AJÁNLÓ
 
20:46
2016. 08. 29.
Amanda sokkal rosszabbra számított. Azt hitte, szörnyű lesz minden azután, hogy Milán elmegy, és...
A bejegyzés folyatódik
 
20:46
2016. 08. 29.
Míg lelkes utódja minden nap bement az irodába, addig Milán napokon át nem bukkant fel. Esélyt...
A bejegyzés folyatódik
 
20:46
2016. 08. 29.
- Nem ígérhetek semmit – szólalt meg halkan Milán az ágyban fekve, de továbbra sem mozdult...
A bejegyzés folyatódik
 
20:46
2016. 08. 29.
Amint a taxi felé lépdeltek, Amanda iszonyú fájdalmat érzett gyomortájékon. Rosszul érezte magát,...
A bejegyzés folyatódik
 
20:46
2016. 08. 29.
- Nem értem ezt. Hogy mi mit jelent neked - kezdte Milán, mivel a csókja után a lány újra...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Amanda egész délután azon agyalt, vajon el kell-e mondania Reginának, hogy este Jutassal találkozik, vagy nyugodtan elhallgathatja a barátnője elől ezt az apró részletet. Mert ha felhívja azzal, hogy a pasija/szeretője/főnöke közölte, ugyanúgy viselkedik, mint Milán, aki ugye egy regisztrált szociopata, és ennek megvitatására este beülnek valahova egy italra, Regina tuti kiakad. Igazat tehát nem mondhatott, de hazudni sem akart, ezért inkább nem vallott be semmit.

Sebesen szedte a lábait, hogy időben odaérjen a bárba, amit Jutas megjelölt, és aminek a nevét, címét Facebookon küldte el. Ez volt az első alkalom, hogy a főnök nem valamelyik céges kommunikációs csatornát használta az információátadásra, hanem a közösségi média eszközeivel üzent Amandának. A lány továbbra is rosszul érezte magát, amiért Regina tudta nélkül fut össze Jutassal, ráadásul azért, hogy jól kibeszélje őt és a kapcsolatukat. Azon merengett, vajon ő mit szólna, ha a barátnője most épp Milánnal ülne egy asztalnál, és hordaná el őt mindenféle szarszemétnek két korsó sör felett.

Amanda hitt a gondolat teremtő erejében, a telepátiában, illetve abban is, hogy minden okkal történik. De amikor negyed órával a megbeszélt találkozó időpontja előtt Regina felhívta, megállt benne az ütő. Megfordult a fejében, hogy nem veszi fel, de úgy gondolta, abból lesz csak világraszóló botrány, ha találkozik a barátnője pasijával és még a mobilját sem veszi fel ezalatt. Így aztán fogadta a hívást.

- Szia, nem csinálunk valamit este? – indított Regina, Amanda pedig megtorpant, nehogy a tűsarkú kopogása behallatszódjon.
- Épp találkozom valakivel. De mi a helyzet? – próbált kérdéssel terelni.
- Semmi különös, csak megint összevesztünk Jutassal, illetve én veszekedtem vele, ő meg hagyta. Úgy volt, hogy együtt csinálunk valamit, ehelyett belekötöttem és kihajítottam. Szóval most unatkozom, és gondoltam felhívlak. Rolanddal találkozol?
- Nem, valójában Jutassal
– vallotta be Amanda, hiszen nem hazudhatott, tekintve, hogy Regina a férfitől bármikor megtudhatja az igazat.
- Ó.
- Igazából ma délben lett volna egy megbeszélésünk, de Milán belerondított, így végül abban maradtunk, most folytatjuk. Mondta, hogy felszabadult az estéje, meg hát elég kedvetlen is volt, szóval rábólintottam. De ugye nem baj?
 - Végülis nem
– habogta, de nem tűnt valami meggyőzőnek. – És hová mentek?
- Valami borozós helyre a Deáknál.. Én nem ismerem, de épp oda tartok, a macskakövön küszködök magas sarkúban.
- Sejtem melyik lesz, ott van az egyik kedvenc helye
– reagált, amitől Amanda egyre inkább úgy érezte, tilosban jár. – Esetleg utána, ha van kedvetek elmehetünk még valahova. Mármint gondolom, kicsit iszogattok, addigra én is összekapom magam, és összefutunk.
- Mármint hármasban?
- Akár.
- Oké
- betűzte Amanda, de előre rettegett a hármas randi gondolatától. Mivel odaért Jutashoz, septiben megszakította a hívást.

A főnök a hely előtt téblábolt, kicsit talán idegesnek is tűnt. Egészen aprókockás, kék inget és farmert viselt, amiben meglehetősen jól nézett ki. Odaérkezésekor két puszival üdvözölte a kolléganőjét, ami több mint furcsa volt a lány számára. De úgy volt vele, ma estére el kell engednie ezt a főnök-beosztott viszonyrendszert, mivel Jutas ma este egyértelműen felettesből haverrá változott, nyilvánvalóan azért, mert szüksége volt egy barátra. Vagyis Amandának is úgy kell tennie. Beléptek, leültek az előre lefoglalt asztalhoz, a lány pedig boldogan átpasszolta a borrendelést, mivel ő semmit sem konyított a témához. A beszélgetést végül Jutas kezdte el:

- Elküldtem Martinéknak az anyagot, viszont jó pár napba beletelik majd, mire válaszolnak.
- És milyen lett? Gondolom az első verziónál lényegesen jobb.
- Hát, nem sokkal. Száraznak, ötlettelennek, amatőrnek éreztem most is. Olyannak, aminél mi sokkal jobbat is tudnánk, csak éppen senkinek nem volt kedve jól megcsinálni
– válaszolta, amitől a lány kissé elszégyellte magát. – Úgy érzem, tök jó csaattal dolgozunk, mindenki kiváló szakember, együtt azonban most nem jutottunk semmire. Persze, gyorsan kellett ez a tervezet, mert Martin Füreden dobta be, hogy egyáltalán pályázzunk, de akkor is többet vártam.
- Én is jobban odatehettem volna magam, de tényleg nem bírtam tovább. Milán eljött az éjszaka közepén a lakásomba, az ágyamban feküdt és úgy csináltatta meg velem ezt a munkát, hogy aztán a falnak fordulva durmolhasson, szóval én sem voltam igazán a helyzet magaslatán
– fakadt ki, és úgy volt vele, hogy ha ez valóban egy baráti beszélgetés, akkor ideje belecsapni a közepébe.
- Komolyan az ágyadban feküdt? És Nitca?
- Ő nem
– mosolygott és belekortyolt a felszolgált borba.
- Mármint gondolom Milánt nem zavarta, hogy kettős játékot játszik.
- Kettő? Dehogyis. Többen is vagyunk a háremében. Ott van például Szeréna, aztán a kis Nitca, és persze én, no meg ki tudja még hány szerencsétlen nő, aki a figyelméért könyörög. Olyan megalázó, ahogy libasorban állunk és remegünk, mikor fog egy kicsit végre ránk is koncentrálni..
- De akkor mégis miért?
– próbálkozott Jutas, de úgy tűnt, pontosan tudja a kérdésére a választ, de azt a másiktól akaja hallani.
- Fogalmam sincs. Tényleg. Tisztában vagyok vele, hogy a szótárban a szociopata kifejezésnél az ő fényképe van definíció helyett, tudom, hogy rossz, hogy hazudik, hogy mesterien keveri a kártyákat, és mindig, mindenből ő jön ki győztesen. De amikor épp én kerülök sorra, amikor rám ír, ha kedves, akkor kimossa az elmémből az összes szenvedést, amit korábban okozott. Amikor eljátssza, hogy kellek neki, hogy csak én segíthetek rajta, na, akkor mindig azt érzem, hogy ha még ezt is megteszem, akkor biztosan rájön majd, hogy neki igenis szüksége van rám – ömlöttek a szavak Amandából, aki maga is meglepődött, milyen hamar megnyílt a főnöke előtt. Már éppen azt érezte, túl messzire ment, amikor Jutas folytatni kezdte a gondolatmenetét.
- Igen, éppen ez az. Én is mindig azt remélem, hogyha még többet és többet teszek érte, akkor talán belátja, hogy igenis velem kell lennie. Aztán persze mindig elveszi, amit akar és tovább áll, egészen addig, amíg nem lesz újra hiányérzete…
- Pontosan. És még tudod miért? Miért csinálom ezt? Mert akármekkora rohadék is, egyszerűen imádok vele lenni. Mert amikor találkozunk, amikor épp kitüntet a figyelmével, úgy érzem, hogy különleges vagyok. Hogy én vagyok az a lány, akiért ő majd megváltozik.
- Ne is mond, ez is ismerős. Ez viszont azért veszélyes, mert nem enged továbblépni. Rengetegszer eldöntöttem már, hogy hagyom Reginát a fenébe. Mert túl nehéz, sok energiába kerül, cserébe viszont csak szenvedést ad. Gondolod, hogy hagyta?
- Azt hiszem, nem.
- Persze, hogy nem. Azonnal kiszúrják, ha szabadulni akarsz. Amennyire nem figyelnek rád, olyannyira tudják, mikor akarsz menekülni és rögtön cselekszenek. Arra külön receptoraik vannak, hogy észrevegyék, mikor éred el a fájdalomküszöbödet, mikor tudnád őket otthagyni a francba. És akkor hirtelen stratégiát váltanak, mert pontosan érzik, tudják, miként és mikor édesgessenek vissza magukhoz, miközben te azt hiszed, nem tudnak meglenni nélküled és szükségük van rád.
- Ahogy mondod. Ezt én sem tudtam volna szebben körbeírni –
értett egyet a lány, majd pedig beleivott a második pohár borba, ami egy kicsit édesebb volt az elsőnél. Megdöbbenve vette tudomásul, hogy Jutassal jó ideje egy cipőben járnak, és vélhetően minden fájdalmat, amit eddig Milán miatt átélt, a férfi is elszenvedhette Regina kapcsán. Úgy vélte, ez valami láthatatlan köteléket képez most kettejük között, sőt mi több, a barátságuk alapkövét fekteti le.

- De azért a ti esetetek mégis csak más, mint a miénk. Arra gondolok, hogy a ti viszonyotok sokkal inkább kapcsolatszagú. Köztünk nincs semmi Milánnal, én csak évődök, ő meg néha dob egy csontot, és akkor nem fáj annyira. De ti olyan, mintha szeretnétek egymást. Mintha együtt lennétek, csak éppen viharosan, ajtócsapkodósan, hol szünetekkel, hol pedig könnyes összeborulásokkal.
- Nem értelek. Mitől másabb ez, mint nálatok?
– értetlenkedett Jutas, Amanda viszont nem tudta, hogyan adhatná a férfi tudtára, hogy most éppen a szexre gondol.
- Ti legalább szexeltek – nyögte ki végül.
- És?  - kérdezett vissza zavartan Jutas, majd nagyot húzott a poharában lévő nedűből.
- Épp ettől több. Nálunk ez még csak fel sem merül. Vagyis amikor igen, akkor valamelyikünk - általában én, elbalfaszkodjuk az egészet. Aztán nem történik semmi, ami neki kvázi tökmindegy, nekem viszont szívás. Ettől persze a folytonos elutasításával is küzdenem kell.
- És azt gondolod, hogy nekem ettől jobb?
- Miért? Nem az?
- Hát, nem. Hidd el, ettől csak sokkal rosszabb. Mert ha csak szivatjátok egymást, talán nem fáj annyira.
- Ezt hogy érted?
- Képzeld el úgy Milánnal, hogy átjön, megcsináljátok az épp aktuális munkáját, közben készít neked valami vacsorát, elmajszolgatjátok az ágyban, tévéztek, szeretkeztek, ott alszik, reggel melletted henyél, közös programokat terveztek, együtt mentek be dolgozni, és már épp azt éreznéd, hogy tökéletesen boldog vagy, amikor neki kattan az agya, és közli, hogy mégsem akar látni. Hogy beteg, de ne menj át, mert nem tudsz segíteni, és amúgy sem akarja, hogy ott legyél, és egyébként is, mit képzelsz, ti nem is vagytok együtt -
 sóhajtott. - Aztán mégis inkább meggondolja magát, áthív, mert veled akar lenni, és minden kezdődik elölről. Tudod, sokszor azt gondolom, mennyivel egyszerűbb lenne, ha simán csak kerülgetnénk egymást, és a végén rám csapná az ajtót. Az talán nem lenne ennyire szar.
- Ebbe nem is gondoltam bele, ne haragudj
– visszakozott Amanda, és egy pillanatra tényleg azt hitte, talán Jutasnak még nehezebb, mint neki. Már épp reagált volna a férfi kifejezetten életszerű példájára, amikor egy ismerős hangra lett figyelmes.

- Jó estét – köszönt hangosan Káté, majd levette a barátnője derekáról a kezét és Jutas felé nyújtotta. Amanda lassan észlelte, hogy mi is történik,  látta, ahogy a főnöke kissé kiemelkedik a székéből és kezet ráz az exével. Egy halk hellót rebegett a párocska felé, majd maga is felállt, hogy két puszival üdvözölje Kátét és annak instagramos kedvesét.

A kislánynak erőtlen, és gyenge kézfogása volt, amolyan húsz deka vizes párizsi szintű, Amanda viszont határozott kézmozdulattal köszöntötte és hangosan mondta a nevét. Olyannyira magára koncentrált, hogy nem is értette, hogy hívják a csajt. Gyorsan bemutatta Jutast és megvárta, míg újra elhangzik a leányzó neve.
- Nahát, micsoda véletlen – lelkendezett Káté, Amanda viszont nem volt ennyire lenyűgözve. Nem értette, már megint mit akar üzenni számára az univerzum, és mi a túrónak hozta most ide idézőjeles szeretőjét.
- Bizony az - dörmögte.
- Épp mögöttetek van az asztalunk, szóval gondoltuk ideköszönünk. De nem is zavarunk – zárta rövidre, majd kedvesen arrébb tolta feltűnően vékonyka barátnőjét.
- Sziasztok – köszönt Amanda, és titkon örült, hogy épp egy pasival volt, amikor egykori szerelme megvillantotta friss szerzeményét.
- Ő az exem – fedte fel Káté kilétét, csak hogy Jutas is képbe kerüljön.
- Hát, a barátnőjében nem sok élet van – vágta rá, és beleivott a poharába, majd pedig elnézést kért, és megkereste a mosdót.

Amanda zavartan forgolódott a székében, látni akarta, az álompár jol foglal helyet. Szinte érezte Káté tekintetét a hátán, de ő csakis a lányt fürkészte. Szépnek mondjuk szép volt, de olyan kis semmilyen, bizonytalan, esetlen cicababának tűnt. A nagy bámulásból egy telefoncsipogás zökkentette ki. Jutas asztalon felejtett készülékére villant fel Regina neve, és egy kérdés: Találkozunk? A képernyő gyorsan elsötétült, mire a férfi visszatért, nyoma sem volt az üzenetnek. Szólhatott volna neki, hogy észrevegye, de inkább ő is kikérte magát pisilni, mert azalatt Jutas egész biztosan a kezébe veszi majd a mobilját és válaszol Reginának.

Mikor visszatért, a férfi összeráncolt homlokkal gépelt, így miután leült, ő is elővette a telóját a táskájából, ezzel ütvén el az időt, amíg beszélgetőpartnere újra őrá tud majd figyelni. Ekkor vette észre, hogy Regina neki is írt, tőle viszont azt kérdezte: Ott vagyok még?

- Regina kérdezi, hol vagyunk. Mit mondjak neki? – nézett Jutasra.
- Én is épp neki írok. Tőlem azt kérdezte, nem futunk-e össze valahol.
- És mit feleltél neki?
- Egyelőre azt, hogy nem tudom. Te mit szeretnél?
- Hát, hármasban semmiképpen ne gengeljünk, az nagyon furcsa lenne. Inkább hazamegyek, hagylak titeket.
- Ne, nehogy most emitt lelépj! Eddig ki sem akart mozdulni, most meg idejön, és mi felrúgunk miatta mindent. Inkább találkozz vele te, nekem amúgy sincs nagyon kedvem egy újabb hisztihez.
- Hát jó, legyen így
– egyezett bele Amanda, majd rögvest megnyitotta a beszélgetést, hogy reagáljon Reginának. Abban a pillanatban egy másik applikációból egy újabb szövegbuborék ugrott fel a kijelzőjére. Káté volt az. Azt akarta tudni: ezután mit csinálsz?

Amanda nem válaszolt neki, mert amint Jutas zsebre vágta a mobilját, ő sem akart tovább pötyögni a sajátján. Elfogyasztották a harmadik pohár borukat is, majd a férfi kérte a számlát. Már épp indultak volna, amikor Regina lépett be a bárba, tetőtől talpig partymacskaszerkóban.
- Sziasztok – ugrott oda melléjük, karjait azonnal Jutas nyakába fonta, és amolyan területmegjelölésként egy hosszú, szenvedélyes csókkal üdvözölte. – Akkor, indulhatunk bulizni? – kérdezte, de a jelenlévők nem tudták, a felhívás valójában kinek is szól.
-  Persze – felelte végül Amanda, és jelezte, hogy ő bizony indulásra kész.
- Biztosan nem jössz velünk? Tette fel a kérdést Jutasnak Regina, akinek továbbra sem engedte el a kezét.
- Azt hiszem, nem. De nektek jó bulit!
- Az ott nem Káté?
– kérdezte csodálkozva Regina.
- De. És az új barinője.

Kiléptek a helyről, ahol Regina szorosan átölelte a férfit, simogatta a haját, és kérlelte, hogy tartson velük. Amanda mindez idő alatt mellettük topogott, zavarában a telefonját nyomkodta, vagyis csak úgy tett. Vaójában a kijelzőt bámulta és simogatta. Unalmában végül válaszolt Káténak, de csak annyit, hogy bulizni megyünk. A férfi annyit kért, írja majd meg a hely nevét, mondván ez nem tart soká, és utána odamegy. Amanda nem volt biztos benne, jó ötlet, ha beszervezi Kátét, mindenesetre egy ok-ot azért visszaküldött neki.

Jutas, miután kiszabadult álbarátnője öleléséből, Amandához lépett és így szólt:
- Köszönöm, hogy eljöttél ma este. Örülök, hogy sikerült beszélnem valakivel, akivel egy csónakban evezünk. Jól éreztem magam.
- Én is.
- Maradnék még, de látod, mindig az van, amit ő akar. Remélem, hamarosan megismételjük
– mosolygott, Amanda viszont kicsit zavarba jött, így csak bólogatni tudott.

Jutas elengedte a karját, amit egész idáig tartott, még egyszer visszanézett rájuk, majd pedig útnak eredt. Regina ezután a barátnőjébe karolt, irányba állította és lassan sétálni kezdett vele.

- Na, és miről beszéltetek?
- Milánról, leginkább. És persze rólad.
- És szabad tudnom, hogy mit?
- Azt, hogy ti ketten valójában ugyanolyanok vagytok
- bökte ki félve Amanda, de Regina csak kacagott.
- Erre jutottatok? Én ezt már eddig is tudtam, és meg is beszéltem már egyszer Milánnal.

Vissza - 34. rész   Tovább - 36. rész

Most kezdem, irány ez első rész!