Szexpázsit

Amanda, ahogy végigrágta magát Milán sorain, azonnal továbbította a levelet Reginának. Bízott abban, hogy a barátnője azonnal elolvassa, és rögvest fel is hívja őt, hogy megvitassák a történteket. Szerencsére ezt Regina is pont így gondolta, ezért, miután végzett az e-maillel, tárcsázta Amanda számát.

- Mit akarsz? Milánhoz képest egész komplex a levél. Egész mondatokkal, saját gondolatokkal, eleje-vége történettel. Őszinte... Szinte már az is hihetetlen, hogy ő írta...
- Mielőtt agyondicsérnéd, közlöm, hogy tegnap éjjel átjött, befejeztette velem a te munkádat, amit amúgy Nitca miatt baszott el, majd pedig bebújt a takaró alá, nehogy hozzám kelljen érnie...

- Hogy mi? Nálad aludt? - kérdezte hitetlenkedve Regina.
- Igen, nálam aludt, csak én nem voltam otthon. Pár percig bírtam, aztán otthagytam a francba.
- Erre reggelre írt egy levelet?
- Nem, én írtam neki egyet, mielőtt rázártam volna az ajtót. Arra válaszul küldte azt, amit láttál. Szóval én anyáméknál vagyok, ő meg vélhetően még mindig a lakásomban.
- Ti aztán nagyon hülyék vagytok - summázta Regina.
- Van még más is...
- Ne kímélj - vágta rá, és jól hallhatóan átfordult a másik oldalára.
- Asszem megdugta Nitcát - mondta Amanda, és ahogy meghallotta a saját hangját, furcsa fájdalmat érzett a gyomra környékén.
- És ezt honnan tudjuk?
- Elolvastam a Facebook levelezésüket.
- Te belenéztél az üzeneteibe?
- Ajjj, ugyan már, ne légy ilyen álszent! Minden nő belenézett volna annak a pasinak a levelezésébe, akinek épp szakítós üzenetet ír a saját notebookján, és a nyavalyás Face történetesen épp nyitva van...
- Szép védés Sherlock. Na, és mit tudtál meg?

- Hogy Nitca bulija után találkoztak. Amikor én hozzád mentem, a kis ribanc Milánhoz.
- És?
- És szerinted mit csináltak?
- Nem tudom, lehet, hogy Milán neki is épített egy párnafalat - próbálta menteni a menthetőt Regina.
- Ugyan, Nitcát még én is lendületből megdugnám, majd pont Milánnak kéne kétszer mondani. Ráadásul utána együtt jöttek be reggel. Máskor kb. dél körül találja meg először a munkahelyét. És kávét is vitt neki.
- Tegyük fel, hogy igazad van. Akkor viszont örülj, hogy nálad nem volt semmi. Ha reggel Nitcában ébredt, akkor a minimum, hogy a te ágyadban a matrac alá bújik...
- Szóval akkor azok után, hogy Szeréna három napja a háza előtti lépcsőn kapott el minket, Milán másnap megdönti Nitcát, majd miután engem nem, ír egy levelet arról, hogy Szeréna milyen érzékeny, és milyen rosszul esne neki, a fülébe jutna bármi?
- Igen, azt hiszem.
- És mit gondol? Ha Szeréna megtudja, hogy Nitcával kefél, akkor nem fog kiakadni?
- Nem tudom. De hidd el, ha 24 órával később veled is szexelt volna, akkor most sokkal pocsékabbul éreznéd magad. Vagyis tulajdonképpen korrekt volt.
- Tudod, ha hajnalban egy sor észveszejtő orgazmus után, erőtlenül rogytam volna a padlószőnyegre, aligha jöttem volna rá, mi van köztük. Egyrészt mert fel sem merült volna bennem, hogy hajnalban még mással volt, másrészt pedig mert eszembe nem jutott volna a gépében kutakodni. És amúgy is. Te kinek az oldalán állsz?

- A tiéden. De mi lenne, ha előbb beszélnél vele?
- Soha többé nem kommunikálok Milánnal.
- Akkor kezd Nitcával! Fogadok, hogy részletesen beszámolna neked minden egyes mozzanatról és mozdulatról, ha neki szegeznéd a kérdést. Amilyen jó pajtik vagytok mostanában...
- Na, már csak az kéne, hogy Milánról áradozzon nekem.
- Akkor beszélj vele, ha már bent leszek! Vagy szólj Jankának! Kell valaki, aki összeszed utána a konyhakőről.
- Tényleg, mikor jössz? Én most pár napot lapítanék itt, de Jutas így is nagyon kiborult, hogy össze-vissza jártok be.
- Őt bízd rám! Amúgy is beszélnem kellene már vele, nagyjából ezerszer hívott.
- Mikor mondod el neki?
- Hamarosan...
- Eléggé ki van bukva. És aggódik érted. Szörnyen festett tegnap. Ez a Martin-projekt elég húzós, és veled sem tudja, hogy mi van.
- Ööö... És te most kinek a pártján vagy?
- Nyilván melletted. De úgy gondolom, tudnia kellene róla.
- Elvileg ma este találkozunk, szóval nyugi...

Vissza - 28/3. rész   Tovább - 29/2. rész

Most kezdem, irány ez első rész!