A szája helyett az arcára adott puszit, majd komótosan visszazuhant a kanapéra. Egykori kedvese egy fotelbe kucorodott és arról faggatta, mi van vele, hogy érzi magát, megvan-e még a lány, akit a múltkor vele látott.

Káté hulla fáradt volt és ennek újfent hangot is adott. A munkájára hivatkozott, meg az edzésre, és hogy ezért sem beszéltek meg mára semmit Barbarával. Mondjuk jobb lett volna, ha nem derül ki a neve, de ekkor már mindegy volt. Amíg ugyanis arctalanok az ágyasai, addig nincs velük gond. Ha nem tud róluk semmit, akkor könnyebb elfogadni a létezésüket. De Barbarának már nem csak teste és arca volt, hanem neve is. Az már korábban kiderült róla, hogy ő a recepciós az irodájukban, most viszont arra is fény derült, hogy érdekli az ezotéria és nagyon szeret festeni. Ezt már egy kicsit túl sok információnak érzékelte, hiszen alapból azért jött ide, hogy magáról és a gondjairól beszéljen, hosszú percekig azonban egy vadidegen csajról társalogtak. Hogy ki lehessen végezni ezt a témát, kiment a mosdóba, legnagyobb meglepetésére azonban a szeretője fürdőszobája női kacatokkal volt tele. De nem csak egy szemceruza, vagy egy fogkefe volt véletlenül ottfelejtve, hanem Barbara tusfürdője, samponja, borotvája és egy doboz tampon is. Miközben megmosta a kezét, kissé összeszorult a gyomra a látottaktól. Mire visszaért a nappaliba, Káté már nem volt ott, a hálószobában feküdt az ágyán.

- Mond csak, hogyan lehetséges, hogy máris ennyi holmija nálad van? Azt hittem, még csak pár hete randizgattok.
- Valójában először két hónappal ezelőtt feküdtem le vele. Azóta néha találkozunk.
- És ennyi idő alatt máris nálad állomásoztatja a borotváját?
- Azt mondta, ezekre szüksége van reggel
- felelte, Amanda viszont csak hümmögött. - Ennek nincs jelentősége, csak itt van pár cucca. Nehogy most ezen kiakadj!
- Nem akadtam ki, csak nekem eszembe sem jutna, hogy egy pasinál, akivel csak pár hete szexelek, otthagyjak bármit is. Egyrészt, mert lehet, hogy soha többé nem megyek vissza, másrészt mert ciki.
- Ez csak egy borotva…
- Nem, ez nem csak egy borotva. Ez azt jelenti, hogy beköltözött a fészekbe, és már annyira otthon érzi magát, hogy nálad szőrtelenít
– fújtatott, de nem tudta, pontosan meddig is mehet el. - Bocs, kicsit ingerült vagyok.
- Igen, azt látom. Mi a baj?
- Milán elköltözik a kontinensről. És még csak el sem mondta. Véletlenül bukott ki a dolog. Regina meg beteg, de félre kell állnom, hogy a barátjával lehessen. A melóm is szar, elbuktunk egy elég fontos projektet, szóval nem vagyok valami jól.
- Sajnálom.
- És ezek után ide jövök hozzád menedékért, a világ gondjai, bajai elől, és egy intim mosakodó gél néz velem farkasszemet a fürdődben. És fenyegetően azt kérdezi, mégis mi a francot keresek itt
– zuhant össze, mire Káté felült az ágyán és jelezte, és hogy ideje lenne közelebb jönnie.

Lassan lépdelt oda hozzá, és hagyta, hogy az exe átölelje a lábait, és a hasára fektesse a fejét. Beletúrt a sűrű, fekete hajába, a tarkóját érintette, de nem szólalt meg. Nem tudta, mi lenne az okosabb. Ha még most visszafordulna és hazamenne, ha tovább faggatná korábbi szerelmét annak új kapcsolatáról, vagy ha egyszerűen csak lehámozná magáról a ruháját és szexszel feledtetné el az imént felsorolt és hangosan ki is mondott problémáit. Végül a második és harmadik verzió között lavírozva óvatosan megkérdezte, mégis mennyire fontos ez az új nő.

- Nem tudom. Először nem akartam semmit komolyat vele. De aztán mindig jött, hívott, szervezett egy csomó programot és most valahogy így alakult.
- Gondolom ő meg van győződve arról, hogy jártok.
- Nem hiszem. Nem mondtam neki soha semmi olyan, hogy akkor most együtt vagyunk, vagy valami.
- Viccelsz? Itt hagyja a tamponját, ilyet csak egy barátnő csinál.

Ekkor elfordult tőle, és lassan elkezdte levenni a pulóverét, kigombolni a farmerét. A férfi csak nézte, nem szólt, nem mozdult. Látta, hogy a lány mindent a babzsákfotel tetejére halmoz, ami korábban a testét fedte, és fehérneműben indul vissza hozzá. Mikor odaért, ráfogott a derekára és magára húzta, de a talpa továbbra is földön maradt, így ültek tovább egymással szemben. Amanda nem tudta, mit mondhatna, ezért inkább megcsókolta őt, hogy ezzel is időt nyerjen. Fázott egy kicsit, de érezte maga alatt a meleg testet, a forró ajkakat és melengető ölelést, így hamar megfeledkezett róla. A kockás pizsama mozogni kezdett, melltartójának pedig megszűnt a szorítása. Ledobta magáról az immáron feleslegessé vált texilt, és kissé megemelkedett, hogy a férfi perzselő szájának szintjére hozza a bimbóit. Veszettül élvezte az ismerős mozdulatokat, egy valami azonban nem hagyta nyugodni.

- Egy pillanatra az jutott eszembe, hogy nem is akarsz majd szexelni velem – nyögte ki halkan.
- Ez nekem is megfordult a fejemben, amikor felhívtál. Gondoltam rá, hogy elmondom, hogy ez azért már elég komoly vele. De végül nem akartam telefonban.
- És a múltkor a bárban? A randitok után? Elvégre már akkor is együtt voltatok.
- Igen, de az más volt.
- Mégis miben?
- Vele voltam ott, de megörültem, amikor megláttalak. Izgatott, hogy mindketten ott vagytok egyszerre az étteremben. Aztán ő nem jött fel hozzám, és onnan csak rád tudtam gondolni. Aztán amikor ott voltam veletek, akkor meg már tőle akartalak megszerezni.
- Mégis otthagytál vele.
- Igen, mert azt hittem, az lesz a jó döntés. Volt valami?
- Dugtunk, de nem volt valami nagy szám.
- Elmentél?
- Nem
- hazudta végül.

Amandának ennyi elég is volt a beszélgetésből. Érezte, hogy amit hall, az belül valahol fáj, csak most éppen azért nem érzi, mert égeti a vágy, a teste izzik és nedvesedik, ahelyett, hogy a kínzó gyomorgörccsel foglalkozzon. Maguk közé nyúlt, félrehúzta az összes, a bőrüket egymástól elválasztó textilt és lassan csusszant rá. Káté mélyen felnyögött, és rámarkolt a kerek popsira. Ütemesen mozogtak, lassan, apró köröket leírva.

- Akkor most hogyhogy mégis itt vagyunk?
- Tudtam, hogy úgysem fogom kibírni.
- Akkor ez most egy újabb búcsúszex?
– puhatolózott, mert muszáj volt megtudnia az igazságot.
- Asszem igen.
- Nem szeretem a búcsúszexeket. Mindig olyan szomorú leszek utána
– mondta, majd hátára fektette a partnerét, elnyúlt a mellkasán és hosszasan csókolta.

Közben fokozta az iramot és úgy volt vele, nem tesz fel több kérdést, nem agyal tovább, hanem egyszerűen csak átadja magát a közös orgazmusnak. Az immáron tökélyre fejlesztett, összehangolt élvezet után mozdulatlan maradt. Alkarját Káté  feje mellett nyugtatta, tekintetét a nyakába mélyesztette, de arra még nem volt felkészülve, hogy az izzadt bőrfelületeiket elválassza egymástól. Tudta, hogy ő sem szeret azonnal szétugrani, így türelmesen várta, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat.

- Nem akarom, hogy szomorú legyél – törte meg végül a csendet a férfi. Csak a szája járt, a teste mozdulatlan volt.
- Már az vagyok. Ilyenkor mindig elkeseredek, amikor újra elveszítelek – erre persze nem lehetett mit mondani, ezért apró, pici csókokkal lett elodázva a válaszadás.

Ezután pár percig némán feküdtek egymás mellett. Káté közel húzódott, átölelte a lányt, akinek ez még egyet csavarintott a szívén. Most érkezett csak meg a korábban elmaradt feszítő fájdalom, és érezte, ahogy a feje megtelik belülről könnyekkel. Nem akart sírni, mert nem szeretett volna gyengének tűnni. Hiszen ez oly sokszor megtörtént már korábban, és talán rengetegszer meg is fog még, mégis úgy érezte, mintha ennyi év után ez a férfi mindig újra és újra szakítana vele.

Amikor vele volt, sosem gondolt Milánra. Vagy legalábbis nem úgy, nem az érzelmeivel. Ha Kátéval volt, belé volt szerelmes, minden más csak oldalról beszűrődő háttérzaj volt. Régóta megtanult már élni nélküle, tudta, hogy nem fogják soha újrakezdeni, de titkon mindig ebben reménykedett. Ezért is tette fel minden búcsúszexet követően ugyanazt a kérdést.

- Miért nem kezdtük soha újra?
- Mindig ezt kérdezed
– mosolygott a férfi és adott két puszit a lány meztelen hátára.
- Tudom. De úgy tűnik, soha nem értem meg, miért nem jöttünk össze újra. Most is itt vagyunk, miért kell mindig eljátszanunk ezt, és miért kell mindig sírnom miattad? - amint ezt kiejtette, már ömlöttek is a könnyei. A mögötte fekvő test közelebb húzódott hozzá, még inkább magához vonta és egy kis szünet után így szólt:
- Mert egyszer már nem működött.
- De miből gondolod, hogy most sem menne? Kölykök voltunk, az egyetemen jártunk, most meg felnőttek vagyunk. Más az életünk, mások a gondjaink, nem az a legfontosabb, hány közös óránk van
– szipogta.
- Tudom, de senkivel nem jövök össze újra, akivel egyszer már nem ment.
- Tudom, mert ilyenkor mindig ezt mondod. Sorba jönnek ezek a kiscsajok, múltkor a fodrász, most meg ez a recepciós buksza, és mindegyik kap tőled egy esélyt, hogy igazi legyen, csak én nem kaptam egyet sem soha -
 mondta ki, és közben átfordult, hogy szemből lássa beszélgetőpartnerét.
- De, egyet kaptál – nézett rá szomorúan.
- Az kevés volt. És azt elszúrtuk. De csak mert éretlenek voltunk. Fiatalok és hülyék. Most már soha nem engednélek el – vallotta be és záporoztak a könnycseppjei.

Erre sem lehetett nagyon mit mondani, ezért Káté inkább fölékerekedett és az övéhez tapasztotta az ajkát. A csókjuk sós volt a sírástól, de Amanda nagyon élvezte, mert megint átváltott az agya szomorkodásból örömbe, mámorba. Érezte, hogy ez nem csak egy elnémító puszi. Nem csak arról szól, hogy betapasszák a száját, ebben sokkal több van. Vágyakozás, szeretet, szerelem, szenvedély és epekedés.

A férfi némán gyűrte maga alá, amikor tudta, készen áll egy második menetre, és amíg újra el nem élvezett, ki sem engedte őt maga alól. Többet nem is szólaltak meg, csendben szeretkezték végig az utolsó utáni búcsúszexüket. Amanda már nem sírt, megértette azt, amit eddig is tudott, amit már az eltelt évek alatt minden búcsúzáskor végighallgatott. Újfent elfogadta, nem lesznek újra együtt, hiszen ezzel már akkor is tisztában volt, amikor este idejött. Addig inkább kihasználta a valaha szeretett férfi közelségét, átkulcsolta a testén a lábait, és elképzelte, milyen lenne, ha tényleg szerelemmel szeretnék egymást. Olyan igazival, mint régen.

Vissza - 41. rész   Tovább - 43. rész
Most kezdem, irány ez első rész!